Volt idő, amikor a Samsung kifigurázta az Apple-t a jack dugó hánya miatt, aztán azért, mert a töltő kimaradt a dobozból. Megesett az is, hogy azért került a célkeresztbe az almás gyártó, mert telefonjai tárhelyét nem lehetett bővíteni, vagy mert egy új mobilja szinte pontosan úgy nézett ki, mint az előző generáció. Hát akkor vegyük kézbe a Galaxy S23 Ultrát, és mondjuk ki bátran: a Samsung lett az új Apple.
Ne legyünk azért teljesen igazságtalanok, hisz' ez az átváltozás nem most kezdődött: jack dugó rég nincs, töltő rég nincs, memória bővítési lehetőség rég nincs. Az viszont most először esik meg, hogy egy új Samsung telefont nézni kell egy jó darabig, hogy kiderüljön: az S22 Ultra vagy az S23 Ultra van előttünk az asztalon.
Külcsín
Merthogy a dizájnhoz csak nagyon kevés helyen, és ott is csak óvatosan nyúltak hozzá a mérnökök: a picit szögletesebb kialakítás például fel sem igazán tűnik, a legnagyobb eltérés pedig az elődhöz képest az, hogy a kijelző nem lóg rá annyira a telefon oldalaira, mint az S22 Ultra esetében. Ennek valószínűleg praktikussági okai vannak, hiszen így a véletlen leejtett mobilnak jó eséllyel az oldala találkozik először a talajjal, és az egyébként eléggé strapabírónak mondott Gorilla Glass Victus 2 üveg előlap kisebb eséllyel törik be. Csekély ár mindezért, hogy az S22 Ultra 90,2%-os kijelző/előlap aránya 89,9%-ra csökkent - na nem mintha ez bármit is számítana.
A hátlap teljesen változatlan: négy objektív, lézeres távolságérzékelő és kéttónusú LED várnak bevetésre készen. A normál és a két tele objektív ezúttal is majd' két millimétert kilógnak a hátlap síkjából, így ha az asztalra letett telefont nyomkodjuk, akkor az bizony billegni fog. Minden látszat ellenére maga a hátlap is üveg (szintén Gorilla Glass Victus 2), azonban mattra csiszolt és színes, így az ujjlenyomatokat egyáltalán nem gyűjti.
A telefon gyakorlatilag ugyanakkora, mint elődje volt, 163,4×79,1×8,9 mm-es, vagyis csak a magassága és a szélessége nőtt, 0,1 illetve 0,2 mm-t. Nehezebb is lett, igaz mindössze 6 grammal, így a mérlegen 234 grammot nyom. A Samsung szerencsére a vízálló kialakítást meghagyta, az IP68-as megfelelőség azt jelenti, hogy a mobil akár teljesen víz alá is merülhet, legalább 30 percig akkor sem lesz ebből probléma. Az IP68-as védettség egyébként az S Penre is érvényes.
Egységes belső, tökéletes kijelző mögött
A Samsung nagyon sokáig kétféle kiépítésben dobta piacra a csúcskategóriás Galaxy telefonokat: Európába saját, Exynos rendszerchippel, az USA-ban és a világ többi részén pedig Qualcomm Snapdragon SoC-vel. Az utóbbi időben az Exynos variánsok teljesítményben kicsit le voltak maradva, de igazán komoly eltérés azért nem volt a két verzió között - a lényeg viszont az, hogy ennek a kettősségnek vége, mert az S23 széria immáron csak és kizárólag Qualcomm Snapdragon 8 Gen 2-vel készül. Annak is egy speciális változatával, amely némileg magasabb CPU és GPU órajeleket használ, valamint mesterséges intelligencia terén is kicsit jobban teljesít. Ez utóbbit főleg a képalkotásnál hasznosítja a Samsung, de erről később. A rendszerchip nyolcmagos, 1+2+2+3-as felépítésben, a grafikus megjelenítésért pedig egy Adreno 740-es felel.
Hozzánk az S23 Ultra 12 GB RAM-mal és 512 GB-os tárhellyel szerelt verziója érkezett, de létezik kisebb és nagyobb változat is. Előbbi 8 GB RAM-ot és 256 GB-os tárhelyet, utóbbi 12 GB RAM-ot és 1 TB-os tárhelyet kapott. A 256 GB-os változatból készült 12 GB RAM-mal szerelt verzió, ez azonban egyelőre idehaza hivatalosan nem kapható. A telefon két nano-SIM-et tud fogadni, ezenkívül pedig eSIM-támogatással is rendelkezik, további négy SIM tárolásához - persze ezek közül egyszerre legfeljebb kettő használható. Az 5G támogatás most már alap, adatkommunikációra pedig ott a Wi-Fi 6E, a Bluetooth 5.3 valamint a 3.2-es USB-C csatlakozó, amely akár videokimenetként is tud szolgálni.
