Számtalan olyan akció- és kalandfilmet, sorozatot láttunk már, ahol a történet szempontjából kulcsfontosságú volt kiiktatni egy biztonsági rendszert, lekapcsolni egy kamerát, eltűntetni a felvételeket stb. Ilyenkor a rendezők látványos megoldásokat részesítenek előnyben, mint például az eszköz puszta kézzel való letépése a falról, vagy valamiféle házilag barkácsolt dekódoló berendezés rákapcsolása a rendszerre, amivel aztán mindent képesek megtenni. Szintén gyakori, hogy a betörő csapat néhány tagja a kiszemelt ingatlan előtt parkol egy kocsival, innen törik fel az épület biztonsági rendszerét, amit aztán úgy irányítanak, ahogy az éppen nekik tetszik - és ez senkinek sem tűnik fel.
A helyzet azonban az, hogy ezek a trükkök már régebben is csak néhány, nem megfelelően telepített biztonsági rendszernél voltak bevethetők, ma pedig már szinte az összes ilyen trükk hatástalan, vagy legalábbis nem maradhat észrevétlen. Cikkünkben bemutatunk néhány klasszikus, filmes megoldást és elmondjuk, mivel védik ki a mai rendszerek az ilyen kísérleteket. Persze a mai megoldások sem tökéletesek, ezért a végén néhány olyan esetet is olvashattok, amire még nem készültek fel a biztonsági rendszerek.
A kódpanelekkel kár erősködni
"A valóság teljes eltorzítása, kész agyrém" - mondja sok biztonságtechnikus, amikor a mozivásznon látják, hogy a tanácsadókat és szakembereket nélkülözve a rendező vagy forgatókönyvíró miként álmodta meg a betörési jelenetet. A legtöbb biztonsági rendszernél az interakció általában a kódpanellel van, vagyis azzal a kis egységgel, amin egy kódot kell bepötyögni, esetleg valamilyen biometrikus azonosítást végezni, éppen ezért a filmesek úgy gondolkodnak, hogy ezt kell feltörni, vagy megsemmisíteni ahhoz, hogy bejusson a főhős az objektumba.
Nos, ez óriási tévedés. A kódpanelek mindössze egyszerű perifériák egy jól felépített biztonsági rendszerben, amelyek nem tartalmaznak semmiféle kulcsfontosságú, központi komponenst. Bár rengetegféle kódpanel létezik és a gyártók előszeretettel turbózzák fel kijelzővel, hangszóróval, ujjlenyomat-olvasóval stb, a valódi azonosítás nem itt történik. Ezek a perifériák a központhoz csatlakoznak és oda továbbítják az adatot, majd ez vezérli őket, hogy valójában milyen állapotba kerül a kód begépelésének hatására a rendszer. A kódpanel ezt csak kijelzi, nem vezérli. Viszont ami minden kódpanelben ott van, az a szabotázsérzékelés, vagyis tamper detection, ami a legkisebb piszkálást, hibás működést azonnali támadásnak veszi és riasztja a központot. Vagyis ha főhősünk egy jól irányzott öklössel a fal síkjával teszi egyenlővé a kódpanelt, azzal csak azt éri el, hogy azonnal riaszt a rendszer, sőt, szabotázs esetén speciális védelmi protokollt is képes aktiválni, mint például az ajtók azonnali zárása, felvételkészítés, rendőrség értesítése stb.
A másik trükk, hogy a főszereplő legjobb barátja, a különc hacker rádiós kapcsolattal, vagy szalagkábeles mobil egységgel csatlakozik a kódpanelhez és így töri fel a rendszert. Ez azonban szintén nem életszerű a modern biztonsági berendezéseknél. Egyre több például a részben vagy egészében vezeték nélküli védelmi rendszer, ha pedig mégis kábeles a kapcsolat, annak legkisebb megszakadása is azonnali riasztást von maga után. Akár kábeles, akár vezeték nélküli a kapcsolat, az adatátvitel erős titkosítással történik és minden kapcsolatfelvételhez egyedi, dinamikus kód tartozik, ami folyton változik. A vezeték nélküli rendszerek, mint például az Ajax, nem csupán titkosítják az adatcsatornát, kétféle, egymástól eltérő rendszert használnak más-más frekvenciákon (Jeweler és Wings), így a rádiójel zavarásakor azonnal riaszt a rendszer, miközben az adatkapcsolat sem szakad meg. A titkosítás és zavarérzékelés mellett az adott tartományon belül a frekvenciaugrás is bevett trükk, így az egyes adatcsomagok más és más frekvencián közlekednek, ezzel is tovább nehezítve blokkolásukat. Az Ajax esetében mindkét, egyszerre, párhuzamosan működő protokoll, a Jeweler és a Wings is igen nagy hatótávolságú, akár 1,7-2 km is lehet.
Áramtalanítás után szabad a bejárás
Rendkívül gyakori trükk a filmekben, hogy mielőtt a betörők kiszemelt ingatlanba behatolnak, az utcáról bejövő kábeleket elvágják, ezzel áramtalanítják a teljes házat. Ez rögtön hatástalanítja az összes kamerát és a biztonsági rendszert, az elektromos zárak kinyílnak, ha pedig a sziréna mégis megszólalna, azt egy kővel megdobva, vagy a kábelét kitépve szimplán elhallgattatják.
