A tudomány hajnalán szabad szemmel, illetve az érzékelésünket kiterjesztő módszerekkel próbáltuk megfejteni a világ titkait. Távcsövekkel, majd teleszkópokkal egyre messzebbre láttunk a világegyetemben, miközben mikroszkópokkal az egyre kisebb elemeket is meg tudtuk figyelni. Viszont még így is vannak alsó és felső határok, amelynél nem látunk tovább, épp ezért az Univerzum egészéről már csak az észlelt részek alapján hozott számításokból és teóriákból tudunk következtetni. Van viszont egy másik út, amikor az eddig ismert puzzle-darabkákat egyfajta emulátorban rakjuk össze, ahol a mesterséges intelligencia próbálja ez alapján kipótolni a hiányzó részeket.
Japánban több egyetem kutatóinak együttes munkája alapján készül egy olyan MI-alapú rendszer, amely konkrétan az Univerzum struktúráját és az általunk még nem ismert részleteket kutatja a világ legnagyobb asztrofizikai szuperszámítógépeinek segítségével. Mivel a rendszer többek között a titokzatos sötét energia és sötét anyag mibenlétét tanulmányozza, a tudósok a Dark Emulator nevet adták neki.
Mint minden öntanuló mesterséges intelligencia esetében, itt is azzal kezdődött a kutatás, hogy a rendszerbe betápláltak minden eddigi fellelhető tudásanyagot, kezdve a különféle teleszkópok által rögzített adatokkal, mérésekkel, valamint tudományos észlelésekkel és számításokkal. Ezeket aztán a rendszer összeveti a különféle teóriákkal, és ezek alapján elkészít egy szimulált Univerzum-modellt, amelynek a remények szerint akár "ellátni" majd a széleiig, és választ ad arra, valóban a Big Bang elmélet vezetett-e a keletkezéséhez, és ez okozza-e a folyamatos tágulását.
Takahiro Nishimichi, a kutatócsapat vezetője szerint a kezdeti fázis volt a legnehezebb, amikor a szuperszámítógépes adatbázist létrehozták és az MI-t összekapcsolták a hihetetlen adatmennyiséggel. Ez három éven át tartott, de pont ezzel érték el azt, hogy a különféle modelleket már egy laptopon is másodpercek alatt előhívhatják.
A legfontosabb jelenlegi kutatási irány a sötét anyag, illetve sötét energia pontos meghatározása. Azt már jó ideje tudni lehet, hogy az Univerzum legnagyobb részét nem üresség tölti ki, hanem egy olyan sötét anyag, amelynek mibenlétére még nem sikerült választ találni, mivel közvetlenül nem vizsgálható. A sötét energiára csupán különféle hatásai alapján lehet következtetni, és ez erősen átírja az eddig mindenhatónak gondolt tudásanyagunkat, kezdve Einstein relativitás-elméletétől Heisenberg határozatlansági relációján és Newton termodinamikai törvényein át egészen a Big Bang teóriáig.
Az MI által készített emulátor a sötét energia kérdését úgy próbálja "megfogni", hogy elemzi a különféle galaxisok közötti, számunkra láthatatlan kapcsolatokat. Az igazán érdekes az, hogy a rendszer által szimulált "modell-Univerzumban" tapasztalt jelenségek a valós Univerzumra vetítve akár 2-4 százalékos tűréshatáron belüli eredményeket hoznak, tehát a mesterséges intelligencia képes ismeretlen változók mellett is olyan következtetésekre jutni, amelyek a valódi világegyetemben is végbemennek.
Jó kérdés persze, mikor és milyen gyakorlati haszna lehet az ilyesféle kutatásoknak. Egyesek szerint a sötét energia megfejtése és kiaknázása akár olyan, ma még elképzelhetetlen alkalmazásokban csúcsosodhat ki, mint amilyenek a sci-fi filmek különféle kitalált hiperhajtóművei, valamiféle időutazás vagy épp teleportáció, mások szerint viszont a sötét energia természete nem ilyen, és végül majd olyan következtetésekre juthatunk, hogy ezt nem lehet összeegyeztetni a mi saját világunkkal. Ki tudja? Lehet, hogy az MI virtuális játszótere nemsokára megadja a választ.
