Evidencia volt a mobilkommunikáció első évtizedében, hogy telefonunkat kizárólag saját országunkban érdemes használni, és amint egy lépést is teszünk az országhatáron túl, őrületes számlák szakadnak a nyakunkba még néhány kósza SMS elküldése után is - nemhogy ha esetleg megnéznénk pár e-mailt is. A telefonálással töltött másodperceket és a felhasznált kilobyte-okat aranyáron mérte minden szolgáltató, így aki tudott, lemondott erről a luxusról.
Már amikor ez egyáltalán opció volt, hiszen egyes készülékek nem voltak kompatibilisek bizonyos országok hálózatával, máshol meg a beérkező üzenetek - tehát egy rajtunk kívülálló esemény - után is horrorisztikus összegeket számolt fel a rendszer.
Szerencsére ma már jóval kevesebbet kell ezzel a témával foglalkozni, legalábbis a közeli országok legtöbbjében - most annak néztünk utána, hogy jelenleg milyen költségekkel kell számolnia, illetve milyen extra dolgokra kell odafigyelnie annak, aki külföldön használná telefonját. Telefonunk szerencsére minden országban azonnal és automatikusan átáll a hazai szolgáltatónkkal szerződésben álló partner hálózatára, így manuális babrálásra legfeljebb a régi, "buta" telefonok esetében van szükség. Ha ilyet használnál, mindenképpen nézz utána szolgáltatód roaming témájú weboldalán, hogy melyik külföldi vállalat kínálja számodra a legjobb árakat a meglátogatni kívánt országban.
Európa
A legjobb helyzettel természetesen Európában találkozunk, köszönhetően annak, hogy az országonként radikálisan eltérő, de mindig horribilis extra költségek régóta szúrták az Európai Bizottság tagjainak szemét. A szervezet 2006-ban kezdte el közös nevezőre hozni a szektor európai működését, és végül 2016 végén jutott el odáig, hogy radikális megoldásként az Unió területén eltöröltek minden roamingdíjat. E szabályozás értelmében tehát 2017. június 15. óta az Európai Unió területén (illetve az Európai Gazdasági Térség három további országában) mindenki automatikusan ugyanazzal a díjszabással és korlátokkal használhatja telefonját, mint amelyre hazai szerződése feljogosítja. Ez kiterjed a telefonálás és az SMS-használat mellett a mobilinternetre is, vagyis egy Európán belüli üzleti út vagy nyaralás során pontosan ugyanúgy használhatjuk mobileszközeinket, mintha otthon lennénk.
Az új rendszer hatálya az EU-s országok mellett kiterjed Norvégiára, Izlandra és Liechtensteinre is, de nem foglalja magában Svájcot - aki tehát az alpesi országban telefonálna vagy internetezne, annak kolosszális költségekre kell felkészülnie. Ez nem vicc, a Telenor előfizetőjeként például egy megabyte svájci adatforgalom ára 2100 forint, míg a Telekomnál ugyanezért 3300 forintot kell kifizetni. Uniós állampolgárként a Balkán területén is hasonlóan testes roamingdíjakkal fogunk szembesülni, így Bulgária, Albánia, Macedónia, Szerbia, valamint Bosznia-Hercegovina területén erre szintén tekintettel kell lenni (például azoknak is, akik autóval utaznak Görögországba).
A magát globális szolgáltatóként pozicionáló Vodafone sok országban vetélytársainál kedvezőbb roamingárakat kínál, velük szerződve például Svájcban és Bulgáriában is hazai árakat lehet használni, és a többi balkáni országban is körülbelül 31, és nem 3300 forint 1 MB adatforgalom költsége.
Sok magyar felhasználó számára fontos lehet a korábban említett országok mellett a szomszédos Ukrajna is, ahol a rendszer szabályozása és az árak leverése még távolabbinak tűnik, mint az ezzel kapcsolatban az Európai Unióval legalább folyamatosan tárgyaló balkáni országokban. Itt is magas költségekkel kell számolni, tehát nemcsak a hívás indítása kerül percenként több száz forintba, de még a hívásfogadás is 140-150 forintot kóstál percenként. Ami az ukrajnai mobilnetet illeti, az jelenleg a Telekomnál a legolcsóbb, de még ott is 1800 forintba kerül minden MB-nyi adatforgalom.
