Az év eleje mindig kiváló alkalom arra, hogy tévét vásárolj magadnak: a karácsonyi szezont követő pangás miatt az árak jellemzően nagyot esnek, amit sokszor erősít az is, hogy a gyártók januárban a CES-en beharangozzák új modelljeiket. Az XR7 sorozat a Sonytól hiába tavalyi modell, továbbra is a prémium kategóriát képviseli az LCD-tévék között - 65 colos méretben 670 ezer forintért pedig már ár-érték arányban is nagyjából a helyére került a tévé.
Láb-láb, így is lehet
A modern okostévék tervezésekor a mérnököknek túl sok dolga nem szokott lenni; hosszú ideje a káva nélküli kialakítás uralkodik, így legfeljebb azon megy a verseny, hogy a látható képet mennyire tudják az egyes gyártók a tévé széléig kihozni. Jelentjük, hogy a Sony XR7 sorozat esetében a feladat nagyon jól sikerült, két oldalt és fent rettenetesen vékony, mindössze pár milliméteres a fekete csík, sőt a keret alul sem túl vastag.
Hozzánk a 65 colos változat érkezett (55, 75 és 85 col elérhető még), amely 144,5×83,2×5,7 cm-es és 27,1 kg-ot nyom - lábak nélkül. A 144,5 cm-es szélesség ellenére a tévé nem a megszokott, teli talpas, nehéz állványt kapta, hanem lábakon áll. Ráadásul a Sony csavart egyet a koncepción, mert a lábakat többféle pozícióban is lehet rögzíteni, ezzel pedig mind a tévé magassága, mind a lábak közötti távolság szabályozható attól függően, hogy milyen széles szekrényre (vagy asztalra) teszed a tévét, vagy akár attól, hogy szeretnél-e hangprojektort használni. Természetesen ha a tévét inkább a falra erősítenéd, arra is van lehetőség, hogy a lábakat teljesen eltávolítsd. Ebben az esetben állványból viszont egy strapabíró jószágra lesz szükséged, mert a tömeg közel van a legtöbb állvány 30 kg-os határához.
Mivel szinte a teljes előlapot a kijelző uralja, a 65XR70-nek nincsenek igazán egyedi megkülönböztető jegyei. Ez azonban egyáltalán nem gond, a letisztult külső minden nappaliba illeszkedik. Hogy ne legyünk teljesen igazságtalanok, a tévé fém oldallapja, valamint a hátlap kockás mintája azért ad némi egyedi stílust a 65XR70-nek, de ezek a felületek általában nem látszódnak.
A csatlakozók - szemből nézve a tévét - bal oldalt helyezkednek el, valamennyi dugasz oldalra néz. Ez azért fontos, mert ha a tévé a falra kerül, akkor sem kell aggódni amiatt, hogy esetleg a kábelek számára nem lesz elég hely. Ez a csatlakozóelrendezés lehetővé teszi akár azt is, hogy a tévét tökéletesen a falra tapaszd. HDMI-ből összesen négyet találsz a tévé hátoldalán, amelyek közül a 3. és 4 számú portok 2.1-es szabvány szerint működnek, így akár a 4K@120 Hz-es jelet is támogatják. Kisebb baki, hogy a 3. számú csatlakozó az, amely ismeri az ARC és eARC szabványokat - ha valamelyik funkciót használni szeretnéd, akkor az sajnos rögtön le is foglalja az egyik HDMI 2.1 csatlakozót. Van fizikai LAN dugó is, antennából pedig akár hármat is használhatsz - igaz, ma már a legtöbb szolgáltató set-top-boxot ad az előfizetés mellé, amit HDMI-re kell kötnöd. Ami nem látszik az a Wi-Fi és Bluetooth adapter - előbbi 6-os, utóbbi 5.3-as verziójú.
