A legtöbben már bizonyára elfogadták, hogy a billentyűzetek úgy néznek ki, ahogy, de talán nem túlzás azt feltételezni, hogy valamikor az élete során mindenkiben felvetődött a kérdés: ki volt az, aki látszólag véletlenszerűen szórta el a betűket, és milyen indíttatásból tett így?
A QWERTY, vagy ahogy mi, magyarok használjuk, QWERTZ billentyűzetek ötlete régre nyúlik vissza, a számítógépek előtti időkbe, amikor először megjelentek olyan szerkezetek, amiken már lehetett billentyűket leütni, és azokkal betűket papírra vetni.
Feltételezhető, hogy a gamerek a bal kezüket a WASD-re helyezik, amikor egy klaviatúrán gépelni akarnak, a jobbat meg az egérre, de a helyes, hivatalos kéztartás szerint az ujjainknak a középső sorban található ASDF és JKLÉ gombokon kell lennie. Sokak számára kényelmesebb lehet, ha a kisujjaikat a Shiftekre teszik, a többit pedig az ASD vagy SDF gombokra, illetve az LÉÁ-ra, de billentyűzettől is függ, melyik a jobb megoldás.
Ha így pozícionáljuk magunkat, a billentyűzet minden gombját különösebb erőfeszítések nélkül elérjük, és villámgyorsan tudunk gépelni. Nem biztos, hogy ez volt az eredeti cél, de tény, hogy ezt sikerült elérni.
A QWERTY elrendezést az 1870-es években találta ki egy Christopher Latham Sholes nevű szerkesztő-nyomdász, aki az akkor még kísérletezgetős fázisában járó írógépiparban esetében alkalmazta. Előtte még az írógépek tervezői is úgy gondolták, hogy bőven jó lesz az ábécé szerinti elrendezés, Sholes első modelljénél két sorban voltak a gombok: alul a 2 4 6 8 ., illetve a betűk A-tól M-ig, felette pedig a - 3 5 7 9, és a betűk N-től Z-ig. Igen, az 1-es hiányzik, de az helyettesíthető volt az I-vel, láthatóan ahol lehetett, igyekeztek spórolni. Ezt aztán többféleképp átalakította, mire megszületett a QWERTY.
Egy Sholes-Glidden írógép 1874-ből.
Mivel valahogy pont ezt az egészet nem sikerült pontosan dokumentálni (milyen jó lett volna egy szerkezet, amivel le lehet írni dolgokat...), a QWERTY billentyűzetek kialakulásának története kissé ködös. Arról, hogy miért lett ez az elrendezés, két elmélet kering.
Az egyik alapján mechanikai problémákat okozott az ábécé szerinti elrendezés, mert ha valaki túl gyorsan gépelt le gyakran előforduló betűpárokat, a szerkezet elemei összeakadhattak. Emiatt úgy kavarták át őket, hogy a gépírókat lelassítsák, remélve, hogy ez megoldja a problémát. Ezt cáfolni látszik két japán kutató, Jaszuoka Kóicsi és Jaszuoka Motokó 2011-es kutatása, melyben megállapították, hogy a mechanikus működés nem befolyásolta az elrendezést, és Scholes sem akarhatta a felhasználókat lelassítani.
A másik elmélet szerint egész egyszerűen a fegyveriről ismert, de az írógépiparba is hamar beszálló Remington szerette volna azt (miután megvette a szabadalmat Sholestól és társaitól), hogy egyedi legyen készülékei billentyűinek elrendezése, hogy akik azt megtanulják, ne akarjanak más márkára váltani. Sholes állítólag nem volt elégedett a QWERTY-vel, és élete végéig próbált újabb és újabb tervekkel előállni.
A magyar billentyűzeteken is használt QWERTZ elrendezés esetében egész egyszerűen azért cserélt helyet az Y és a Z, mert a német nyelvben utóbbi gyakrabban fordul elő, mint előbbi, és több európai ország (Szlovákia, Csehország és Magyarország) is ezt vette át. Franciaország és Belgium az AZERTY elrendezést használja, ahol a Q-t és az A-t, megcserélték, a Z a felső sorba került, a W pedig a Z helyére, hasonló megfontolásból.
Voltak később más elképzelések is: Dr. August Dvorak egy olyat talált ki, amiben a középső sorban a leggyakrabban használt betűk szerepelnek, a nyelvben legritkábban előfordulók pedig legalul. Ettől elvileg gyorsabb a gépelés, de nehéz ezt konkrétan meghatározni, hiszen egy olyan felhasználónak, aki a QWERTY-hez van szokva, a Dvorak teljesen idegen, olyanok meg, akik Dvorakon tanultak meg gépelni és egész életükben csak azt használták, egészen kevesen vannak. Azt viszont sikerült lemérni, hogy a Dvorakon gépelés közben az ujjaink 62%-kal kevesebbet mozognak, mint a hagyományos billentyűzeteken, így kíméli izmainkat.
Így néz ki, ma is kaphatók billentyűzetek ilyen kiosztással, igaz, nagyon kevés, de a virtuális billentyűzetek is átállíthatók erre:
Hogy meddig marad még velünk a QWERTY és a QWERTZ, mi válthatja le, az még a jövő kérdése, de egyelőre nem sikerült a gépelést érdemben javító alternatívát találni. A prediktív szövegbevitel és a diktálás két kapcsolódó fejlesztés, azonban még ezek sem működnek tökéletesen, úgyhogy a mostani legfiatalabb generáció még biztosan a jelenlegi kiosztást lesz kénytelen megszokni.