Aki ezt elhiszi, az óriásit téved, ugyanis a mai biztonsági rendszerek egyáltalában nem így működnek. Az áramtalanítás mit sem ér, a védelmi hálózat minden tagja saját, másodlagos tápellátással is rendelkezik. A riasztás is működik, sőt, a távoli biztonsági szolgálat is értesül a betörésről, ugyanis jó eséllyel szünetmentes tápegységen lóg a moderm, a router és a biztonsági központ. Emellett a modern központok nem csupán egyféle hálózati kapcsolattal csatlakoznak a netre: a LAN mellett ott a Wi-Fi, valamint akár két 3/4/5G-s modem is. De tegyük fel, hogy zavarják a GSM-jelet és a kábeles netelérést is sikeresen kiiktatják. Ilyenkor is riaszt a rendszer: alapértelmezetten a központ fix időközönként bejelentkezik egy távoli szerverre, ami ha nem történik meg, azonnal riasztást kapunk. És miután a mai biztonsági rendszerek már mind távolról is elérhetők, a riasztást megkapja a biztonsági szolgálat, a rendőrség és a tulajdonos is.
Kamerák kábelek nélkül
Jól néz ki a filmekben, amikor a huligánok egy baseballütővel leverik a kamerákat, az pedig atomjaira hullva repül szerteszét. Innentől kezdve nincsen felvétel, sőt, a korábbi felvételek is megsemmisülnek.
Ez szintén idejétmúlt szituáció, mert bár sok kamera képes lokálisan is rögzíteni a felvételt, ez csak egy extra biztonsági funkció. Valójában ezen kamerák központi NVR-re, vagy DVR-re továbbítják a képet, ami a központi egységbe szerelt adattárolóra kerül. Ez valahol az ingatlan mélyében, általában nehezen megközelíthető helyen, elrejtve rögzít minden eseményt. Sőt, az is általános ma már, hogy nem csupán itt kerül eltárolásra a videó, hanem azt a rendszer azonnal a felhőbe is feltölti és miután ez offsite mentésnek minősül, akkor is elérhető lesz, ha mondjuk a teljes megfigyelt ingatlan a földdel válik egyenlővé.
Szintén nem életszerű, hogy a huligánok vagy betörők szimplán leverik a kamerát a falról, mert az vagy nehezen elérhető, magas helyre lett felszerelve, vagy pedig vandálvédett. Ez azt jelenti, hogy a baseballütő lecsúszik róla, sőt, az üvegbúra a kalapácsütésnek is ellenáll - miközben az üveg mögött a kamera szorgosan rögzíti a támadót. Arról se feledkezzünk meg, hogy a mai rendszerek fejlett AI-képességekkel is segítik az ilyen szituáció megfelelő kezelését. Például felismerik, ha ember van a képen, képesek tárgyakat, vagy azok hiányát riasztásként kezelni, leolvasnak és eltárolnak rendszámokat stb. Ráadásul ezek nem a csúcsrendszerek kiváltságai, ma már a középkategóriában is általánosak az ilyen szolgáltatások.
És amire még ma sem képesek a biztonsági rendszerek
Amikor a történet úgy kívánja, a filmek épp ellenkező oldaláról mutatják meg a biztonsági rendszereket irreálisan sokat feltételezve róluk. Biztosan sokan emlékeztek olyan sorozatra vagy filmre, ahol a biztonsági kamera felvételein a főszereplő kiszúrt valami gyanúsat, majd utasította a technikust, hogy nagyítson rá és "tisztítsa ki a képet". A technikus pedig őrült billentyűpüffölésbe kezdett, kattintgatott az egérrel, és a VGA-felbontású képből kihozott egy optikailag nagyított, 4K-s képet, természetesen tökéletes színekkel és zajmentesen.
A mai kamerák sokat fejlődtek képminőség terén, a képfeldolgozás és a tárolás is jelentőset lépett előre, de azért még nem tartunk ott, hogy a 4-5-8 MP-es kamerák képeibe korlátlanul bele lehet nagyítani, mintha csak egy DSLR géppel fotóztuk volna.
A fent leírt biztonsági megoldások természetesen a profi rendszerekre jellemzőek, amelyek amúgy nem megfizethetetlenek. Ha azonban te úgy érzed, ezt a fajta ingatlanvédelmet egyszerű okosotthon-kiegészítőkkel, nyitás- és mozgásérzékelőkkel szeretnéd megoldani, jó néhány fontos funkcióról le kell mondanod. Esélyes, hogy nem lesz például szabotázsvédelem, a vezeték nélküli kapcsolat hatótávolsága mindössze 10-15 méter, a vandalizmus ellen sem lesz védett egyik eszköz sem és az olyan extrák sem állnak majd rendelkezésre, mint például a többféle netkapcsolat, vagy a biztonsági szolgálatok integrációs lehetősége.
Szintén várnunk kell még arra, hogy a profi biztonsági rendszerek és az okosotthonokba szánt intelligens megoldások összekapcsolhatók, és egyben kezelhetők legyenek. Ha tehát ma szeretnél biztonságos okosotthont kiépíteni, jó eséllyel több központra és hálózatra lesz szükséged, amelyeket többféle mobilalkalmazással tudsz majd vezérelni.
