A Xiaomi itthon jobbára az olcsó, de legalábbis jó ár/érték arányú készülékeiről ismert, igaz az elmúlt két évben az abszolút csúcsot jelentő Ultra modellek hivatalosan nem voltak elérhetők Magyarországon, ezért az összehasonlítás nem teljesen fair a kínai gyártóval szemben. A 14 Ultra viszont ismét hivatalosan is kapható hazánkban, ráadásul nemcsak a kisboltokban lehet megvenni, hanem megtalálható a Yettel és a Vodafone kínálatában is. A független boltok kínálatát nézve ugyanakkor jelenleg a Xiaomi 14 Ultra-iPhone 15 Pro-Samsung Galaxy S24 Ultra trióból a Xiaomi telefonja a legdrágább, annak ellenére, hogy a Samsung telefonjával egy időben érkezett. Igaz ez még úgy is, hogy az ár a megjelenés óta sokat szelídült, a 600 ezres nyitóról mostanra 430-450 ezer forint környékén is megvásárolható (bár a hivatalos ajánlott ár még mindig 550 ezer forint).
Doboz és külső
A Xiaomi 14 Ultra ma már szokatlanul nagynak számító dobozban érkezett hozzánk, aminek persze egyszerű magyarázata van; a telefon mellé nemcsak kábel, hanem töltő és szilikon tok is jár. Ez olyasvalami, ami régebben sztenderd volt rengeteg mobilnál, ma viszont már ritkaságszámba megy. A töltő ráadásul nem is csak egy sima, mezei modell, hiszen akár 90 wattos töltésre is alkalmas.
Sokszor írjuk a tesztekben, hogy a telefonok felépítése ma már nagyon egy kaptafára megy, nos a Xiaomi 14 Ultra e szempontból is üdítő kivételt jelent - még ha ez nem is csak pozitívumokkal jár. Az előlapot persze ezúttal sem lehetett túlvariálni, hiszen a felület közel 90 százalékát a kijelző foglalja el. Az a kijelző, amit a Xiaomi által törhetetlennek mondott Shield Glass véd; remélhetőleg az üveg nemcsak papíron, hanem a valóságban is mindent kibír, merthogy a kerethez képest kb. 1 mm-rel magasabban helyezkedik el, így ha esik, biztosan elsőként fog talajt. Ez az oldalsó keret alumíniumból készült, a hátlap pedig üveg vagy bőrhatású műanyag lehet - itt tehát azért van változatosság. A hozzánk érkezett telefon fekete bőrhatású hátlapot kapott (ugyanez elérhető fehérben is). A keret egyébként nemcsak alumínium, hanem titán is lehet, de ez a változat idehaza nem kapható.
A telefon nagy, pedig a hivatalos adatok szerint mégsem: a 161,4×75,3 mm-es alapterület ebben a kategóriában teljesen megszokott, a 9,2 mm-es vastagság viszont úgy átverés, ahogy van. Az persze megszokott, hogy a gyártók a kameraszigetet nem veszik bele a telefon vastagságába, de jellemzően csak 1-2 mm-es csalásról van szó, míg a Xiaomi 14 Ultra kameraszigete brutálisan nagy: a hátlap közel harmadát elfoglalja és 7 mm-es. Vagyis vele együtt majdnem kétszer olyan vastag a telefon, mint a hivatalos adat.
A kameraszigettel így dizájn szempontból több gond is van. Az nyilvánvaló, hogy az asztalra letett mobil nem fekszik fel az asztalra, de további probléma, hogy a telefon fejnehéz, és még tartani sem túl kényelmes, ha ezt egy kézzel tesszük. Főleg, hogy a mobil 220 grammjával a nehezebbek közé tartozik. Plusz pont viszont, hogy készülékháza az IP68-as szabvány szerint por- és vízálló.
Hardverben (is) top
A Xiaomi 14 Ultra teljesítményével nem valószínű, hogy valaha is gond lesz, gyakorlatilag ugyanaz a vas dolgozik ebben a telefonban is, mint a Samsung Galaxy S24 Ultrában és még több más csúcsmobilban. Ez egészen pontosan 4 nm-en készülő Snapdragon 8 Gen 3 rendszerchipet jelent (1× 3,3 GHz X4 + 3×3,2 GHz A720 + 2×3 GHz A720 + 2×2,3 GHz A520-as magokkal), benne Adreno 750-es GPU-val, továbbá 16 GB RAM-mal és 512 GB belső tárhellyel - de utóbbi tekintetében bővítési lehetőség nélkül. A telefon rendesen meghajtva nem marad hűvös, melegedés szempontjából a mobil a Snapdragon 8 Gen 3 chippel szerelt telefonok között a középmezőnybe tartozik.
