A PC-s játékosok közül minden bizonnyal sokan nem merik bevallani, hogy titokban drukkolnak az AMD-nek. Ebben semmi meglepő nincs, hiszen a processzorpiacon ennek évtizedes múltja van: az Intel oldalán felépült dominancia árnyékában egyszerűen pozitív érzelmi töltetet ad, ha az örök másodiknak szurkolunk. Nos, ezen a fronton annyira bejött a drukk, hogy lassacskán az Intelnek át kell adnia a trónt; a heti PC DIY-adatok szerint egyértelmű az AMD uralma.
A videokártyák piacán azonban egészen más a helyzet. Sőt, az RDNA 3 architektúra bejelentése óta a gyártó igazából csak a kötelező termékpolitikát tartotta fenn. Szép lassan kialakult a teljes RX 7000-es termékportfólió, amely nagyon impozáns paraméterekkel nyitott, olykor pedig megjelent egy-egy kiváló ár-érték arányú kiadás is, de az áttörés elmaradt. Ez részben a nem túl acélos ray tracing teljesítménynek tudható be, de attól tartunk, hogy valójában a marketinggépezet sem tudott akkorára nőni, hogy felvegye a versenyt az Nvidia DLSS és RTX ON üzenetcunamijával.
A reklámra és promóciókra fordítható költségvetések közötti óriási különbségek miatt jöhetett a stratégiai váltás, amely kizárja a csúcsmodellt az új generációból, és a zászlóshajó szerepkört ár-érték arány alapján határozza meg a 3D-s teljesítmény helyett. Valahol az Intel is ezzel próbálkozik, egyelőre kevés sikerrel. Az AMD viszont régi motoros - nézzük, mennyire váltja be a józan ígéreteket az új széria.
Célcsoportra hangolt RX-generáció
Az RDNA 4 architektúra technológiai szempontból kétségtelenül izgalmasra sikerült. Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy ez sem egy teljesen új alapokra helyezett GPU-család: az AMD folyamatosan fejleszti és korrigálja az RDNA-alapokat, most épp a harmadik generáció hiányosságaira reagálva, és egy kicsit a kézikonzolos, valamint a PS5 Pro szempontokat is figyelembe véve.
Ám mielőtt belemennénk a technikai részletekbe, térjünk vissza arra a tényre, hogy nincs igazi csúcsmodell. Az új nevezéktan szépen elfedi ezt a "hiányosságot": egyrészt a 7000-es számozásról 9000-re ugrottunk, másrészt a generáción belüli teljesítményszinteket százas helyett már csak tízes léptékekben különítik el egymástól. Ez érthető és logikus taktika, hiszen ismét platformszintű gondolkodás figyelhető meg; a processzorok épp 9000-es számmal futnak, így adja magát, hogy ehhez igazodjanak a VGA-k is. Előbbiek sikere sokat segíthet a Radeonokon is, a 70-es (és később 60-as, majd 50-es) azonosítókkal pedig finoman utalnak a közvetlen konkurensként aposztrofált GeForce-okra.
Tisztázzuk gyorsan, hogy mivel áll szemben a Radeon RX 9070 XT és 9070! Nem nehéz kitalálni, hogy az ún. performance kategóriában versenyző RTX 5070 Ti és 5070 páros a direkt célpont. Ha ezen felül bármi mással is képesek versenyezni, az csak plusz örömet okozhat az AMD-nek. Nem cél, hogy a 1,5 millió forintba kerülő RTX 5090 kártyáktól csábítson el vevőket vagy megszállott rajongókat, és az RTX 5080 sincs igazán a célkeresztben; egyszerűen nem egy súlycsoportról beszélünk - ezt most kifejezetten az árazásra értjük.
Aztán itt van még ez a fránya MSRP-árazás, amely a chipgyártó ajánlott végfelhasználói árat hivatott képviselni, és amely eddig nem okozott "akkora" problémát. Aki akart, eltérhetett ettől, a nyerészkedők szétzilálták a piacot, ha úgy tartotta kedvük, de a rendelkezésre álló készletek enyhítették a problémát.
