Bár manapság, amikor egy átlagos laptoppal és egy lewarezolt DJ-programmal bárki a "zene" legújabb gigasztárja lehet, kissé gyermetegnek hangozhat, de a Commodore-64 annak idején olyan hatalmas újítást hozott a mikroszámítógépek közé, amire még a laikus közönség is azt mondta, tessék, eljött a jövő. A három csatornás hanggenerátorról beszélek, amivel a 80-as években néhány zseniális "hangprogramozó" megújította a számítógépes zenét. Az addigi egycsatornás pittyegések helyett többsávos, komoly zeneművek születtek, amik persze mai füllel már furcsán gurgulázva dajdajozó R2D2-nak hatnak, de tessék elhinni, hogy nagy dolog volt ez annak idején.
Aztán persze jöttek a zeneileg sokkal többre képes Amigák, ma meg már tényleg mindenki előtt ott a lehetőség, hogy mini hangstúdiót csináljon egy egyszerű PC és egy tízezer forintos hangkártya kombójából. Épp ezért nagy szó az, ha valaki csakazértis kitart a C64 chiptune-jánál és három csatornás gondolkodásmódjánál, és 2019-ben is erre alapozza a zenéjét.
Nagy-Miklós Péter első látásra egy kiváló gitáros és énekes, a rock és metal irányában elfogultak ismerhetik őt a Wackor, az Ørdøg vagy a Diabolus In Musica soraiból (meg aztán ott a kult Rózsaszín Kutyaharapás is). Viszont hősünknek van ám egy egyszemélyes projektje is, amely most épp kilencedik (!!!) lemezénél tart: a NecroPolo név mögött egy kifejezetten egyedi zenei világ áll, ahol a dalokat nem csak C64-en írja, de a végleges felvételeken a gitár és egyéb zúzdaügyi hangszerek mellett is egy csomó valódi, Commodore gépről érkező hang szerepel.
A témájában is kifejezetten erős Destronnauth album most már teljes egészében meghallgatható (például itt alant a kis lejátszóban), de ezen a linken támogatni is lehet a chiptune-metal mestert a digitális album (vagy akár a teljes diszkográfia) megvásárlásával.
Destronnauth by NecroPolo