Idegőrlő várakozás, bizonytalan kimenetel; a hétköznapokban nehezen viselhető jelenség, legyen szó csak valami apróságról vagy épp az életedet alapvetően befolyásoló tényezőről. Valahol legbelül tudod, hogy mi várható, némi esélylatolgatást és fejben számolást követően aggódhatsz vagy felkészülhetsz a lezárásra, megoldásra, ám az odáig tartó folyamat rettentő nehéz tud lenni. Elkerülnéd, ha lehet, inkább gyorsan legyen vége a várakozásból adódó érzelmi tortúrának.
Hogy pontosan mit érezhetnek az Intel grafikus részegységeit fejlesztő mérnökök és a teljes üzletág jövőjét felépítő és megteremtő vezetők, nehéz megmondani, az olykor felbukkanó szenior szintű tapasztalatokkal rendelkező kirakatemberek egyelőre meglehetősen optimisták. A legutóbbi, élőben streamelt bejelentkezést látva tényleg látni a pozitív szemléletet, ami igen őszinte kommunikációval párosul.
Az Intelnél tudják, hogy az út elején járnak, és talán ők az egyetlenek, akiknél a teljesítményszámokat tartalmazó grafikonon nem csalnak vizuálisan. Itt még nem a ray tracing bűvöletében telnek a bemutatók, és a felskálázási technológia sincs túlzottan előtérbe tolva, ehelyett a driverek fejlesztésén és az akár évtizedes múltra visszatekintő játékok támogatásán van a hangsúly. Szokatlan és furcsa a másik két nagy VGA-gyártóhoz képest, de ha belegondolsz, végülis ők az egyetlenek, akik a lényegről beszélnek. Mert mi fontosabb egy játékosnak? A kizárólag újgenerációs kártyákon futó új MI-képmanipuláló technológia, a teljesítmény/watt arány százalékos fejlődési aránya vagy a konkrét javítások, sebességnövelő fejlesztések és kompatibilitás? Na ugye.
Hosszúra nyúlt bevezetés…
Még mielőtt hipermagasra sztárolnánk az Intelt amiatt, ahogy épp építgeti ezt a számára még aprócska üzletágat, azért bőven van okunk a fejcsóválásra. Hiszen el is kell jutni odáig, hogy meglegyen ez a fajta kommunikáció a játékosok irányába, ez az út pedig nagyon döcögősen indult. Kezdjük ott, hogy egy ideig fogalmunk sem volt arról, mikor jelenhet meg az új szereplő a GeForce- és Radeon-uralom mellett. A vágyakozás ellenben óriási volt, a kriptoőrület, a Covid és az egyéb gazdasági makróhatások miatt teljesen szétesett a VGA-piac, a magát nagy "játékosbarátnak" tituláló gyártók valójában profitot maximalizáltak, az árakat pedig az egekig srófolták. Az elmúlt három évben a többségnek elege lett, nagyon sokan kitartottak, vártak és nem cserélték le a 2020 előtt beszerzett, mára megkopott és gyengécske hardverüket. A járvány első évében megtartott Intel Architecture Day új reménycsillagot lőtt fel a térképre, az addig csak pletyka szintjén létező tervekből végre konkrétumok lettek. Kicsit homályos volt ugyan ez a terv, de legalább már annyi kiderült, hogy az Xe-architektúra HPG-utótaggal ellátott variációja jelenti a diszkrét VGA-családot. Az Xe ismerős lehetett már eddig is a processzorokba integrált grafikus vezérlőkből, játékra kevéssé alkalmas teljesítménnyel, de az architektúra szintjén modern, tovább építhető szemléletmóddal.
Aztán egy évig semmi nem történt. A külső hatások miatt ez valahol érthető, de játékos szemmel nézve azért ez mégiscsak kellemetlen. A következő éves fejlesztői rendezvényen ugyan kitárultak az Xe-HPG információs kapui, de még ekkor sem lehetett pontosan tudni, hogy mi lesz ebből a valós felhasználás során. Visszaolvasva az akkori híreinket, a puszta számokról mi magunk is csupa pozitívat írtunk, az Intel által belőtt piaci pozíciót tekintve ütős fejlesztésre készülhettél Te is. Aztán végül megint majdnem egy évet kellett várnunk arra, hogy a késztermék csatába szállhasson az ellenfeleivel.