Amerika
A legáltalánosabb utazási célpont e (két) kontinensen - akár üzleti utakról, akár nyaralásról van szó - az Egyesült Államok, ahol még ma is kifejezetten drága a magyar előfizetések használata. A Vodafone és a Telekom hálózatából ez percenként 700, míg a Telenor előfizetőjeként 325 forintot jelent alaphelyzetben, és mind az üzenetküldés, mind a mobilinternet hasonlóan túlárazott a hazai díjakhoz képest. Amennyiben csak mobilinternetre lenne szükséged - és ne feledd, a hagyományos telefonálást ma már megszámlálhatatlan app tudja kiváltani - sokkal olcsóbb megoldás, ha betérsz egy számodra szimpatikus mobilszolgáltató üzletébe, és vásárolsz egy egy hónapos, előre kifizetett, semmi további kötelezettséggel nem járó, mobilnetes SIM-kártyát. A legtöbb államban a T-Mobile USA lefedettsége és 4G-sebessége a leggyorsabb, náluk például 40 dollár egy 10 GB adatforgalmat biztosító pakk; csak összehasonlításképp, ezért az összegért a legjobb esetben sem kapnál 7 MB adatot a hazai előfizetéseket használva.
Kanadában és Brazíliában hasonló árakkal kell számolni, Mexikó pedig még drágább - igaz, a Telenor itt is jóval kedvezőbb két riválisánál. A kisebb, illetve kevesebb turistát fogadó karibi és dél-amerikai országok árai általában a mexikói szint felett vannak (ez percenként ezer forint feletti hívásindítási díjakat jelent), tehát érdemes itt is megfontolni egyhavi helyi mobilnet-előfizetés megvásárlását. Ez persze megfelelő nyelvtudás nélkül nem mindenhol könnyű, de ha máshol nem, hát a repülőtéren biztosan találunk angolul kommunikáló eladót - noha nyilvánvalóan ez nem a legolcsóbb opció.
Ázsia
Bár a pontos árak és szolgáltatások nemhogy országról országra, de régióról régióra változva eltérők Ázsiában, azt általános igazságként jelenthetjük ki, hogy mindenhol rémesen drága mind a telefonálás, mind a mobilinternet - hazai előfizetőként roamingolva mindenhol pokoli számlákat hozhatsz össze pár perc alatt is. Ez a megoldás tehát a legtöbb utazónál nem jöhet szóba, de szerencsére van más lehetőség.
Kínában például a legegyszerűbb metódus talán az, ha akár még itthon kerítesz egy olcsó és kártyafüggetlen telefont, és megérkezésedkor veszel bele egy helyi prepaid SIM-kártyát. Az ország nagyvárosaiban szinte minden boltban és hotelben kapni ilyeneket, és ezek feltöltése is rengeteg üzletben lehetséges az angolul is kommunikáló automaták segítségével. (Másik előnye, hogy nem saját telefonodra engeded rá a turistáknak szóló kínai appokat, így adataid nem kerülnek veszélybe.) Több ázsiai országhoz hasonlóan Kínában a zsebben elférő mobil Wi-Fi-állomások - sokszor Mi-Fi néven futnak - használata is igen elterjedt, ezekből a korlátlan adatforgalmat kínáló SIM-kártyákkal szerelteket körülbelül napi 3-4000 forintnyi jüanért lehet bérelni, természetesen tetemes kaució megfizetése után. Arra azonban legyél tekintettel, hogy Kínában - VPN nélkül - még így sem fogod elérni a legnagyobb nyugati szolgáltatásokat a Facebooktól a Gmailig, a YouTube-tól a Wikipédiáig.
Japánban sokkal kevésbé elterjedtek az előre fizetett mobilnetes SIM-kártyák, ezek helyett a turisták általában mobil Wi-Fi-állomásokat - Pocket WiFi a helyi nevük - bérelnek. Amennyiben nem hagyod el a nagyvárosokat, támaszkodhatsz csak a metróvonalakon elérhető, illetve a turisztikai minisztérium által finanszírozott, ingyenes Wi-Fi-re. Ha ez nem elég, vannak előfizetéses hálózatok is, amelyek például Tokió, Kiotó és Oszaka tekintélyes részét lefedik. Ezekre viszonylag olcsón lehet előfizetni közvetlenül a telefonon keresztül - van angol menü is -, és innentől kezdve sok helyütt tudod használni őket. Bár e Wi-Fi-hálózatok kiépítettsége magyar szemmel megdöbbentő, megannyi hely van - a nagyobb parkoktól a shinkansen vonatok fedélzetén át a felhőkarcolók tetejéig -, ahol nem elérhetők.
Dél-Korea is nagyjából a fenti lehetőségeket kínálja, tehát bérelhetsz előre fizetett mobilnetes SIM-kártyát vagy mobil Wi-Fi-t (azzal a szórakoztató eltéréssel, hogy itt ez WiFi Egg néven ismert), és a turisták által frekventált helyeken robusztus, ingyen Wi-Fi-hálózatokat is találhatsz.
