Hiába hangzik szenzációsan, hogy "az emberiség történetében először sikerült visszahozni egy kihalt fajt", a valóság sokkal árnyaltabb. Az amerikai székhelyű Colossal Biosciences nevű biotechnológiai cég ugyanis most épp azt állítja, hogy októberben három kölyköt hozott világra, akiket a rég kihalt rémfarkas (angolul, dire wolf, latin nevén Aenocyon dirus) genetikai jegyei alapján szerkesztettek meg. A valóságban azonban ezek a kölykök genetikailag módosított szürke farkasok, nem pedig feltámasztott ősi ragadozók.
A Colossal szerint a Remusnak, Romulusnak és Khaleesinek keresztelt három kölyök a "rémfarkas" modern megfelelői, de a tudományos közösség ezt a kijelentést erősen vitatja. Bár ezek az állatok küllemükben valóban hasonlíthatnak a tízezer éve kihalt fajra, a genetikai valóság egészen más: a rémfarkas és a mai szürke farkasok közös őse körülbelül 6 millió éve élt, tehát nem is közvetlen rokonokról van szó. A helyzet egészen konkrétan az, hogy például afrikai vadkutyák és az aranysakál is közelebbi rokona a szürke farkasnak, mint a rémfarkas.
Beth Shapiro, a Colossal tudósa elmondta, hogy ők a morfológiai fajfogalmat alkalmazzák, vagyis ha valami úgy néz ki, mint egy adott faj, akkor azt annak tekintik - szemben a filogenetikai (evolúciós kapcsolatokat figyelembe vevő) megközelítéssel. A vállalat célja tehát nem feltétlenül az eredeti genetikai állomány teljes visszaállítása, hanem inkább a hasonló küllemű és viselkedésű állatok létrehozása. A kölyköknek például világos színű bundát, izmosabb testfelépítést és módosított fülformát adtak - a huszonegy beültetett génmódosításból mindössze tizenöt alapult a rémfarkas genomján, a többi ismert farkasmutációkból származik.
A genetikai távolság sem elhanyagolható: bár Shapiro szerint a két faj DNS-ének 99,5%-a egyezik, ez a 2,4 milliárd bázispáros farkasgenom esetében még mindig több millió eltérést jelent. Vagyis ez nem "a kihalt faj visszatérése", sokkal inkább egyfajta tudományos cosplay: a szürke farkasok testében, de a kihalt faj megjelenését idézve sikerült összehozni a dolgot.
A három kölyök jelenleg egy 800 hektáros, szigorúan felügyelt rezervátumban él, ahol állandó megfigyelés alatt állnak - Shapiro szavaival:
"Egy szál szálkát sem kaphatnak anélkül, hogy ne tudnánk róla."
A cégnek egyelőre nincsenek tervei a példányok szaporítására, és az is kérdéses, hogy a génmódosítások hosszú távon milyen viselkedési és biológiai hatással járnak majd.
A rémfarkas romantikája - részben a Trónok harca sorozatnak is köszönhetően - továbbra is él a popkultúrában, de a valódi tudományos visszatérésük még messze van - ha egyáltalán megtörténik, megtörténhet. A Colossal projektje sokkal inkább egy érdekes genetikai kísérlet, mintsem valódi "feltámasztás". A kérdés pedig továbbra is nyitott: hol húzzuk meg a határt a fajdefinícióban, és mennyiben tekinthetünk egy genetikai másolatot azonosnak egy ősi, kihalt élőlénnyel?
