Ma már kevésbé állja meg a helyét az a kijelentés, hogy a konzolok gondtalan, maximálisan felhasználóbarát élményt kínálnak. Két generációval ezelőtt, az Xbox 360 és PlayStation 3 idején csak bekapcsoltuk őket, beraktuk a játszani kívánt játékok lemezét, és telepítés, frissítések, bármiféle macera nélkül indulhatott a kalandozás, nem kellett attól sem tartanunk, hogy a gépünk túl gyenge lesz, vagy valami más, bizarr probléma felüti a fejét. Az újabb konzolgenerációk viszont próbára teszik a türelmünket: még a lemezes játékokat is telepíteni kell, majd olyan frissítéseket letölteni, amik mérete olykor az 50 GB-ot is meghaladja, és előfordulhat, hogy valami addig nem hajlandó rendeltetésszerűen működni, amíg egy teljes, nullázós újraindítást véghez nem viszünk.
Igaz, a legtöbb gondot ez megoldja, a rendszerfájlokban turkálni, drivereket telepítgetni meg nem kell és nem is lehet. Konzolosnak lenni még mindig kényelmesebb, mint PC-n kutatni annak okát, miért nem indul vagy miért nem fut a vártnak megfelelően egy játék - a különböző komponensekből összeállított konfigurációk, egy-egy véletlenül nem telepített driver- vagy rendszerfrissítés, nem megfelelően beállított jogosultságok, vagy, mint a Call of Duty 2 és a modern rendszerek találkozása esetében, a be nem dugott mikrofon is okozhat fennakadásokat.
Na és mi a helyzet akkor, ha egy konzolnak kinéző eszközzel van dolgunk, ami PC-s játékokat futtat, és a Windows 11 működteti? Mennyire gördülékeny a használata, mennyit kell szívnunk vele, hogy minden rendben menjen? Nos, az ASUS ROG Ally esetében meglehetősen sokat, de ha megtaláljuk a megoldást a rendszer által kitalált feladványokra, a tengerparton heverve pörgethetjük akár a legmodernebb játékokat is - feltéve, hogy beérjük kevéssel.
Allyulsz tőle
Az ASUS kézikonzolja (az egyszerűség kedvéért nevezzük így) a gyártó többi termékéhez hasonlóan nagyon mutatós. A hófehér gépet mindenféle kreatív díszítések dobják fel, elől főleg a markolat és a hangszórók, hátul pedig a Republic of Gamers logója és a fémcsík teszik izgalmassá. Kialakításánál a súly alacsonyan tartása mellett figyeltek az ergonómiára, a textúrázott, így nem csúszós markolat tenyérbe illeszkedik, hosszútávú használat esetén is kényelmes marad, nem úgy, mint a Nintendo Switch, aminek lapos irányítóeszközeit már tíz perc után kényelmetlen kézben tartani.
A gombok úgy helyezkednek el, ahogy egy kontrolleren is: fent találjuk a ravaszokat és az ütközőket, jobb kéznél az XYAB-t és a kameramozgató analógot, balra meg a vezérlőkart és a D-padot. Középen 7 colos átmérővel terül el a full HD felbontású, 16:9-es IPS-érintőkijelző, ami 500 nittel gyönyörűen világít, 120 Hz mellett támogatja az AMD FreeSync Premium adaptív képfrissítést és 7 ms-os a válaszideje. A hangerőszabályzó gombok a készülék tetején vannak, ahogy a jack és a töltőcsatlakozó is, így a gépet akár töltés közben is tarthatjuk állványban. Két extra gombot helyeztek a hátlapra, amik szabadon makrózhatók. Alapértelmezetten például a képernyőmentés vagy kijelzőtükrözés használatára vannak beállítva. A hűtőrendszer a forró levegőt felfelé tolja ki a szellőzőkön keresztül.
A minden kontrolleren megtalálható két középső vezérlőgomb alá két extra gomb is került, nincs viszont "Xbox" gomb, amivel megnyitható lenne bármilyen overlay. A bal oldalit megnyomva az irányítóközpont ugrik fel, ahol válthatunk a futtatási és vezérlési módok, a felbontás és a frissítési sebesség között, vagy épp indíthatunk felvételt is. Itt szabályozható a fényerő, és a csúszka alatt megnézhetjük, hány fps-sel fut az aktuálisan pörgetett játék, és hány MHz-en pörög a processzor. A jobb oldali gomb az ASUS videojátékos alkalmazását, az Armoury Crate-et nyitja meg, itt érhetünk el pár extra beállítást (például hogy miként világítsanak az analógokat körülvevő gyűrűk), és ez hivatott összefogni a telepített játékokat is, akárhonnan töltöttük is le őket. Ez szépen hangzik, de a gyakorlatban nem sok haszna van - többet fogunk találkozni a Windows 11-es asztallal és Gépházzal, mint a kifejezetten a kis kijelzőhöz igazított felülettel, továbbá míg a Steam Big Picture módja a Steam Deck miatt tökéletesen használható a konzolon, az Xbox app és az Epic alkalmazása nem lett ekkora képernyőre optimalizálva.
