Vannak olyan cikktémák, amelyeket az írójuk egyszerűen nem lát jönni, aztán amikor átolvassa a forrást, nem hisz a szemének. Ez a mostani is ilyen. Leginkább arra a kérdésre válaszol az alábbi történet nagyon csattanósan, hogy az egyre okosabb, öntanuló mesterséges intelligenciák elveszik-e a kreatív szakemberek munkáját... Nos, egyelőre nagyon nem. Négy olyan oldal bizonyítja mindezt, amin a cikk írása közben vinnyogva röhögtünk, és ezért lefordítottuk nektek is teljes egészében, figyelve a gép által használt szövegi bravúrok aboszolút hűségére.
Adott a gépi és emberi intelligencia kapcsolatával foglalkozó Botnik Studios, amelyet írók, művészek és számítógépes fejlesztők alkottak, hogy gépek felhasználásával hozzanak létre furcsa, új dolgokat.
Nos, az őrült szakik egy írásra kifejlesztett mesterséges intelligenciának odaadták a Harry Potter sorozat összes hivatalosan megjelent kötetét, majd elindították a programot, hogy írjon szépen egy fejezetet saját kútfőből az olvasottak, saját ötletei, valamint egy telefonokban is használatos automatikus szövegkiegészítő algoritmus segítségével. Az eredmény zseniális lett, legalábbis a maga módján, ezért most az eredetihez hű műfordításban közöljük (ínyencek számára pedig a cikk végén ott figyelnek az eredeti könyvlapok angolul). Jöjjön a szellem-Harry, a családokat felzabáló Ron, a szerelmes Halálfalók és a kecskebékaként pulzáló disznó, aki mostantól Hagrid. Öveket becsatolni, indulunk!
We used predictive keyboards trained on all seven books to ghostwrite this spellbinding new Harry Potter chapter https://t.co/UaC6rMlqTy pic.twitter.com/VyxZwMYVVy
— Botnik Studios (@botnikstudios) 2017. december 12.
13. fejezet: a csinos fickó
A kastély környéke mágikusan felerősödött széltől vicsorgott. Az ég odakint egy óriási, fekete plafonnak tűnt, telis-tele vérrel. Az egyetlen hang, ami Hagrid kunyhójából kihallatszott, a saját bútorainak megvető sikoltozása volt.
Varázslat: ez olyasmi volt, ami Harry Potter szerint igen jó dolog.Az eső bőrszerű lapjai csapkodták Harry szellemét, ahogy átvágott a földeken a kastély felé. Ott állt Ron és dühösen dzsiggelt. Ahogy meglátta Harryt, azonnal nekiállt megenni Hermione családját.
Ron Ron-inge legalább annyira rossz volt, mint Ron maga.
- Ha nem tudtok rendesen összeragadni, agresszívvé válok - vallotta be az ésszerű Hermione.
- Mi van a Ron-mágiával? - ajánlotta fel Ron. Harry számára Ron egy hangos, lassú és puha madár volt. Harry nem szeretett madarakra gondolni.
- A Halálfalók a kastély tetején vannak - bégette Ron remegve. Ron már-már pókká változott. Már csak ilyen volt. Nem volt persze büszke erre, de nagyon nehéznek érezte, hogy ne legyenek pókok az egész testén, miután ezt az egészet tisztázta.
- Nézd - mondta Hermione - Nyilvánvalóan egy csomó Halálfaló van a kastélyban. Hallgassuk ki a gyűléseiket!
A három teljesen barát lehuppant az ajtón kívüli leszállópályára, a kastély tetejére. Majdnem gyalog mentek, de a boszorkányok nem szoktak mászni. Ron ránézett az ajtó gombjára, majd perszelő fájdalommal Hermionéra pillantott.
- Azt hiszem, zárva van - jegyezte meg.
- Zárva - mondta Lépcső úr, a kopott köpenyes szellem. Ránéztek az ajtóra, sikítva attól, mennyire zárva van, és azt kérték, cserélődjön ki egy kis gömbre.
- A jelszó a "MARHAHÚS NŐK" volt - sírta el Hermione.Harry, Ron és Hermione csendesen beálltak egy környi Halálfaló mögé, akik elég durván néztek ki.
- Szerintem rendben van, ha tetszem neked - mondta az egyik Halálfaló.
- Nagyon szépen köszönöm - válaszolt a másik. Az első Halálfaló magabiztosan előrehajolt, hogy elhelyezzen egy csókot társa arcán.
- Ó, nagyon ügyes! - mondta a másik, ahogy barátja újra visszalépett. Az összes többi Halálfaló udvariasan tapsolt. Aztán mindannyian rászántak pár percet arra, hogy átnézzék a tervüket, amivel megszabadulhatnak Harry varázslatától.Harry tisztán érezte, hogy Voldemort pont mellette állt. Nagy túlreagálást érzett. Harry leszakította a szemeit a fejéről és bedobta őket az erdőbe. Voldemort felvonta a szemöldökét Harry felé, aki momentán semmit sem látott.
- Voldemort, te egy nagyon rossz és gonosz varázsló vagy - mondta Harry barbár módon. Hermione bátorítóan bólintott. A magas Halálfaló egy pólót viselt, amin az állt: "Hermione elfelejtette, hogy kell táncolni", így hát Hermione a sárba fúrta a fejét.
Ron egy varázspálcát dobott Voldemort felé, és mindenki tapsolt. Ron mosolygott. Ron lassan a pálca felé nyúlt.
- Ron a csinos fickó! - motyogta Harry, miközben csípős szószba mártotta Hermionét. Mostanra a Halálfalók halottak voltak, és Harry minden eddiginél jobban éhezett.
***
A Nagytermet hihetetlenül sóhajtozó csillárok töltötték meg, valamint egy óriási könyvtáros, aki a mosdókagylókat kőművességről szóló könyvekkel díszítette fel. Egerek hegyei robbantak szét. Néhány hosszú tök ráesett McGalagonyra. Dumbledore haja Hermione mellé szaladt, ahogy Dumbledore megérkezett az iskolába.
A Hugrabug disznaja úgy pulzált, mint egy hatalmas kecskebéka. Dumbledore rámosolygott és a kezét a fejére tette, majd így szólt: - Mostantól te vagy Hagrid.
- Egyedül mi számítunk. Soha nem fog megszabadulni tőlünk - mondta kórusban Harry, Hermione és Ron.
A kastély padlója úgy nézett ki, mint egy hatalmas halom mágia. Dursley-ék sosem voltak a kastélyban és nem is terveztek odamenni a "Harry Potter és a Portré Valamiről, Ami Úgy Nézett Ki, Mint Egy Halom Hamu"-ban. Harry körülnézett, majd a nyár többi részére leesett a csigalépcsőn.
- Harry Potter vagyok - kezdett kiabálni Harry - A sötét praktikák jobb, ha félnek, úgy ám!
Ennyi volt a gép által írt fejezet. Tetszett? Olvasnád még? Vagy valamilyen más sikerkönyv folytatását bíznád gépre? Mesélj a hozzászólásokban!