ARC-cal előre
A végleges márkanévvel egyébként nincs különösebb probléma, a magyar megfelelőjével lehet párszor viccelni (amiért ezúton is elnézést kérünk), az igazi gondok máshol és más miatt kezdődtek. Még ma sem egyértelmű, hogy mikortól érhetők el az Arc videokártyák, egy-egy ismeretlen távol-keleti gyártó a saját piacán idő előtt megjelentetett "valamit", ami elvileg az új GPU-ra épült. Vagyis annak az egyszerűbb kiépítésű változatára, ami aztán az Arc A380 nevet kapta. Ráadásul a notebookokba szánt mobil verziókról egyre több hír kezdett el szállingózni, olykor nagyon korai teljesítményadatokkal és platformszintű tudással. Csak kapkodtuk a fejünket, és nehezen állt össze, hogy egyébként hol helyezhető el az Arc a többiekhez képest. Az A380 chipre épülő, belépőszintű videokártyák nem nevezhetők a játékosok álmainak, a notebookos dizájnokra pedig csak nagyon kevés típust építettek a partnergyártók; mindenki az A700-asokra várt.
A várakozás közben felhalmozódott elvárások azonban sokaknál a csúcskategóriába repítették az Intel bejelentés előtt álló újdonságait, ami óriási tévképzet volt, a gyártó maga sem kommunikált ilyet. Szóval vártunk, legyintettünk, kis mosollyal csak azt mondhattuk, hogy "majd egyszer, ha megjelenik", a PC-s világban jártas felhasználók pedig jó előre leírták az egész projektet azzal, hogy a meghajtóprogramokat úgysem tudja gatyába rázni az Intel. Végül odáig jutottunk, hogy rendben, csak jelenjen meg, aztán kiderül. Mindegy már, mi lesz, csak jöjjön, és kicsit kavarja fel az állóvizet. Erre talán képes lesz, a csúcskategóriát úgyis elengedte mindenki, a középkategóriában azonban nagy szükség van az árversenyre.
Ez nagyon Intel lett
Bő fél évvel vagyunk a hivatalos piaci start után, mire megérkezett hozzánk hivatalosan is. Kivételesen nem bánjuk, hogy csak most sikerült közeli ismeretségbe kerülni az A770-es zászlóshajóval, a driverrel kapcsolatos aggodalmak természetesen igaznak bizonyultak. De ne szaladjunk ennyire előre, a hardver nagyon izgalmas, a korábban csak prezentációs diákon látott paraméterek és technológiák végre fizikai valójukban is ránk köszönnek. Úgy működik, ahogy vélhetően eltervezték, egy nehezen, de végül összeállt első lépcsőfok, amire bátran lehet építeni a termékcsalád jövőjét.
Érdemes megjegyezned az Alchemist nevet, aminél frappánsabbat nehezen találhattak volna kódnévként erre a generációra. Kicsit boszorkánykonyhás, kísérletezgetős az érzés, ami körül lengi a kártyákat, és nemcsak az Intel oldaláról nézve. A partnergyártók egyelőre nem lelkesednek túlzottan az újdonságok iránt, az ismert márkák közül összesen ketten vállaltak be pár modellt az A750 és 770 párosából. Nincs tehát ROG Strix vagy Aorus, van viszont Predator BiFrost, ami egyúttal az Acer színpadra lépése a diszkrét videokártyák piacán. Tesztünkben is ez a kártya szerepel, ami csak erősítette az egész sztorira jellemző furcsa érzéseket pozitív értelemben véve. A hírnevet azonban az Intel referenciakártyái építik, különösen az a Limited Edition kiadás, amin 16 GB-nyi videomemória található.
Nem tagadjuk, a sok GeForce és Radeon után az Arc 770 visszahozza a természetes kíváncsiságot, és még akkor sem ítélkezel felette, ha épp rosszul teljesít egy-egy játékban. Valamiért megmarad a hit, hogy ez csak jobb lesz később, az architektúrába csempészett részelemek pedig tiszteletreméltóak.
Jók az alapok, de…
Az A750-en és A770-en található ACM-G10-es lapka az aktuális csúcs, míg az ACM-G11 kizárólag az A380-as belépőszintű kártyákra került fel. A két lapkatípus között az ún. Xe-magok száma jelenti a fő különbséget, és mivel ezek ún. render-szeletekbe lettek rendezve, az ehhez kapcsolódó egyéb részegységek (mintavételezők, ray tracing egységek stb.) is eltérnek. Egy-egy Xe-magban 16 darab vektoros és mátrixszorzásokra optimalizált számoló található, utóbbiak a működésüket tekintve az RTX-kártyákban található tensor-magokhoz hasonlóak. A már említett render-szeletekbe négy darab Xe-mag kerül, a G10-es lapkaverzió teljes konfigurációja nyolc darabot tartalmaz ezekből. Ez a lapka dolgozik az A770 VGA-kon, míg az A750 esetén egy render-szelet letiltásra került. Ez a csökkentés nincs hatással a memóriabuszra és annak sávszélességére, mindkét kártyán 256 biten kapcsolódnak a memóriamodulok, ennek köszönhetően az L2-gyorsítótár mérete és a ROP-egységek száma is azonos.