Nem így az RTX 50-es generációnál, ahol maga az Nvidia nem tudta (vagy nem akarta?) megfelelően kommunikálni az árazást és a partnergyártói árakat, ráadásul a szokásosnál is jóval alacsonyabb nyitókészlettel várták a játékosokat.
A hazai piacon is bőven akadt olyan viszonteladó, aki a hivatalos gyártói képviselet ajánlott árait úgymond "elegánsan figyelmen kívül hagyva" piszok szemtelenül árazott - ami a sajátos üzletpolitika mellett egyértelműen az 1-2 darabos készletekkel magyarázható.
Az AMD viszont jól kivárta ezt az időszakot, és tulajdonképpen az ajánlott árak megtartása, valamint a feltöltött készletek együttese lett az egyik fő üzenet az RX 9070-ek kapcsán. Ez egy picit erősebb "ígéret" annál, mint hogy éppen mennyire teljesít jól az architektúra; utóbbi eléggé pontosan meghatározható és finomhangolható, az előbbihez viszont a teljes ellátási lánc együttműködésére van szükség, emiatt pedig az AMD kontrollja sosem lehet teljes.
Érdekesség, hogy az MSI nem vesz részt az új generáció gyártásában, ami mögött nyilvánvalóan üzleti okok húzódnak meg. Valószínűleg úgy gondolták, hogy nem kockáztatnak egy olyan gyártóval, amelynek a piaci részesedése 10%-ra csökkent. A többiek azonban maradtak, bár például az Asus szokás szerint óvatosabb, és mindössze négyféle verziót kínál a teljes generációra.
Tesztünk főszereplője az RX 9070-es nyitómodell, amely egyébként a lehető legközelebb áll az AMD ígéretéhez. Visszatérünk még erre és az árakra is, de most következzen egy kis RDNA 4 bemutatás.
Erősített ray tracing és MI-tudás
Az új RDNA 4 architektúra a gyártó állítása szerint jelentős előrelépést hoz a GPU-tervezésben. Célja kisebb és olcsóbb lapkák létrehozása, amelyekkel könnyebben reagálhat az NVIDIA-val folytatott árversenyre. Ami a változtatásokat illeti, az új generációs számítási egységek (CU) teljesítménye 100%-kal nőtt az RDNA 2-höz képest, lehetővé téve a GPU-k számára, hogy a korábbi generációkhoz viszonyítva kevesebb CU-val is nagyobb teljesítményt nyújtsanak.
A sugárkövetési képességek terén az AMD 240%-os növekedést jelez az RDNA 2-höz viszonyítva, míg a gépi tanulási teljesítmény 400%-kal nőtt, elősegítve az AI-alapú képjavító technológiák, például az FSR 4 fejlesztését. Ezek impozáns számok a kissé távoli RX 6000-hez képest, de az RDNA 3-mal összevetve is markáns a fejlődés, különösen a ray tracing számítások terén.
Mindezt a Navi 48 lapka biztosítja, amely az RX 9070-es sorozat lelke. A TSMC 4 nm-es (N4C) gyártástechnológiájára épül, monolitikus kialakítása 356,5 mm²-es, amelybe 53,9 milliárd tranzisztor fért el. Újdonság a PCIe 5.0 x16 adatátviteli szabvány támogatása, a memóriabusz azonban megmaradt a 256 bites GDDR6 alrendszernél, így a memóriasávszélesség nem igazán nőtt. Az új Out-of-Order memória-parancssorba rendezési technológia azonban optimalizálja a memóriahozzáférést, ezáltal javítva a teljesítményt a VRAM-intenzív terhelések alatt.
Ami a sugárkövetést és az MI-számításokat illeti, a már ismert Dual Compute Unit struktúra fejlett memória-alrendszerrel, optimalizált skaláris egységekkel és dinamikus regiszterallokációval érkezik. Az új SIMD32 vektoregységek növelik a párhuzamos feldolgozási lehetőségeket, míg az AI Accelerator megduplázott áteresztőképességet kapott. Ahogy fentebb említettük, a Ray Accelerator teljesítménye is jelentősen nőtt: az új fejlesztések csökkentik a szükségtelen sugarak számát, javítva ezzel a sugárkövetési hatékonyságot. Az RT-gyorsítók teljesítménynövekedése olyan modern renderelési technikák fejlesztését tette lehetővé, mint a neural radiance caching, a ReSTIR Direct és global illumination, valamint az ML-alapú pixel szupermintavételezés és zajszűrés. Utóbbi megoldással az AMD az NVIDIA MI-alapú zajcsökkentéséhez hasonló technológiát kínál, csökkentve ezzel a sugárkövetés shader-erőforrásigényét.