Oroszországban a legtipikusabb megoldás a prepaid SIM-kártya, amit bármelyik nagyvárosban olcsón be tudsz szerezni. Arra kell figyelni, hogy az országon belüli hívások ára a távolsággal együtt nő, így nagyon nem mindegy, hogy egy moszkvai számot Vlagyivosztokból vagy Szentpétervárról tárcsázol - még akkor sem, ha ugyanazon szolgáltató kártyáját használod.
Egy másik lehetőség
A három nagy magyarországi szolgáltató közül a Vodafone rendelkezik egy kifejezetten a roamingdíjak csökkentésére kidolgozott rendszerrel, amely rengeteg országban jelenthet hatalmas könnyebbséget. A Világ Napijegy néven futó szolgáltatást egy kódszóval aktiválhatod, és az ezt követő 24 órában telefonodat külföldön is a hazai előfizetésed részeként használhatod, tehát akár Japánból is honi árakon telefonálhatsz haza, vagy Amerikában is az előfizetésedben foglalt adatkeretet használhatod fel bármiféle plusz díj nélkül. Jelenleg három kontinensen működik a rendszer: Amerikában (közel 40 ország és régió), Afrikában (6 ország) és Ázsiában (30 ország; beleértve a Balkánt és Ausztráliát is). Előbbi két területen a szolgáltatás díja naponta 1990 forint, Ázsiában pedig napi 2990 forint. Bár ha csak a mobilnetre koncentrálsz, szinte a világon mindenhol lehet olcsóbb megoldást is találni, de azok egy része jelentős kauciót vagy akár több órás várakozást-szervezést is igényelhet - viszont ezzel a Vodafone mindezt ki tudja váltani, ráadásul a telefonálási és az üzenetküldési szokásaidon sem kell változtatni.
Egy hosszabb utazás előtt mindenképpen érdemes felmérni, hogy melyik lesz számunkra a legjobb megoldás - beleértve a nyelvi akadályokat is, mert például Ázsia jelentős területein még perfekt angoltudással sem feltétlenül mész sokra, főleg a nagyobb városokon kívül. (És ha már itt tartunk: Kína és Dél-Korea jelentős területein a mobilos fizetés az elterjedt - Japánban viszont még mindig a készpénz az uralkodó fizetési mód.) Szintén nézz utána, hogy milyenek a célállomáson az elektromos aljzatok, nehogy a hotelben érjen a meglepetés, hogy nem kompatibilis azokkal a kábele(i)d. Egy kis odafigyeléssel és utánajárással forint tízezreket spórolhatsz, és a megszokott mobilhasználatról sem kell lemondanod.
Ahol érdemes komolyan odafigyelni
Hiába a modernizáció vagy épp a roaming-szabályozások, még mindig sok olyan terület van, ahol még az utazás előtt érdemes felkészülni némi nehezítésre. Ilyesmikre mutatunk néhány példát.
Svájc
Noha az Európa közepén csücsülő ország temérdek szálon kötődik az EU-hoz, a roamingregulációban nem hajlandók részt venni, így onnan telefonálni magyar előfizetéssel igen drága, senki ne felejtse el, hogy ilyen tekintetben Svájc úgy Európa, hogy mégsem az.
Kína
A távol-keleti országban akkor járunk a legjobban, ha veszünk egy másra nem használt, olcsó androidos telefont és egy feltölthető SIM-kártyát, ilyet szerencsére nagyon könnyen beszerezhetünk a nagyobb városokban.
Japán
A legegyszerűbb még ma is egy mobil Wi-Fi-állomás bérlése - az egyetlen hátulütő a több tízezer forintra rúgó kaució.
Ausztrália
Alapesetben igen drága egy hazai előfizetés használata, viszont jó hír, hogy a szigetország földrajzot megazudtoló módon része a Vodafone Világ Napijegy - Ázsia csomagnak.
Egyiptom
Hiába a sok millió turista, az egyiptomi telekommunikációs cégek nem hajlandók csökkenteni áraikat, így célszerű inkább a lebarnulásunkra, és nem a mobilnetezésre koncentrálni.
Argentína
A magyar felhasználók számára az egyik legdrágább ország Argentína, ahol helyi előfizetés vásárlása nélkül egyszerűen nem érdemes telefonálni.
Egyesült Államok
Talán az a legcélszerűbb, ha veszünk egy helyi, előre kifizetett mobilnetes SIM-kártyát, amellyel akár 10-20 GB-ot is felhasználhatunk.