Nem az ASUS ROG Ally az első PC-kézikonzol hibrid, a tavalyi Steam Deck a kategória zászlóshajója, de azon a Linux egy erősen módosított változata fut, ami ugyan sok windowsos játék futtatására képes, mégsem nyújt teljes körű kompatibilitást. A Windows 11 megléte ezt némileg áthidalja, de itt is előfordulhatnak problémák - nincs minden játék felkészítve arra, hogy az AMD Ryzen Z1 Extreme központi egységgel barátságban legyen. Próbálgatni kell, hogy mi megy és mi nem, egyelőre az általam próbált játékok közül a Forza Horizon 5 volt az egyetlen, ami úgy nem indult el, hogy hibaüzenetet sem dobott, és valószínűleg hetekig, hónapokig nem derül még ki, hogy miért van ez - egy pár héttel ezelőtti eseményen a Forza Horizon 4-gyel demózták a gépet, bizonyára nem véletlenül nem a legújabb részt telepítették rá.
Nem nyílnak (befelé) ablakok
Nem a Windows 11 valamiféle egyedi, érintőkijelzőre igazított változatát kapjuk, hanem ugyanazt a rendszert, amivel laptopokon, asztali gépeken is találkozhatunk (ugyanazokkal a fölösleges MyAsus alkalmazásokkal), és ez buktatók sorát jelenti. A 7"-es kijelzőn apró feliratokra nyomni néha kihívás, de ez áthidalható azzal, ha a jobb analógot a kurzor mozgatására használjuk, és a ravaszokkal kattintgatunk - nem a legintuitívabb módja a konzol használatának ez a váltogatás, még ha nem is teljesen használhatatlan.
Nagyobb kényelmetlenség, hogy a rendszer folyamatosan azt feltételezi, van csatlakoztatott fizikai billentyűzet - a tálcát kell a képernyő aljáról felhúzva elővarázsolnunk, majd arra az apró ikonra böknünk, amivel megnyitható a képernyő-billentyűzet. Ezt érdemes hamar hagyományos kiosztásúra állítani, mivel az alapértelmezett kiosztásnál hiányzik az Alt, és minden PC-s tudja, hogy mind az Alt-Tab, mind a Ctrl+Alt+Del életmentő jó barát. A klaviatúrát kétféleképp használhatjuk: vagy az érintőkijelzőt nyomkodva, vagy az egérkurzorral kattintgatva, de a bal analóggal nem lehet rajta lépkedni, ami megint csak egy felhasználói élményt érintő hiányosság.
Hiába erős processzor az AMD Ryzen Z1 Extreme, gyakran megesik, hogy a rendszer belassul, nem reagál az érintésekre, nem cselekszik rögtön, csak sok idő elteltével - volt, hogy fél perc alatt nyílt meg egy játék, és semmilyen visszajelzést nem kaptam arról, hogy zajlik a megnyitás, így rögtön több példányban akart futni. A játékok letöltésének elindítása (a Steamről vagy az Xbox Game Pass appból) úgy megakasztja, mintha négy 4K-s videó renderelését indítottuk volna el egyszerre. Az irányítóközpont menüpontjai sem reagálnak mindig azonnal, csak késleltetve, miközben pontosan érzékelik, többször nyomtunk rá arra a gombra, aminek állapotát változtatni szeretnénk, és minden nyomást regisztráltak; olyan egy kicsit, mintha ruletteznénk: nem tudhatjuk, melyik beállítási lehetőségen áll majd meg. Ez a fajta viselkedés nagyon gyanús, hogy egy-egy optimalizálatlan driver, vagy firmware műve, reméljük, ezt idővel javítja a gyártó.
Az irányítóközpontot már csak azért is sokszor fogjuk használni, mert az irányítási módok közti váltás nem olyan gördülékeny, mint lennie kellene. Ha Autón hagyjuk, elvileg a rendszer felismerné, mikor akarunk egeret (és képernyő-billentyűzetet), illetve mikor gamepadet használni, de a gyakorlatban ez nem megy ilyen gördülékenyen. A FIFA 22-ben például maradt az előbbi az alapértelmezett, és amikor átállítottam gamepadre, azt második vezérlőként érzékelte, tehát el kellett báboznom vele tíz percig, míg sikerült a billentyűzetet kivennem a használni kívánt irányítóeszközök közül, a gamepadet meg betenni oda.
