A távolabbi jövőt illetően az emberiségnek egészen nagy tervei vannak a Holddal, hiszen egyebek mellett szerverparkok és házak építéséről, de még egy 4G-s hálózat telepítéséről is hallani, mindezek előtt pedig az Artemis-misszió keretében már 2025-ben megtörténhet az ismételt Holdra szállás.
A Föld szürke kísérőjének meghódításához azonban még rengeteg technikai kérdést kell tisztázni, az egyik ilyen pedig az égitest felszínét borító regolit problémája. Ez a puha, porózus anyag megnehezíti a Holdon végzett munkálatokat, a mozgástól felverődve pedig mindenhová bejuthat, sok bosszúságot okozva a mérnököknek. A tudósok azonban rájöhettek a megoldásra: a regolit megolvasztásával kell utakat építeni.
Az IFL Sciennce beszámolója szerint egy kutatócsoport egy szén-dioxid lézerrel vizsgálta, hogy lehetséges-e a regolit megszilárdítása. A tudósok egy 100 milliméteres átmérőjű, 12 kW-os maximális teljesítményű energiasugarat vetettek be ehhez, ami teljesen új megközelítésnek számít. Az Európai Űrügynökség szimulált holdi talajával végzett kísérlet során pedig arra jutottak, hogy már a lézersugár egyetlen áthaladása is elegendő egy olvasztással előállított, vastag regolitlemez létrehozásához.
A lézersugár ismételt áthaladása ugyanakkor már repedésekhez vezetett, ezért a kutatók olyan különálló, egymásba illeszkedő elemekből építenék fel a holdi utakat, amelyeket csak egyszer ér a besugárzás. Élesben azonban már nem lézert, hanem a nap sugarait felfogó nagy lencséket alkalmaznának, így oldva meg az energiaellátás és a hűtés problémáját. A tudóscsoport úgy véli, hogy ehhez 2,37 négyzetméteres lencsékre lenne szükség, 87 centiméteres átmérővel.
A gyakorlati megvalósítás persze még további kutatásokat igényel, addig is pedig a Nature Scientific Reports tudományos folyóiratban kerültek publikálásra az eredmények.
