Alakváltókról és transformerekről már sokat hallottunk, Hollywood jóvoltából láttuk is őket épp eleget, de egy számítógéptől nem várnánk el hasonló átalakulást, pláne úgy, hogy mindez a szemünk láttára, asztalunkon történik. Ezúttal nem a hibridekről lesz szó, amelyek egy ötletes zsanérnak vagy lecsatolható billentyűzetnek köszönhetően notebookból táblagéppé változnak - olyan laptopot mutatunk, amely ha kell, könnyű, kicsi és sokáig bírja, otthon pedig kiváltja a legerősebb gamer-PC-t is.
Tesztünkben azonban nem ez az egyetlen izgalmas újdonság, a notebook szíve is egészen új: az Intel nyolcadik generációs Core i7-es processziója. Igaz, nem kínál forradalmian új funkciókat, ám a mérnökök egy elegáns húzással hihetetlenül erőssé tették.
Ultrabookból gamer-PC
A hibrid mobil PC-k látványos belépője, a gamer-notebookok erősödése és a filléres laptopok terjedése mindenképpen fontos mérföldkövei a PC-s iparnak, de a legnagyobb változást talán az ultrabookok hozták, amelyek megmutatták, hogy egy számítógép úgy is lehet erős, hogy közben kicsi és szép. Az elmúlt években rengeteg, ultrabooknak nevezhető gép jelent meg a piacon - újabban már a belépőkategóriában is -, eddig azonban sem teljesítményben, sem üzemidőben nem sikerült áttörni egy bizonyos láthatatlan falat. A változást meglepő módon a legújabb Intel Core CPU-család hozta el, az a széria, amelytől előzetesen nem sokat vártak az elemzők. Sőt, a legtöbben úgy álltak hozzá, hogy ismét egy töltelékgenerációval lesz dolgunk, amely semmi hasznosat nem tartalmaz. Az Intel tehát kellemes meglepetést okozott, ugyanakkor bebizonyosodott, hogy egyvalamit egyszerűen képtelen gyártani: erős grafikus processzort. Szerencsére nem csupán az Intelre kell hagyatkozni ebben a kérdésben; a PC-gyártók és a GPU-tervezők előálltak egy használható megoldással - ez pedig a külső videokártya.
Egy nagy fogyasztású, melegedő GPU egyszerűen nem fér el az ultrabook vékony házában, ám a legtöbb ilyen gépen már Thunderbolt 3-csatlakozó található, amelynek fontos funkciója, hogy PCI Express-vonalakat is elérhetünk rajta keresztül. Ez pedig bőségesen elegendő ahhoz, hogy egy külső, nagy teljesítményű perifériát kapcsoljunk 1,1 kilogrammos, 13 mm vastag Asus Zenbook 3 Deluxe gépünkre. Ez a periféria nem más, mint egy doboz, méghozzá a dögös külsejű RoG XG Station 2, benne egy hagyományos tápegységgel és egy általunk tetszőlegesen választott videokártyával. A fekete, agresszív megjelenésű doboz az Aura Sync RGB világításnak köszönhetően igazán jól mutat bármelyik asztalon vagy tévé mellett, benne pedig elfér akár a legerősebb AMD Radeon Vega vagy Nvidia GeForce GTX videokártya is. Ezt egy 600 wattos, 80 Plus Gold tápegység látja el árammal, a PC-hez pedig egyetlen Thunderbolt 3-kábellel csatlakozik. Az új drivereknek köszönhetően a Windows 10 azonnal felismeri a videokártyát, és úgy kezeli, mintha az ultrabook szerves része lenne. Nincs is más dolgunk, mint elindítani kedvenc játékunkat és az egész nap munkára, webezésre használt, 1 kilós ultrabookunk 60-120 fps-sel futtatja a legújabb AAA címeket is. Az XG Station 2 emellett extrákkal is kedveskedik: a notebookot egyben tölti is a TB3-kapcsolaton keresztül, illetve kapunk extra gigabites LAN-t, egy USB hubot és természetesen videokimeneteket.
Hordozható gyilkos
A közép- és felső kategóriás videokártyákhoz már gyenge egy ultra alacsony fogyasztású, "U" jelölésű Intel Core mobil processzor. Legalábbis ez volt a helyzet a hetedik generációig bezárólag. A Coffee Lake kódnevű nyolcadik generációval mindez már a múlté, az Intel ugyanis nem javítgatta tovább a mikroarchitektúrát, gyártástechnológiát sem váltott, mindössze annyit tett, hogy megemelte a processzormagok számát, így mostantól minden Core "U" CPU négymagos. Bár ez nem hangzik különösebben nagy újításnak, méréseinkből kiválóan látható, mekkora gyorsulást hozott a duplázás, sőt nem csupán a szintetikus mérések, de a valós használat során is jól érezhető, mekkora erő lapul a továbbra is vékony gépházban. Ezzel együtt fejlődött az agresszív energiagazdálkodás, amire szükség is volt, így körülbelül egyforma gépektől is azonos vagy akár jobb üzemidőt kapunk az új CPU-kal.
A teszthez használt Asus Zenbook 3 Deluxe gép már-már olyan teljesítményt nyújtott, mintha csak egy Core i7-7700HQ CPU hajtotta volna meg, ami óriási szó egy ilyen vékony és kecses kis géptől. Az üzemidő sajnos nem sokat fejlődött, de legalább nem csökkent, és ez szintén nagy mérnöki bravúr, ugyanakkor fontos megemlítenünk, hogy az állandóan pörgő ventilátor zaja munkavégzés közben kellemetlen, és a jobb oldalon melegedő gépháznak sem örültünk.
Elegáns gamer
Ahogy papíron, úgy a valóságban is bámulatosan jól működik az XG Station 2: az elegáns és bivalyerős Zenbook 3 Deluxe-ot egy szempillantás alatt csúcskategóriás gamer-PC-vé változtatta, amely minden játékot úgy futtatott, akár egy nagyságrendekkel nagyobb gamerlaptop vagy asztali PC. Az XG Station 2-be középkategóriás Radeon RX480-as kártya került, amellyel stabilan megkaptuk a 30-60 fps-t az ultrabook kijelzőjén még úgy is, hogy a külső VGA csak PCIe×4-en kapcsolódik. A hűtés - bár hallható volt - szerencsére nem vált bántóan zajossá.
Ennek az elegáns megoldásnak az árát is elkérik, méghozzá vastagon: a már önmagában drága ultrabookhoz további 165 ezer forintért vásárolnunk kell egy XG Station 2-t, amelybe kellően erős VGA-t is választanunk kell. Ez így összeadva akár a millió forintos határt is megközelítheti, cserébe gépünk egyszerre kicsi, szép és mobilis, valamint bivalyerős és gamer lesz. Már nem szenved gyermekbetegségektől az XG Station 2 és az egész technológia, ráadásul a VGA-kártya a gép leváltása nélkül is egyszerűen cserélhető, ami idővel nagyon fontos tényezővé válik. Már csak arra várunk, hogy mikor terjed el az olcsóbb notebookokon is a Thunderbolt 3-csatlakozás, és mikor szerezhet be magának bárki elérhető áron egy XG Stationt.