Mega méret, mini LED-ek
A 65XR70 - nevéből is adódóan - 65 colos, egészen pontosan 64,5 colos LCD-panelre épül, amelynek felbontása 3840×2160 pixel, azaz 4K-s modellről van szó. Ennél többre ma nincs is szükség, és valószínűleg egy jó darabig még nem is lesz, hiszen a natív 8K-s tartalom ritka, mint a fehér holló. Technológiáját illetően a panel egy Quantum Dot VA-panel, ami színek, fekete és kontraszt szempontjából a legjobb választás, betekintési szögek alapján viszont csak az IPS után következik. Ha esetleg az előző részben az adatokat olvasva a 27,1 kg-os tömeget kicsit soknak találtad, akkor az nem véletlen: a tévé valóban nehezebb az átlagosnál, aminek az oka az hogy a Sony a háttérvilágítást mini LED-es rendszerrel oldotta meg. Azaz a fényforrások nem a panel szélére kerültek, hanem a panel mögött helyezkednek el. Ennek a kialakításnak a legfontosabb előnye az, hogy a LED-eket csoportba rendezve és az így kialakuló zónák fényerejét egyedileg vezérelve jobb fekete és ezzel jobb kontraszt érhető el.
Gyakorlatilag a local dimming fejlettebb verziójáról van szó, amit a gyártók azért fejlesztettek ki, hogy az LCD-k fekete és kontraszt tekintetében fel tudják venni a versenyt az OLED-tévékkel. Csakhogy gyorsan rájöttek, hogy ez kicsit drága mulatság, így a zónák száma általánosságban véve nem emelkedett olyan mértékben, amilyen mértékben kellett volna; és a Sony sem erőltette meg magát, a 65XR70-be mindössze 768 zóna került.
A Sony legújabb fejlesztésű XR képfeldolgozó processzora felel a megjelenítésért és még megannyi extra funkcióért. A HDMI 2.1 csatlakozókon keresztül a tévé maximum 120 Hz-es, akár dinamikusan változó képfrissítést támogat, és képes felismerni a játékokat is - ebben az esetben az elektronika a képjavítók kiiktatásával csökkenti az input lag mértékét. A HDR szabványokból a HDR10 (10+ nélkül) és a Dolby Vision támogatottak, ha pedig PlayStation 5 csatlakozik a tévéhez, akkor az Auto HDR Tone Mapping is elérhető.
Használat közben
A 65 colos képátló miatt a tévé képe eleve meggyőző, gyári beállításokkal is jó a látvány: a Sony prémium tévéinél az alapbeállítások jellemzően pontosak szoktak lenni, és ez nincsen másképp most sem. No nem a dinamikus beállításra és más csodákra kell gondolni, hanem a mozi és profi üzemmódokra, amelyekkel különösebb babrálás nélkül is 3 alatti átlagos deltaE érték adódik. Ezeket kiválasztva is lehet ugyan még tökéletesíteni a színkezelésen, de a felhasználók 99,9 százaléka nem fogja látni a különbséget.
Amire érdemes viszont odafigyelni, az az, hogy az Eco üzemmódot messze kerüld el, valamint ajánlott kikapcsolni a környezeti fény erősségét mérő szenzort is - főleg, ha aprólékosan állítottad be a színeket, mert az automatikus fényerőállítás pont azokon a helyeken tudja eltüntetni a finom részleteket, ahol az aprólékos munka meghozta a gyümölcsét. HDR-anyagokhoz a Dolby Vision és Dolby Vision Bright profilok egyaránt megfelelők, előbbit éjszakai filmezésnél, utóbbit pedig akkor érdemes kiválasztani, ha nappal mozizol. Ha van Amazon Prime előfizetésed, akkor örülni fogsz annak is, hogy a tévé automatikus kalibrációra is képes a filmek metaadatai alapján.
A maximális fényerő méréseink szerint 1970 nit, ami nemcsak az SDR, hanem a HDR tartalmak esetén is bőven elegendő tartalékkal rendelkezik; a tévé a mini LED-es megoldásnak hála tényleg nagy dinamikatartomány megjelenítésére képes, viszont a zónák közötti átmenet - főleg sötét tónusú jeleneteknél - észrevehető.
Ami viszont tökéletesen működik, az a színkezelés; a Sony XR processzor elsőrangú munkát végez, hiszen a pontosság mellett 10%-is fényerő alatt és 90%-os fényerő felett is gyakorlatilag tökéletes részletességet ér el (a Harry Potter és a halál ereklyéi 2-ben mindkét esetre van példa), a színek pedig úgy tudnak kellően teltek és élénkek lenni, hogy közben egy pillanatra sem tűnnek harsánynak - ebből az animációs filmek például különösen sokat profitálnak. És itt érdemes még egyszer kihangsúlyozni, hogy mindez - megfelelő színprofil kiválasztása esetén - alapbeállításokkal is igaz, nemcsak akkor, ha a tévét kalibrálod.