Nem közvetlenül a 3D-s sebességhez kapcsolódik, de legalább annyira fontos terület a kijelzők kezelése és a hatékony videógyorsítás. A megújult Radiance 2 Display Engine számos fejlesztést hoz, többek között alacsonyabb energiafogyasztást többmonitoros konfigurációk esetén (régóta várt fejlesztés), valamint a Radeon Image Sharpening hardveres támogatását. A dupla médiamotor lehetővé teszi az egyidejű kódolást és dekódolást, miközben az AV1 kodek támogatása jelentősen javítja a bitrátát. Az új generációs motor 50%-os teljesítménynövekedést kínál a médiafeldolgozásban, ami örömhír lehet a videós tartalomgyártók számára.
Főszerepben a GPU
Autótesztek során gyakran felmerül az olvasók és nézők részéről, hogy bár egy új modell impozáns, a teljesen felextrázott változat csak kevesek számára elérhető, vagy éppen olyan tudás- és kényelmi szintet képvisel, amelyre a hétköznapokban nincs feltétlenül szükség. Érezhető némi párhuzam a videokártyák világával is: bár egy-két csúcsmodell elképesztő teljesítményt és sebességet kínál, valójában erre csak rétegfelhasználások esetében van konkrét igény. A pénztárnál kifizetett összeg 90-95%-át a grafikus lapka képességei határozzák meg, emiatt pedig egyáltalán nem jelent hátrányt egy Prime, Pulse vagy Core kiadás választása a látványosabb, drágább verziókkal szemben. Kifejezetten örültünk, hogy az Asus ezúttal is a nyitómodellt küldte el tesztünkre, mert itt valóban a grafikus lapka áll a fókuszban, míg a körítés másodlagos. Egyetlen kivétellel: a hűtéssel.
Kezdjük azzal, hogy a normál RX 9070 modellek tipikus maximális fogyasztása 220 W körül tetőzik. A partnergyártók ettől eltérhetnek: az Asus kártyája például valamivel többet igényel a gyárilag emelt órajelek és az egyedi tápellátó áramkörök miatt, de a teljesítményfelvétel még így is 250 W alatt marad. Ez kifejezetten jó hír a melegedés miatt aggódó játékosok számára, hiszen szó sincs arról, hogy "a pokol tüze lobogna" a kártya körül. A háromventilátoros, mégis vékony - mindössze 2,5 kártyahelyet elfoglaló - hűtőborda kiválóan teljesít. Nemcsak csendes (ami például a GeForce-verzióknál problémát jelentett), hanem a GPU hőtermelését is hatékonyan kezeli. Játékok futtatásakor az alaphőmérséklet 55-58 °C között alakult, a hotspot értéke pedig nem ment 67-68 °C fölé. A sűrűn lamellázott bordák, a nagy hőleadó felület és a grafikus lapkára helyezett új hővezető anyag láthatóan jól vizsgázott.
Nem látjuk értelmét annak, hogy az RX 9070 ennél erősebb hűtést kapjon - a gyártónál is legfeljebb a TUF Gaming kiadást gondolták még jó alternatívának, de ennél nagyobb, robusztusabb megoldást nem szántak a Radeonnak. Ezt a józan gondolkodást egészíti ki az AMD döntése is, miszerint nincs szükség új tápkábelre: maradnak a jól bevált kettős vagy hármas 8 tűs PCIe-tápcsatlakozók. Egyedül a Sapphire próbálkozik a 16 tűs 12VHPWR kábellel - lelkük rajta.
