Bizonyára sokan emlékeznek arra a kellemetlen ügyre, ami elég nagy felhajtást kapott annak idején a hat- és nyolcmagos Intel processzorokkal szerelt 15"-es Macbook Pro gépek megjelenését követően. Mint kiderült, az általános jellemzőiket tekintve is forrófejűnek számító központi egységek hőfokait képtelen volt kordában tartani a gép, amire csak félig-meddig sikerült megoldást találni.
Az Apple tulajdonképpen annyival intézte el a dolgot, hogy az eszközök BIOS-ában további energiafelhasználási és fogyasztási profilokat engedélyezett, lényegében finomhangolta a CPU-k működési tartományait, ami által a felhasználók ugyan visszakaptak némi számítási kapacitást, de teljes elégedettségről nem beszélhetünk azóta se.
Nos, ez a jelenség egyébként korábbi Macbook modelleknél is tapasztalható volt, a 4-dik generációs Intel központi egységekkel szerelt mid-2015-ös kiadásoknál sem volt minden rendben a központi egység működésével. Az ultravékony készülékházba szerelt komponensek hűtésére látszólag kiemelt figyelmet fordítottak a mérnökök a tervezés során, a valóságban azonban az órajelek csökkenését és emellé zavaróan hangos ventilátorzajt kaptak a tulajdonosok.
Ezt a működési jelleget unta meg egy felhasználó, aki ahelyett, hogy egy csendesebb, M1 processzorral szerelt modellre cserélte volna le a jól bevált gépét, saját maga épített folyadékhűtést a géphez. Vagyis nem is annyira maga építette meg, inkább csak összerakta a rendszert a megfelelő alkatrészek segítségével. A hűtőmodul egy AliExpressről rendelt, bányászgépekhez készített egység, amibe egy AquaStream XT Ultra pumpa juttatja el a folyadékot, amely végül egy 2005-ben gyártott Zalman Reserator v2 radiátorban hűl vissza és kering tovább. Az egyéb alkatrészek (tömlők, bilincsek, hőpadok) beszerzése is hasonlóképpen zajlott, és a részletesen dokumentált projekt alapján az összeszerelés még viszonylag könnyen ment.
A gép alja teljesen nyitott, a hűtőblokk hőpadokon át veszi fel a hőt a CPU-ről és egyéb alkatrészekről.
Megoldandó problémát jelentett viszont a hűtőrendszer vezérlése annak megfelelően, hogy a processzor épp milyen terhelést kap, és mindezt milyen fogyasztással tűri. Mivel a pumpa szoftvere kizárólag Windows alatt működik, így ehhez egy virtuális rendszert kellett telepíteni, míg az értékek valós idejű figyelését egy Raspberry Pi látja el. Elképesztő, ugye?
Nos, az eredmények is, mert bár a Cinebench mérés tekintetében "csak" kb. 10%-nyi növekedés tapasztalható, a processzor hőmérséklete a mérés közben 15 Celsius fokkal lett kevesebb, a gép ventilátorjai alacsony fordulatszámon maradtak, és az ún. CPU-throttling jelenség is megszűnt. Avagy a 2015-ös Macbook Pro megjelenését követő 6-dik évében végre teljes teljesítményen használható. Szép munka.