A kijelző AMOLED és 6,73 colos, 1440×3000 pixeles felbontással (20:9-es képarány) és a csúcskategóriában közepesnek számító, normál használat során 700 nit körüli fényerővel. A 120 Hz-es képfrissítés és a Dolby Vision/HDR10+ támogatás ebben a szegmensben ma már az elvárható minimum - mint ahogyan az is, hogy a képfrissítési gyakoriság nem állandó, hanem dinamikusan változik használattól függően 1 és 120 Hz között. A panel felső részén, középen apró kameralyuk kapott helyet, lent pedig - láthatatlan módon - az ujjlenyomat-olvasó bújik meg.
Megdöbbentő, de eSIM nincs, NanoSIM kártyából viszont kettőt használhatunk. A telefon töltéshez és kommunikációhoz USB-C csatlakozót használ, amely 3.2 Gen 2-es szabványú, tehát passzol a gyors belső tárhelyhez, továbbá DisplayPort és OTG funkciókkal is ellátták. Vezetékes fülhallgatót ehhez a telefonhoz sem csatlakoztathatunk, hangszóróból viszont kettő is van, a tengernyi beépített adapter (NFC, GPS, BT 5.4, Wi-Fi 7) közül pedig ki kell emelni az infra portot, amely révén a mobil a nem okos eszközök távirányítására is alkalmas.
A töltőről már esett szó, az akkumulátorról viszont nem: nos a telefon 5000 és 5300 mAh-s akkuval egyaránt készül, de utóbbi csak Kínában vásárolható meg, így Magyarországon be kell érnünk a kisebb kapacitású modellel. Ezt a mellékelt töltő papíron 33, a gyakorlatban 37 perc alatt tudja 10-ről 100%-os állapotra feltölteni.
AI nélkül
A telefon Android 14-et használ, amelyre a Xiaomi a saját, HyperOS nevű kezelőfelületét húzta rá. A kínai gyártó relatív hosszú, 5 éves frissítési periódust ígér, négy Android főverzió lekövetésével. A felületet sikerült elég jól optimalizálni, így megakadások nincsenek. a funkcióválasztékkal pedig a Xiaomi telefonok esetében már eddig sem nagyon volt probléma.
A HyperOS nagyon jól testreszabható: beállíthatjuk például azt, hogy szeretnénk-e appválasztó képernyőt vagy inkább az fekszik nekünk, ha minden ikon automatikusan kikerül valamelyik kezdőképernyőre. Választható persze betűméret is, van egy egész sor téma, az alkalmazások ikonjai akár szín szerint is rendezhetők. Fentről bal oldalt az értesítési sávot, jobb oldalról a kapcsolópanelt húzhatjuk le, de a rendszer számára nem jelent gondot az sem, ha egyszerre két appot szeretnénk kitenni a képernyőre egymás mellé. Értesítési LED nincs, de ezt a funkciót pótolja az Always On Display funkció.
A Xiaomi a fontosabb rendszerprogramok közül nemcsak a Google verziókat támogatja: képnézegetőből és böngészőből például saját fejlesztés is került a mobilra, és van Xiaomi alkalmazásbolt is. Elég sok viszont a kéretlen app (pl. Booking.com), így érdemes átnézni a teljes felhozatalt, és mindent eltávolítani a telefonról, amire nincs szükségünk.
Ami látványosan hiányzik a telefonról, az az AI - a Samsung Galaxy S24 szériával vezette be a mesterséges intelligencia alapú funkciókat, az Apple saját megoldása, az Apple Intelligence pedig ősszel mutatkozhat be. Igaz, a jelek szerint erre az EU területén belül nem fog sor kerülni.