A kijelző az egyik legjobb, ami mobilba kerülhet. A 6,8 colos AMOLED-panel 1440×3088 pixeles felbontás mellett 500 PPI-s részletességet nyújt. Képfrissítése akár 120 Hz is lehet, ha viszont az aktuális helyzet nem igényli a gyors váltást, akár 1 Hz-re is lecsökkenhet - kímélve ezzel az akkumulátort. Az érintést ugyanakkor a panel minden esetben 240 Hz-en érzékeli. Természetesen adott a HDR+ is, és a színtér-lefedettségre sem lehet panasz, hiszen DCI-P3 tekintetében akár 136,7%-ot is kaphatunk, igaz a lefedettség 80 százalék alá ugrik, ha a természetes (és szerintünk általában jobb) beállítást választjuk ki. Legnagyobb fényerőssége 700 nit, amely automatikus módban, erős fényben rövid időre akár 1700 nit fölé is ugorhat. A kijelző támogatja az AoD funkciót is, hiszen értesítési LED - most már mondhatni - hagyományosan nincs az OLED-kijelzős Galaxy telefonokon.
A panel alatt bújik meg az ujjlenyomat-érzékelő, amely a tapasztalatunk szerint gyors és pontos is.
Töltésben gyenge
A Samsung 5000 mAh-s akkumulátort rakott a telefonba, a kapacitás tehát nem nőtt az S22 Ultrához képest. Sajnos a töltés gyorsasága sem, így mára odáig jutottunk, hogy a Samsungra a Huawei vagy éppen a Xiaomi, e tekintetben legalábbis, köröket ver. Az S23 Ultra teljes feltöltése (10-ről 100%-ra 68 percig tart, ennyi idő alatt egy One Plus 10T például három és félszer feltölthető, de egy csúcskategóriás Xiaomi vagy Huawei mobil is legalább kétszer, de inkább háromszor. És ne feledjük, a 689 ezer forintos árban a töltő nincs is benne, ha szükségünk van rá, az még további 15 ezer forintba kerül.
A helyzet még rosszabb, ha a telefont vezeték nélkül töltjük, mert ebben az esetben legfeljebb 15 wattot tud felvenni a készülék. Cserébe nem kell viszont a kábelekkel bajlódni, és a vezeték nélküli töltés visszafele irányban is működik, az a mobil 5 wattos vezeték nélküli töltőként is funkcionál.
Friss rendszer, profi S Pen
A Samsung a bevált receptet követve One UI kezelőfelülettel bolondította meg az Android operációs rendszert; előbbi az 5.1-es, utóbbi pedig a 13-as verziónál jár a Galaxy S23 Ultra esetében. A Samsung kiemelt terméktámogatást biztosít a készülékhez: öt évig biztosan lesz rá Android főverzió frissítés.
Drámai fejlesztések a One UI-ban ezúttal nincsenek (vagy inkább sincsenek), inkább apró kényelmi változtatásokat kell keresni benne, semmint merőben új külsőt. Van például egy új időjárás widget és egy olyan akkumulátor widget, amely nemcsak a telefon töltöttségi szintjét tudja mutatni, hanem a csatlakoztatott Bluetooth eszközökét is. Emellett olyan apróságok történtek még, hogy az Expert RAW most már a kamera alkalmazáson belülről is meghívható, a Galéria pedig akár úgy is tud keresni a fotók között, hogy valakinek az arcára bökünk rá. A mobil munkaállomás, azaz a DeX is inkább csak apró trükköket tanult, a programablakok például ragadnak a kijelző széléhez, ha szeretnénk. Az OS maga villámgyors, akadozásoknak nyoma nincs, de ez persze ez ebben az árkategóriában elvárható.
