Az optikai lemezeken alapuló technológiák végigkísérték a számítógépek fejlődését az elmúlt 30 évben. A felhasználók közül bizonyára sokan emlékeznek az első CD-olvasókra és -írókra, melyek helyét szép lassan átvették a DVD-szabványok támogatására tervezett eszközök.
Az iparág gondosan ügyelt arra, hogy egy-egy generációs fejlesztésnél a korábbi technológiákkal való kompatibilitás is megmaradjon, ám a HD-DVD és Blu-ray csatájánál a kelleténél erősebbé váltak az üzleti érdekek, és félő volt, hogy egyedül a felhasználók fognak rosszul járni a technológiai háborúban.
Végül nem ez történt, a Sony vezette Blu-ray szabvány vált elterjedté és nyitotta meg a kaput a 25 GB (egyrétegű) és 50 GB (kétrétegű) lemezes tárolás számára. Ma már nevetségesen kevésnek tűnhet ez a kapacitás, és bár a Blu-ray konzorcium igyekezett reagálni az egyre erősödő adattárolási igényekre, a 128 GB-nyi adat tárolására képes BDXL-szabványon túl nem jutott a technológia. Adatarchiválási célterületekre ugyan elérhetővé váltak speciális optikai tárolóegységek, amikkel akár 12 TB-nyi adat is kezelhetővé vált, ezeket azonban már inkább többlemezes meghajtóknak neveznénk, nem a hagyományos lemezformátumról van szó.
Talán emiatt is gondolhattuk azt, hogy az optikai lemezek története ezzel véget is érhet, hiszen ha nem áll rendelkezésre a szükséges technológia az adatsűrűség növelésére, akkor a mágneses- és NAND-memória alapon fejlesztett adattárolás felé fog fordulni az összes érintett iparág. A különféle webes szolgáltatásokat támogató, és az ehhez kapcsolódó adatforgalmazást lebonyolító adatközpontok növekvő száma miatt azonban az optikai jövőkép igenis releváns lehet, mert megoldást adhatnak az adattárolásra vonatkozó energiafelhasználás hatékonyabbá tételére.
Nem tűnt el, csupán az általános elérhetőség helyett egyéb célterületeken vált fontossá az optikai adattárolás.
A Sanghaji Tudományos és Technológiai Egyetem (USST), az RMIT Egyetem és a Szingapúri Nemzeti Egyetem (NUS) kutatóinak közösen kidolgoztak egy olyan új módszert, ami jelentősen növelheti az egy adathordozóra vonatkozó adatsűrűséget. A kutatás eredményeként sikerült létrehozni egy olyan 12 cm-es átmérőjű lemezt, amire 25 000 db 25 GB-os Blu-ray-korong adattartalma írható fel. Ezzel az egészen döbbenetes 700 TB-os összkapacitást érték el, ami óriási ugrás lehet a teljes adattárolási iparág számára.
A Science Advances folyóiratban megjelent, a technológiai áttörést bemutató cikkben a kutatók azzal érvelnek, hogy a lézeres optikai adattárolás kínálja a legjobb lehetőséget az egyre növekvő adatigény kielégítésére, ugyanakkor a fény differenciális jellege korlátozza a rögzíthető információs bitek méretét, ami ellehetítleníti az optikai lemezek tárolókapacitásának növelését.
Akár 700 TB-nyi adat is felírható az új anyagból előállított lemezre.
A megoldást egy új nanokompozit anyag megalkotása hozta el, amely a grafén-oxid pehelyeket és a felkonvertált nanorészecskéket (UCNP) ötvözi a soha nem látott adatsűrűség elérése érdekében. A kutatók azt is megjegyzik, hogy a technológia olcsó folyamatos hullámú lézereket használ, amelyek tovább segítenek csökkenteni az üzemeltetési költségeket a hagyományos optikai írási technikákhoz képest, amelyek drága és széles impulzusú lézerekre támaszkodnak.
"Míg a technológia optimalizálásához előrelépésekre van szükség, az eredmények új utakat nyitnak az adattárolás globális kihívásának kezelésére. A technológia alkalmas optikai lemezek tömeges gyártására, így óriási a potenciál rejlik benne."- állítják a kutatók.
