Egyes országokban betiltották a kriptopénzek bányászatát, mások pedig azért döntenek a használt videokártyák eladása mellett, mert épp rendezik pozícióikat, újat vesznek helyettük. Vagy egyszerűen csak kiszállnak a bizniszből. Bármily meglepő, ez utóbbi is racionális lépés mostanság, hiszen a kriptopénz bányászat jövedelmezősége az árfolyamok emelkedésével együtt is folyamatosan csökken.
De az okok igazából nem is érdekesek, a lényeg az, hogy időről időre rengeteg használt videokártya jelenik meg a piacon egy olyan időszakban, amikor az új termékekből pedig folyamatos a készlethiány. Egyre többen teszik fel tehát a kérdést:
érdemes-e megfontolni egy használt GPU vásárlását, ha a leírásban feketén-fehéren ott áll az is, hogy a kártyát kriptopénz bányászatra használták?
Igazából persze sosem lehet tudni, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor a bányászok tömegesen az eladás mellett döntenek. Az árfolyamok esése, a videokártyák magas ára, jogi szabályozások mind eredményezhetik, hogy hirtelen nagyobb mennyiségű GPU válik elérhetővé a használt termékek piacán. Ha tehát használt videokártya vásárlásában (is) gondolkodunk, folyamatosan figyelni kell az online apróhirdetéseket, hiszen a szerencse bármikor ránk mosolyoghat.
Buktatók, amivel nem árt tisztában lenni
Általánosságban véve használt terméket venni kockázatos. A termékre garancia például valószínűleg nem lesz (bár vannak azért gyártók, akiknél átruházható a garancia is, ha még érvényes), hiába kell tehát az újkori árnál kevesebbet fizetni, mindig van valamennyi esélye annak, hogy az elköltött pénz végül a "kukában köt ki".
A legnagyobb félelem nyilván azzal kapcsolatban merülhet fel, hogy a használt kártya majd lassabban működik az újnál, és/vagy idő előtt tönkremegy.
Mint bármilyen használt termék esetén, úgy egy használt videokártya vásárlása esetén sem tudhatjuk biztosan, hogy az adott kütyüt pontosan hol és milyen környezetben használták. Azonban egy videokártya nem egy autó, akár egy tízéves hardver is vígan működik gond (=teljesítményvesztés) nélkül úgy, hogy benne van még akár újabb 10-20 év is, feltéve hogy nincs benne mozgó alkatrész. Márpedig egy videokártyában nincs, kivéve persze a ventilátor. Ez viszont meghibásodás esetén könnyen és olcsón cserélhető.
Egy chip élettartama és teljesítménye tehát pusztán attól, hogy használták, tipikus esetben nem csökken - itt viszont apróbetűs rész azért van, hiszen mindez csak abban az esetben érvényes, ha a lapka a használat során nem melegedett túl. A hőtermelés jelenti ugyanis az egyik legnagyobb veszélyt egy chip élettartamára.
A bányászathoz használt videokártyákat szerencsére jellemzően nem, hogy nem tuningolják, hanem éppen, hogy alacsonyabb feszültségen és órajelen járatják, ami jó kiindulási alapot jelent. Viszont azt sajnos nem lehet tudni, hogy a helyiségben, ahol működött, gondoskodtak-e a megfelelő szellőzésről. Ha nem, akkor könnyen előfordulhat, hogy a RAM gyakran a túlmelegedés szélére került, ebben az esetben a kártya automatikusan csökkenti ugyan a teljesítményt, de belátható, hogy ha ez gyakran ismétlődik, akkor az előbb utóbb azért oda vezet, hogy a memória akár végérvényesen károsodik.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha a kártya működik, amikor megvásároljuk, akkor valószínűleg semmit. Feltéve, hogy tudunk gondoskodni a megfelelő hűtésről, a GPU és a RAM amortizációja olyan mértékben lelassul, hogy az nem fog gondot okozni. Ezzel együtt érdemes arra odafigyelni, hogy a GDDR6x kártyák hajlamosabbak túlmelegedni (GeForce 3070/80/80 Ti/90), ezeket érdemes kerülni.
Kérdések és válaszok
Bár nem egy életbiztosítás, érdemes megkérdezni az eladót, hogy mikor vette a kártyát, mennyi ideig és milyen körülmények között használta, valamint hogy lejjebb vette-e a gyári feszültség- és órajel értékeket. Nyilván messziről jött ember azt mond, amit akar, de ha van egy fajta előzetes kommunikáció, és később mégis gond van a termékkel, akkor segítség lehet, ha van a kezünkben valami, amivel tudjuk igazolni azt, hogy az eladó megpróbált megtéveszteni minket.
Ennél sokkal jobb, de sajnos nem feltétlenül kivitelezhető megoldás az, ha a kártyát még vásárlás előtt kipróbáljuk - az eladó jelenlétében. Próba hiányában érdemes legalább szemrevételezni a kártyát. Árulkodó jel lehet, ha a hűtést cserélték (itt nem maga a csere a probléma, hanem az, hogy nem tudni, mennyit "ment" a kártya addig, amíg észrevették a hűtés hibáját), a hőpaszta kifolyt, vagy ha túl sok a felgyülemlett kosz a ventilátorlapátokon, a bordák között, esetleg a hűtőborda és a kártya között.
Illetve persze bármilyen más fizikai sérülés vagy "égésnyom" is figyelmeztetés. Sok eladó készségesen rendelkezésre áll, de csak fotókkal - ilyenkor érdemes minimum gyanakodni. És vegyük azt is figyelembe, hogy egy kártyát nem nagy ügy megtisztítani, ezért ha minden makulátlan, az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem kell óvatosnak lenni.
Egyezzünk meg az előadóval abban is, hogy a kártyát, ha bármilyen gond van vele, három napig visszaveszi. Mivel használt termékről van szó, a próbaidőszak nem ésszerűtlen. Három nap pedig éppen elegendő ahhoz, hogy az új szerzeményt alaposan leteszteljük. Nagyon fontos, hogy nem elég csak játékokkal kipróbálni, hogy a kártya nem fagy-e vagy nem produkál-e képhibákat, mindenképpen stressztesztre van szükség, amely a GPU-t és a memóriát is a végletekig kihasználja. Több lehetőség is van, a benchmark programok pedig azért is jó választást jelentenek, mert az általuk adott értékelés jó összehasonlítási alappal is szolgál egyben.
Így sem lesz olcsó
Manapság a használt videokártyák sem túl olcsók, ami elsősorban annak köszönhető, hogy új kártyát venni szinte lehetetlen - akinek mégis sikerül, az is jóval a reális ár felett fizet érte. A használt kártyák csak olcsóbbak, nem olcsók. Viszont általánosságban azt mondhatjuk, hogy ha az elhasználódás egyértelmű jelei nem mutatkoznak, akkor a vásárlás nem hordoz túl nagy kockázatot. Ha pedig a GPU az első három napot túléli, 99 százalék hogy később sem lesz vele gondunk.