A minimalista szemléletet erősíti az RGB-fények teljes hiánya is, idézve egy klasszikus autós teszt szállóigévé vált mondatát: "Nem kell!". A Prime-modell ugyanakkor nem nélkülözi a kettős BIOS-opciót, amely lehetőséget biztosít az alap működés további csendesítésére: a Quiet BIOS kapcsoló átpöccintésével még halkabb üzem érhető el. Ha inkább a teljesítményre optimalizálnánk, maradhatunk az alapértelmezett beállításnál, amellyel bármiféle külső szoftver nélkül is kihasználhatók a gyárilag emelt GPU-órajelek. A GPU Tweak III telepítésével pedig további 30 MHz-nyi plusz érhető el OC-módban. Ez nem sok, de némi manuális finomhangolással akár 100-120 MHz extra teljesítményt is ki lehet hozni a kártyából.
Mézesmadzag vagy egy új sikertörténet kezdete?
Tesztünkben bár nem szerepel az összes lehetséges ellenfél - legyen szó akár a házon belüli RDNA 3 csúcsmodellekről -, igyekeztünk olyan támpontokat adni az új Radeon mellé, amelyek segítenek eligazodni a kissé zavaros VGA-viszonyok között. Elővettünk egy, szerintünk a PC-s közösség által kevéssé értékelt Radeon RX 7900 GRE-t, a múltból érkezett egy RTX 4070 SUPER, valamint természetesen az egyik 5070 Ti-kiadás is. Az Asus Radeonja egyelőre egyedül nézett szembe a vetélytársakkal, az XT modellre később térünk vissza, de a puszta számadatok mellett egyéb érdekességek is felmerültek a tesztfutások során.
A gyártói prezentációk és a valós tapasztalatok alapján hamar egyértelművé vált, hogy a két új kártya közül melyikre fókuszál igazán az AMD. Az újdonságok pont a VGA-piac sűrűjébe érkeztek, és bármihez is hasonlítjuk őket, mindenhol minimálisak (vagyis játék közben nehezen észlelhetők) a különbségek. Persze, akadnak 10-15 fps eltérések, és a fejlődés is érzékelhető, de például a 16 GB memória mindkét modellre jellemző, és az egyéb adatok szerint a két Navi 48 grafikus lapka közötti különbség kisebb, mint a konkurenciánál.
Úgy tűnik, hogy a normál modell az igazi ár-érték bajnok, míg az XT variáns, ha kell, komoly teljesítménynövekedést mutat - de igazából nehezen érthető, honnan nyeri ezt a plusz lóerőt. Szinte azt mondhatnánk, hogy majdnem mindegy, melyik RX 9070-es modellt választod, óriási különbség nem lesz, cserébe értelmet nyer az "upgrade" fogalma. Természetesen számít, hogy miről váltasz, de ha megnézed az árakat, akár az is előfordulhat, hogy mindössze 10-15 ezer forintos különbséget találsz az RX 9070 és a 9070 XT között. Melyiket választanád a kettő közül? Na ugye.
Mindezt úgy mondjuk, hogy az XT modellt még nem láttuk testközelből, de érezhető, hogy a normál típus alapján egy ugyanolyan vagy még erősebb ajánlattal állunk szemben. Nincs kellemetlen tápellátási mizéria, hibátlanul működik a PCIe 5.0 adatátvitel (eddig mindegyik RTX 50-es kártyánál gondjaink akadtak ezzel), a teljesítményfelvételt és a hőtermelést kordában tartották, az RDNA 4 pedig egyértelmű előrelépést hozott. Előbb-utóbb az FSR 4 támogatottsága is beérik, a technológiáról és elterjedtségéről hamarosan külön cikkben foglalkozunk.
Az ígéretek nagy része teljesült, most már csak arra kell figyelnie az AMD-nek, hogy az árak ne szálljanak el. Erre vonatkozóan már keringenek pletykák, de ha megfelelő készletek állnak rendelkezésre, kevés az esély a nyerészkedésre. A kezdeti lelkesedés mindenesetre megvan, a nyitókészletek szinte mindenhol elfogytak, és ahogy látjuk, a hazai boltok polcain számos alternatíva elérhető. Mi a helyzet a másik oldalon? Nos, 500-600 ezer forintos RTX 5070 Ti-k és korlátozottan elérhető, de már árkorrigált RTX 5070-ek várják a DLSS-rajongókat. Ez most 1-0 az AMD-nek - a meccs az RX 9060 modellekkel folytatódik áprilisban.