Az Ultra sorozat tavaly örökölte meg az S Pen-t a megboldogult Note sorozattól, amely az elődhöz hasonlóan a bal oldalról húzható ki. A toll tudása alapvetően nem változott, ugyanazzal a 3 ms alatti válaszidővel és 4096 nyomásszint érzékeléssel rendelkezik, mint elődje, és a mobilból kivéve a levegőben mozgatva gesztusvezérlésre is használható, például fotók lapozgatásához a galériában, vagy ha fényképezünk, akkor exponáláshoz is. Csatlakozik hozzá egy sor extra fícsör is, amelyek közül egyből válogathatunk, amikor kihúzzuk a tollat a telefonból: írás a képernyőre, intelligens kijelölés, PENUP, fordítás és így tovább. Az viszont fontos lehet, hogy a kevésbé ívelt kijelző miatt a munkafelület nagyobb; a toll a kijelző széleinél sem csúszik le olyan könnyen, mint az S22 Ultra esetében.
Kamerakáosz
Forduljunk is rá a kamerára, amely az egyetlen olyan terület, ahol érdemi fejlesztéseket kapunk - vagy mondjuk inkább úgy, hogy markáns változások történtek tavalyhoz, azaz az S22 Ultrához képest.
A legnagyobb attrakció természetesen a 200 MP-es ISOCELL HP2 érzékelő, amely alapesetben 12 MP-es képeket lő (12,5 MP-es fotókból kivágva, 16 pixel összevonásával), de akár natív módban is használható. Arany középútnak bejött viszont az 50 MP-es felbontás, amelynek kiválasztásakor a szoftver csak 4 pixelt von össze. Tavaly az S22 Ultrában 108 MP-es szenzor dolgozott, amelynél az ISOCELL HP2 csak minimálisan nagyobb (1/1,33 col helyett 1/1,3 colos a szenzor átmérője), a "pixelek" így 25 százalékkal kisebbek, 0,8 helyett 0,6 mikronosak. Képminőség terén az S23 Ultra esélyeit növeli viszont, hogy a fő objektív immáron f/1.7-es fényerővel rendelkezik. Az objektív átfogása 24 mm lett (23 mm-ről), a fókuszállítást viszont ugyanúgy PDAF és lézeres rendszer segíti, a bemozdulások ellen pedig az optikai stabilizátorral szállhatunk harcba.
Fő kamera tesztfotók
A hatalmas adatmennyiségtől általában a szoftveres algoritmus sem jön zavarba, és alapesetben szép képeket lőhetünk a telefonnal, jó vonalélesség és bizonyos fénymennyiség fellett gyakorlatilag nulla zajjal. A fénymennyiség csökkenésével párhuzamosan viszont a képzaj is megjelenik a fotókon, a homogén színű, de nagy részletességű területeket pedig sokszor elmossa a telefon - a távolban lévő fákból például hajlamos "masszát" csinálni. Az 50 MP-es fotók sem rosszak, viszont már nem teljesen zajmentesek - ezzel együtt a legjobb alternatívát jelentik részletesség szempontjából. Mert bár 200 MP-es képek is vannak, de ezeket a kezdeti lelkesedés elmúlásával jobb elfelejteni, gyengébb minőségűek, mint az 50 MP-es fotók.
Aki szeret pepecselni az utómunkálatokkal, annak jó hír, hogy most már nemcsak 12 MP-es RAW fájlokat lehet készíteni az elsődleges kamerával, hanem akár 50 MP-es fotókat is, valamint a kamera szoftverből - telepítést követően - közvetlenül meghívható az Expert RAW (magyarul Profi RAW-ként fut) is, precízebb beállítási lehetőségekkel.
A két zoom kamera 10 MP-es érzékelőt használ, de a szoftver ugyanúgy 12 MP-es fotókat "dob". A Samsung maradt a háromszoros és tízszeres zoom mellett - utóbbi kamera periszkóp kamera. Mind a kettő objektív kapott optikai stabilizátort, 70 és 230 mm-es átfogás, valamint f/2.2 és f/4.9-es fényerő mellett. A képiminőséggel egyik esetben sincs gond, viszont a zaj állandó vendég a képeken - még akkor is felfedezhető, ha telibe fotózzuk az eget. Cserébe kevesebb részlet vész az elektronikus zajszűrés jótékony homályában.