Az XMX mátrixműveletekre hangolt magokon különféle gépi tanulásra épített algoritmusok futhatnak jó sebesség mellett, és ez biztosítja a szükséges erőt az Intel XeSS képfelskálázási eljárás számára. Ennek működése egészen kiváló ahhoz képest, hogy honnan indul az egész termékcsalád, a játékbeli támogatása azonban nagyon alacsony a konkurens megoldásokhoz képest. Pedig ez az a pont, amire nagy szüksége lenne az Arc kártyáknak, az XeSS-segítségével el lehetne mosni picit a sebességbeli gyengeségeket a versenytársakhoz képest.
Hiába ugyanis a modern, ray tracinget és MI/gépi tanulási folyamatokat támogató architektúra, még nem sikerült kinyerni a fejlesztésben rejlő erőt. A driverek finomhangolásával még előrébb lehet lépni, de a lapka hatékonyságát vélhetően csak egy újabb fejlesztési lépcsővel lehet javítani, az aktuális Alchemist tudás pont annyi, amit jelenleg látunk belőle.
Szelíd fenevad
Méréseinkhez szándékosan nem a legfrissebb vetélytársat választottuk ki, hanem egy jó öreg csúcsmodellt vetettünk be az Arc 770 ellen. Az Acer Predator BiFrost abban a tekintetben is különleges, hogy a partnergyártók közül egyedüliként készíthettek 16 GB-tal szerelt A770-et, ez eddig a referencia Limited Edition kiváltsága volt. A tajvani mérnökök emellett az alapórajelhez is hozzányúltak, ám a boost-frekvencián nem változtattak. A kártya gyári értékeit tekintve tehát nehezen értelmezhető az "OC" jelölés, a mellékelt segédprogrammal sem lehet többet kisajtolni belőle.
A hűtéssel már más a helyzet, a párakamrás alapra épített bordázat elegendő a lapka, a memóriamodulok és a tápellátóáramkörök számára, a két eltérő kialakítású ventilátor pedig meglepő módon működőképes koncepció. Szerintünk kinézetre csúnya, és mintha a blower-ventilátor az utolsó tervezési fázisban került volna rá, de megfelelően teljesít és zajosságban sem emelkedik ki a kategóriaátlagból.
Bevállalnád?
Ha nyitott vagy az újdonságokra, és az egyedi, szokatlan hardver felkelti kíváncsiságod, akkor az Acer Predator BiFrost A770 jó ajánlat lehet. Mindentől függetlenül, amit eddig olvastál, csak tekints az árakra és mérlegelj. A kisebb tudású és sebességű Intel Arc modellek jók lehetnek 1080p felbontású játékokhoz, ha viszont feljebb tekernéd a felbontást, az A770 marad az egyetlen opció. Havonta érkeznek driveres javítások, és most már a DirectX 9-es játékokkal sincs gond; egyre kevesebb a félnivaló, de még bőven van hova fejlődni.
Az Acer üdvöskéje 180 ezer forintért szerezhető be, az Intel referencia kiadású Limited Editon példányai pedig 165 ezer forinttól megvásárolhatók. Nincs tehát túlárazott portéka, kíméletlen árversenybe szállt bele a gyártó, és ezen a szinten szerintünk megfontolandó vétel. Különösen akkor, ha a multimédiás felhasználás is kiemelt vásárlási szempont, a hardveresen támogatott AV1-kódolás-dekódolás abszolút jövőbiztos tudás.
Picit döcögős tehát az indulás, de annál gyorsabb a késztermék fejlődése és javulása, és ha most már nagyon nem várnál tovább, akkor irány a pénztár. Ha azonban még akadna egy kis türelem, akkor érdemes megvárni a nyáron érkező Alchemist-frissítést, és a következő generációs Battlemage-ről érkező híreket. Nagy sebességbeli ugrást ígérnek, és most már talán nem csak a levegőbe beszélnek.