A játékok indítása sem gördülékeny. Megpróbáltam például a Grand Theft Auto V-öt, ami alapértelmezetten egy 4:3-as képarányú, apró ablakban indult el, a menüben kellett áttennem 16:9-re, és a Fullscreen módot nem értette, a keret nélküli ablak (Borderless Window) volt a megoldás, amiben kiegyezhettünk. Az elindított játékok közül szinte egyik sem gondolta alapértelmezetten, hogy kontrollerrel szeretném használni, vagy ha mégis, az ikonok teljesen véletlenszerűen átváltottak: miközben a ROG Ally beépített vezérlőeszközeivel mentem és lőttem, a játék azt magyarázta, mit csinál a szóköz és mit nyomjak az ütéshez. Minden játéknál egyénileg kell sakkoznunk azzal, milyen beállítások lesznek megfelelőek a gördülékeny futtatáshoz, és míg van, ami első indítás után már tökéletes, másoknál értékes tízperceket tölthetünk el a számos PC-s grafikai beállítás finomhangolásával.
PC-sként ez alapélmény, konzolosként pokoljárás.
A szenvedés jutalma
Amikor viszont sikerül egy játékot működésre bírni, szinte rögtön elfelejtjük a kényelmetlenségeket. A Forza Horizon 4 például úgy fut 1080p mellett 120 fps-sel, hogy még csak a teljesítménynövelő Turbo módot sem kell aktiválni. Ellenben a Control esetében ez Medium részletesség mellett is elengedhetetlen a 1080p@30 fps-hez, máskülönben 20 fps fölé nem megy a tempó, amivel meg élvezhetetlen a játék. Eleve nem olyan szép, de a Battlefield 2042 is játszhatóan fut, az idén már tizedik születésnapját ünneplő, de még mindig nagyon jól kinéző Grand Theft Auto V pedig akár csúcsra járatva is élvezhető. A hivatalos specifikációk szerint a Z1 Extreme 8,6 Teraflops teljesítményre képes, ami az RTX 3000-es széria óta már nem egy jól értelmezhető mérőszám, de ha ennek segítségével akarjuk valahova elhelyezni, segíthet, ha tudjuk, az Xbox One X 6 teraflopsos volt, míg az Xbox Series X 12,1-es.
Nagy kár, hogy a remek játékokat - hacsak nem otthon használjuk a gépet töltőre csatlakoztatva - nem sokáig élvezhetjük. Nagy terhelés alatt még töltés közben is képes merülni a ROG Ally, de Performance módban kb. 3 órát bír, Turbo módban pedig még egyet sem. Ilyen gyenge akkumulátort egy alapvetően hordozásra kitalált gépbe tenni nagy hiba volt úgy, hogy nem került sor azokra az elengedhetetlen optimalizálásokra, amivel a 40 Wh-s akkuból a legtöbb kihozható. Ugyanilyen van a Steam Deckben is, ám az a felhasználói beszámolók szerint sokkal tovább bírja azoknál a játékoknál, amikkel mi is tesztelgettük.
Némi túlzással nagyjából olyan élmény az ASUS ROG Allyt használni, mintha valaki fogott volna egy Nintendo Switchet, és istenkáromló módon felerőszakolta volna rá a Windows 11-et. Működik, működik, de nem megbízhatóan, és nem olyan érzés, mintha ezt erre találták volna ki. Egy egyedi, az Armoury Crate-nél használhatóbb felhasználói felület sokat dobott volna rajta - elég megnézni, mit csinált a Valve, annál több nem is kell. (Mire a gép kereskedelmi forgalomba kerül, állítólag az Armoury Crate is sokkal jobb lesz - szorítunk, hogy így legyen.) A beállításoknak csak egy részét érjük el az ASUS appjából, a többit a Gépházban kell kikeresni, ami, mivel a Microsoft ennyi év után sem tud átlátható menürendszereket alkotni (az Xboxét is évente dizájnolják újra), megint csak nem egy felhasználóbarát dolog. A dizájnból hiányolom a támaszt - bár a doboz belsejében található egy állványnak használható papírelem, ez nem optimális, pláne ha hordoznánk is azt, anyagából adódóan meglehetősen sérülékeny.
Ahogy egyre több konkurens lép majd be erre a területre, úgy lesz egyre inkább kevés pusztán az, hogy nagy, AAA költségvetésű játékok egy kézben tartható hardveren élvezhetően futnak. Kell, hogy a felhasználói élmény, amennyire lehet, kifogástalan legyen, és ehhez nem elég egy Windows 11-et feldobni, szükség van egy könnyen használható UI-ra, olyan apróságokra, amiktől az átlag felhasználók a kibontás után azonnal birtokba vehetik új gépüket, nem kell minden egyes játéknál hosszasan tekergetniük a beállításokat. Bár a Windows 11 a játékokkal kapcsolatos kompatibilitási problémák nagy részét semmissé teszi, és a Bluetoothon keresztül csatlakoztatott eszközöket is hamar felismeri, mi több, használható vele az Edge böngészésre, meg gyakorlatilag minden PC-s app (emulátorokkal nem kísérletezgettünk, de biztosan működnek), ebben a formájában bénán mutat egy ilyen eszközön.
Azt a megfelelő dokk hiányában még nem volt alkalmunk kipróbálni, helyettesíthet-e egy PC-t úgy, hogy monitorra kötjük, és egeret, billentyűzetet csatlakoztathatunk hozzá. Erre egy későbbi cikkben vissza fogunk még térni.
