Jó pár évvel ezelőtt amolyan új szenzációként robbant a köztudatba a 3D nyomtatás. Az első modellek megjelenése kapcsán pillanatok alatt olyasmiket vizionált a szakma és a közönség egyaránt, hogy éveken belül mindenki otthonában ott figyel majd egy 3D nyomtató, amivel a mostani printerek egyszerűsége mellett nyomtathat magának lámpát, edényt, bolognai spagettit és guminőt. Ugyan az évek alatt a technológia valóban komoly tényező lett, de nem ebben a formában: főleg ipari, tervezési téren használják, és megvannak a határai is - de lehet, hogy most jön a rég várt szintugrás.
A jelenleg ismert háromdimenziós nyomtatás tulajdonképpen sík rétegek egymásra épülő szintjeire épül, épp ezért egy munkadarab elkészítése lassú, és a végeredmény is olyan lesz, mint egy Minecraftban készített, csupa apró kockából álló tárgy. Épp ezért ugyan jönnek hírek folyamatosan arról, hogy a házgyári lakások új generációinál vagy épp hídépítésnél, műszaki berendezések alkatrészeinél kiválóan használják a mostani technológiával nyomtatott elemeket, de azért látszik, hogy ez még sok tekintetben nem az igazi.
A Kaliforniai Egyetemen viszont most kidolgoztak egy teljesen új eljárást, amely már működőképes is, és az eddigi tesztek alapján a teljesen más alapokra helyezett 3D nyomtatás nem csak gyorsabb, de sokkal szebb tárgyakat eredményez.
Itt nem egyes szinteket nyomtat a gép, amelyek egymásra épülve válnak háromdimenzióssá. Ehelyett egy forgó tartályban lévő speciális folyadék az eljárás alapja, amely megfelelő fény-impulzusok hatására megkeményedik. A tartályt gyorsan pörgetik a függőleges tengelye körül, miközben egy különleges vetítő segítségével "rávilágítják" a nyomtatandó tárgy sík metszeteit. A forgással szinkronban a vetített képek is villámgyorsan, ezredmásodperces szinten követik egymást, és a folyadékban ezek hatására szilárdul meg a tárgy. Erről aztán elég csak lecsepegtetni a maradék "levet", és máris kész a tökéletes nyomat, amely az új technológia miatt egyáltalán nem réteges és recés, akár 0,3 milliméteres különálló részegységei is lehetnek.
Szintén nagy előny, hogy a folyadékos megoldás miatt nem kell rögzítő pöcköket nyomtatni, mint a jelenlegi megoldások esetén, ezért az áttört vagy több rétegű munkadarabokon sem díszelegnek majd a letört tartópöckök maradványai. És az eljárás szintén villámgyors, főleg a sok órát is igénybe vevő réteges technológiához képest: egy két centis szobor (Rodin Gondolkodójának mása) például mindössze egy perc alatt elkészült.
Az egyetem nyilatkozata szerint teljesen új területekre is alkalmasak lehetnek az így készült nyomatok, például akár elérhető az a régóta tervezgetett ötlet is, hogy okos kontaktlencséket készítsenek: megoldható ugyanis, hogy már a nyomtatás előtt a folyadékba helyezzenek olyan részegységeket, amelyeket aztán körülölel a nyomat, ez esetben az okos lencse áramköre köré lehet lágy, gélszerű lencsét nyomtatni, amelynek annyira sima a felülete, hogy nem irritálja a szemet.