A Lumière testvérek nevét talán sokan ismerik, az Auguste és Louis párost a filmezés és a mozi mai formájának megalkotóinak tartják. Tény, hogy az általuk kifejlesztett felvételi módszerek az addigiaknál sokkal életszerűbben rögzítették a mozgóképeket, és a nevükhöz köthető kinematográf volt az első olyan filmvetítő eszköz, amelynek képét egyszerre többen is nézhették (Thomas Alva Edison kinetoszkópját egyszerre egyvalaki nézhette egy kémlelőnyíláson át). A később használt filmes kamerák elődjeként ők találták fel azt, hogy a filmszalag széleit perforálni kell, és az apró lyukakat felhasználva tekercselődnek a lencsék mögé a képkockák. De persze nagyon sok minden megváltozott azóta, hogy 1892-ben elkezdtek foglalkozni a témával, ezért az általuk készített, még fellelhető filmrészletek mai szemmel már ósdiak, és természetesen az eltelt idő is nyomot hagyott a felvételek minőségén.
Ha megnézzük az alábbi, egy percnél is rövidebb kisfilmet, talán elsőre nem is érhetjük, mekkora hatalmas ugrás volt ez a szórakoztatásban. A "Vonat érkezik a La Ciotat állomásra" egy teljesen hétköznapi jelenetet mutat be, alig kivehető részletekkel, elmosódott arcokkal, maszatos kontúrokkal. Az 1896-os felvételt elsőként megtekintők viszont állítólag teljesen megrémültek, amikor azt figyelték, vajon "kijön-e" a vonat közéjük, annyira realisztikusnak tűnt a közeledése a vetítővásznon. Mutatjuk is az eredeti filmről készült digitális másolatot, róla van szó (érdemes az összehasonlítás kedvéért teljes képernyős módban megnézni):
Egy Denis Shiryaev nevű illető viszont úgy vélte, a mesterséges intelligencia segíthet abban, hogy ezt az ősrégi filmrészletet modern részletességben és minőségben lehessen megnézni. Ehhez a bárki számára elérhető Gigapixel AI szoftvert vette alapul, amely akár 600-szoros felskálázást is ígér azáltal, hogy neurális hálózatokon futtatja át az eredeti képkockákat. Ehhez persze nem saját digitális kútfejéből származnak a képjavításhoz szükséges részletek, tanítani kell: itt is egy csomó olyan modern, nagyfelbontású felvétellel "etették meg", amely az 1986-os filmben látható objektumokhoz hasonló tárgyakat, arcokat, mozgásokat ábrázolt. Amikor aztán az egyes képeket nagyítani kezdi a rendszer, nem valamilyen elmosást vagy színek és képpontok behelyettesítését kezdi alkalmazni, hanem megnézi a betanított modern adatbázisban a legjobban illeszkedő részleteket, és ezek alapján tölti ki a hiányzó részleteket. Íme az eredmény, szintén teljes képernyős módban ajánljuk:
Látható, hogy az eredeti, nagyon lassú képfrissítésen mennyit dob a 60fps (itt a közbülső képkockák tartalmát szintén a környező kockák és a tanult adatbázis alapján generálta a szoftver), és sokkal részletesebb a környezet, ahogy a tárgyak és még az emberi arcok is olyanok, mintha egy mai kamerával rögzítette volna valaki az eseményt, csak épp fekete-fehérben.
Ennél már csak egy lépéssel lehetne továbbvinni a felvételt, ha valaki képkockánként áthúzná a szintén öntanuló mesterséges intelligenciát használó Colorize.ml rendszerén - ez szintén sok százezernyi kép elemzése alapján találja ki a fekete-fehér fotókon szereplő egyes részletek eredeti színét. A fenti vonatos példa így nézhetne ki gép által színezve:
Látható, hogy a gép mindenféle emberi segítség nélkül tökéletesen kitalálta, hogy a fák lombjait zöld árnyalatokkal kell ellátnia, ahogy a háttérben lévő bódé barna, a felhővel takart hegyek pedig kékes fényben játszanak.