A felskálázással viszont picit meggyűlik a baja az XR processzornak; Full HD-4K viszonylatban még minden rendben, de 720p-s vagy gyengébb felbontású filmeket az átlagosnál ugyan jobban, de a prémium kategóriában megszokotthoz képest valamivel gyengébben méretez át a Sony tévéje. És ugyanez igaz a mozgások folyamatosságára is; ha szükség van a kisimításra, akkor az eredmény jó, de nem teljesen tökéletes. Amivel pedig gondod lehet, az a betekintési szög - egy négytagú család még csak-csak le tud ülni a tévé elé, de nagyobb csoportok esetében gond lehet, hogy oldalról és már minimálisan fentről nézve is a színek villámgyorsan fakulnak, a kontraszt szinte teljesen eltűnik. Illetve a Sony mérnökei nem tudták megoldani a direkt LED-es tévék egyik jellemző hibáját, a fényszivárgást sem.
A fenntarthatóság - nagyon helyesen - a tévégyártókat is utolérte, ami a Sony esetében azt jelenti, hogy nemcsak a csomagolás készül újrahasznosított anyagból, hanem az okos távirányító külső borítása is. A kontroller egyértelműen sonys, ami letisztult külsőt, kevés gombot és jó kezelhetőséget jelent. Háttérvilágítás is van, a kontrollert éppen ezért akkumulátor látja el energiával, amit időről időre USB-C kábel segítségével fel kell tölteni. A 65XR70 mellé jár egy klasszikus távvezérlő is, de ez szinte minden szempontból visszalépés - az egyetlen előnye az, hogy számgombok is vannak rajta.
Az okostévé rendszert a Sony hosszú idő óta a Google-lel karöltve biztosítja, ami nemcsak rengeteg funkciót, hanem elég jó testreszabhatóságot is jelent, ráadásul az alkalmazásválaszték is nagy. A Google TV egyik legnagyobb előnye, hogy a tévére egy rendes médialejátszó is telepíthető (legyen az például a VLC vagy a Kodi), így a formátumtámogatás, mint olyan nem kérdés többé - a rendszerchip ráadásul elég erős ahhoz, hogy akár a 4K-felbontású, H.265 kódolást használó videókkal is megbirkózzon. Illetve a processzor ahhoz is gyors, hogy a kezelőfelület pörgős legyen, ennél a tévénél biztosan nem lesz problémád azzal, hogy a gombnyomások után várni kelljen, amíg történik is valami.
Játékosok számára hasznos funkció az osztott képernyő, amelynél a tévé egyik oldalán a játék, másik oldalán pedig egy app - például a YouTube - jeleníthető meg. Játék módban az input lag méréseink szerint 11 ms körüli, ami kiváló értéknek számít.
A tévé hangminősége erős közepes. A tisztasággal és a hangerővel nincs gond, de a mélyek annak ellenére hiányoznak, hogy összesen négy hangszóró dolgozik a Sony 65XR70-ben, amelyek közül kettő - elvben - a teljes hangtartományt lefedi. Persze a mélyek hiányán azért ne csodálkozzunk, a tévé bő 5 cm-es vastagságából több nem igazán hozható ki. Érdemes tehát hangprojektort is használni; ezekből már az olcsóbb, 80-100 ezer forintos modellek is csodára képesek a beépített hangszórókhoz képest.
Értékelés
A Sony 65XR70 remek tévé: ha a szűk betekintési szögekkel együtt tudsz élni, akkor kiváló képminőséget, nagy fényerőt és rengeteg szolgáltatást kapsz a pénzedért. A tévé 670 ezer forintos ára - ha figyelembe vesszük, hogy prémium kategóriás modellről van szó - nem is olyan drámaian magas. Az OLED házon belül ebben a méretben szűk 200 ezer forinttal kerülne többe, ami csak akkor éri meg, ha főleg sötétben tévézel. Viszont arról sem szabad megfeledkezni, hogy nemcsak a Sony gyárt kiváló minőségű tévéket, az LG-féle C4 pedig 65 colos méretben kb. hasonló áron vihető haza. Igaz webOS-sel, de jobb feketével, kontraszttal és betekintési szögekkel.