3× zoom tesztfotók:
10× zoom tesztfotók:
100× zoom tesztfotók:
Ez a blokk hardveresen egyébként tűpontosan ugyanazt tudja, mint az S22 Ultra zoom blokkja (sőt, már most lelőjük a poént: a nagylátószögű kamera is ugyanaz), így a véleményünk a tekintetben nem változott, hogy a kétszeres nagyítást praktikusabbnak éreztük volna, a háromszoros és tízszeres nagyítás között pedig túl nagy az űr, a köztes lépcsők pedig hiányoznak. (Kétszeres zoom esetén a telefon a fő szenzor adataiból dolgozik, képkivágással, háromszoros és tízszeres érték között pedig a Qualcomm Snapdragon 8 Gen 2 mesterséges intelligencia motorja számol serényen, mély tanulási algoritmussal, ami jó-jó, de messze nem ugyanaz azért, mint az optikai nagyítás.) Csak remélni tudjuk, hogy jövőre érkezik a fokozatmentes zoom a Samsung leendő csúcsmodelljére is, nagy szükség lenne rá! A tízszeres kamera képét a szoftver digitálisan harmincszoros és százszoros értékre is fel tudja nagyítani, azonban az így készített fotók használhatósága mondjuk úgy, hogy leginkább a szerencsén múlik.
Nagylátószögű kamera tesztfotók:
A négy kamerából egyértelműen a nagylátószögű a leggyengébb, amely 12 MP-es szenzorral, f/2.2-es fényerővel és 0,6×-os nagyítással (13 mm-es átfogással) rendelkezik - legfőképpen a túlságosan erős zajszűrésnek köszönhetően.
A négy kamera az esetek többségében konzisztens eredményt ad, azonban az egyenként nagyon jó minőségű éjszakai fotóknál a fehéregyensúly beállításakor a szoftver hajlamos hibázni, és a fő kamerával, valamint a nagylátószögű kamerával a kelleténél melegebb, a két zoom kamerával pedig hidegebb árnyalatú fotókat készíteni.
Videók és szelfikamera
A Samsung Galaxy S23 Ultra akár a 8K-s videók rögzítését is támogatja, a szoftveres bűvészkedés miatt viszont ebben az esetben csak a fő kamerát lehet használni. A legnagyobb képsebesség 8K-s felbontás mellett 30 fps, 4K-s felbontásnál 60, 1080p-s felbontásnál pedig 240 fps. 4K@60fps kiválasztásakor bármelyik kamera lehet aktív, váltani viszont csak akkor lehet a kamerák között a felvételkészítés során, ha 4K@30fps-t (vagy gyengébb minőséget) választunk ki. Apró előrelépés viszont, hogy 960 fps képsebességű rövid videók Full HD-ben is készíthetők az S23 Ultrával.
A szelfikamera felbontásban egyértelmű visszalépés az S22 Ultrához képest, hiszen 40-ről 12 MP-re csökkent a részletessége, ezzel párhuzamosan viszont jóval nagyobbak lettek a pixelek (0,7-ről 1,12 mikronra nőtt a méretük), így összességében a képminőség egyáltalán nem lett rosszabb. Automatikus fókuszt ez a kamera is kapott, optikai stabilizátor viszont nem tartozik hozzá.
Vegyük vagy ne vegyük?
Az S23 Ultra jelenleg a legjobb Android rendszert használó készülék a piacon, hiszen az erős hardver és a remek kijelző mellé egy flottul működő kamerarendszert is tartalmaz, és olyan egyedi, más gyártóknál nem elérhető extra funkciókat nyújt, mint az S Pen vagy a DeX. A Samsung ráadásul ötéves terméktámogatást ígér a mobil mellé, így minden adott ahhoz, hogy a leendő tulajdonosok egy olyan telefont vásároljanak, ami hosszú ideig kíséri majd el őket. Ezek az előnyök pedig legalább annyira tudják ellensúlyozzák a hiányosságokat, hogy azok egyike se legyen kizáró ok a vásárlásnál: se a töltő vagy éppen a jack csatlakozó hiánya, se az átlagos sebességű töltés.
Csak hát a mobil baromi drága. Nem egyszerűen drága, hanem baromi drága. Hivatalosan 689 ezer forint az ára. De a legkisebb modell 609 ezer forintos induló ára sem hangzik túl jól, hiszen ez is 120 ezer forint pluszt jelent az S22 Ultra 489 ezer forintos induló árához képest, ami még akkor is sok, ha ezzel együtt dupla méretű tárhely jár. És mindez nemcsak a forint árfolyamának tudható be, hiszen az eurós induló ár is magasabb lett, 150 euróval. Új telefonnak ezzel együtt, ha van rá keret, tökéletes választás a Samsung Galaxy S23 Ultra, de S22 Ultráról, Note 20 Ultráról biztos, hogy nem érdemes rá váltani - sőt, még Note 10+-ról is erősen véleményes a dolog.