200 MP felnégyelve
A Leica együttműködés és az hogy mind a négy (hátsó) kamera 50 MP-es szenzorral dolgozik, jó kiindulási alapot jelent a kamerarendszer számára. Ráadásul a Xiaomi nem is aprózta el: a főkamera 1 colos Sony Lytia szenzort, a másik három kamera pedig 1/2,51 colos, szintén Sony szenzort kapott, egészen pontosan az IMX858-as modellt. Az azonos felbontás ellenére különbségek azért bőven adódnak: a fő kamera rekeszértéke például változtatható (F1.63 és F4 között), és a fókuszállítás nemcsak PD, hanem lézeres is lehet, és 4K esetén támogatott a 120 fps is. A zoom kameráknál a 3,2×-es és 5×-ös átfogás mellett a fényerő tér még el (F1.8 vs. F2.5), a nagylátószögű kamerából pedig kimaradt az optikai stabilizátor.
Ha megnyitjuk a kamera szoftverét, első körben azt kell kiválasztani, hogy az élénk vagy a természetes színeket részesítjük-e előnyben (a beállítás később megváltoztatható, természetesen). Ha ezzel megvagyunk egy modern felület tárul elénk, és érdekességként rögtön adódik, hogy nemcsak a natív "zoom", hanem kétszeres érték is kiválasztható. Sőt, van 10×es nagyítás is, bár ez alapból nem látszik, és ez nem véletlen. Mindkét esetben szenzoros nagyításról van szó, és a telefon a főkamera vagy a nagyobb zoom kamera adataiból dolgozik - de értékelhető eredményt csak előbbi hoz. A szoftver alapból mind a négy kamerával (és a 2×-es, valamint 10×-es szenzorzoomal is) 12,5 MP-es képeket dob, de átkapcsolhatunk natív, 50 MP-es üzemmódba is. Akkor a 2× és 10× nagyítás, mint opció, eltűnnek, de az 50 MP-es fotók készítését nem ezért nem ajánljuk, hanem azért, mert amennyire jól működik a 12,5 MP-es fotók esetén az utómunka, annyira rosszul teljesít a Xiaomi 14 Ultra 50 MP-en. A képek természetellenes hatásúak, témától függően kisebb vagy nagyobb mértékben inkább olajfestményre emlékeztetnek.
Ha maradunk a kamerák natív átfogásánál, és 12,5 MP-nél, akkor 1×es-, 3,2×-es és 5×-ös nagyítás mellett a Xiaomi 14 Ultra az egyik legjobb részletességet produkálja, viszont a dinamikatartomány inkább csak jó, semmint kitűnő. A 2×2-es pixelösszefésülésből adódóan normál fényviszonyok között zaj szinte egyáltalán nincs a képeken, sőt a telefon gyenge megvilágítás mellett is kifejezetten jó munkát végez. A nagylátószög viszont sajnos nem az igazi, a Samsung Galaxy S24 ultra például simán lelépi a mobilt e tekintetben. Ami viszont egyértelműen problémás, az az, hogy az objektívek között nincs meg az az összhang, mint amit a Samsung vagy az Apple telefonjainál megszokhattunk. Nevesül a gond az, hogy minden kamera máshogy adja vissza a színeket, ráadásul a fő kamera és a nagylátószögű kamera természetes beállítás mellett is túlhúzza a színeket. Emellett pedig még a dinamikatartomány is eltérő. Ez persze csak akkor tűnik fel, ha egy témáról különböző nagyítással is készítünk fotókat, akkor viszont nagyon. Illetve még akkor is, ha videók készülnek, hiszen a lencsék közötti váltásnál a színek és a dinamika határozottan, ezért jól észrevehetően változik.
Egyedi külső, erős hardver, kellemes szolgáltatások és egy nagyon jó, de nem tökéletes kamerarendszer jellemzi a Xiaomi 14 Ultrát, amellyel a kínai gyártó bevallottan a Samsung és az Apple csúcsmodelljeit szeretné megszorongatni. Hogy sikerülhet-e a terv, az erősen kérdéses. Habár egy nagyon jó telefonról van szó, apróbb hibák mindig adódnak, ezekből pedig több van, mint a Galaxy S24 Ultra vagy az Apple Pro (Max) esetében. Ami még nem is lenne feltétlen gond, de az összképhez még azt is hozzá kell vennünk, hogy a telefon árban is a riválisokkal egy szinten jár - így pedig az apróságok megítélése is más megvilágítás alá eshet.
