Először szögezzük le azért azt, hogy a most még csak rendszertelenül érkező hírek nem jelentik, hogy innentől kezdve a kutya sem vesz prémium kategóriás csúcstelefont. A "dél-koreai viszonteladók számai szerint" és a "bennfentes Apple informátorok fülesei alapján" kezdetű infók nem érnek fel egy sokszorosan visszaigazolt Gartner vagy IDC jelentéssel, és még ha most valóban van is itt-ott visszaesés, az simán lehet csak helyi vagy épp ideiglenes állapot. De mindenesetre, amolyan vitaindítónak azért bedobjuk, hogy ha valóban általánosnak bizonyul az egyelőre kósza hírekből látható új trend, annak milyen okai lehetnek.
Az a bizonyos k betűs szó
Oké, essünk túl az egyik legnyilvánvalóbb lehetőségen, amit úgyse lehetne kikerülni: természetesen a koronavírusról van szó, mint kiváltó okról. Már az sem volt túlzottan jó ómen, amikor még a járvány globálissá válása előtt lemondták a Mobile World Congress-t, ami hagyományosan minden évben újraindítja az egész mobilos üzletágat. Több fontos szereplő eleve csak késéssel és érezhetően kisebb csinnadrattával tudta bemutatni aktuális csúcskészülékeit, ami már adott egyfajta pszichológiai féket. Aztán amikorra szép lassan mégis mindenki megvillantotta az idei prémium modelleket, keserűen szembesültek azzal, hogy a világ egyre több részén egy teljesen más vásárlói környezetnek kellene megfelelni ahhoz képest, amiben az adott készülékek marketingjét és felvezetését kitalálták.
Az emberek eleve nem mennek ki otthonról (legalábbis aki munkaköre és más faktorok miatt megteheti, és aki igazán felelősen gondolkozik). Márpedig ha az emberek nem plázákban korzózva, csillogó-villogó boltok és kirakatok között töltik az idejüket, máris csökken bármilyen luxuscikk vonzereje. Itt látom a boltban? Megveszem! A neten látok róla videót vagy képeket? De hát a neten annyi mindent látok lézeres alsógatyától burmai selyemcincérig, mégse veszem meg.
Aztán ugye az sem elvetendő, hogy a csúcsmobilok által kínált extra funkciók varázsereje is elvész akkor, ha az időnk nagy részét az otthoni sarkokban kialakított iroda-pótlékokban töltjük, vagy azon szomorkodva, hogy még home office-ra sincs szükségünk, mert kirúgtak. Mobil iroda a zsebben? Minek? Nem megyünk sehová... Közben a folyton otthon lévő, unatkozó gyerekek húzzák a hajunkat és visítanak, a négy fal közti tér egyre szűkebb, a fizikai mellett a mentális túlélés a tét, szóval kevéssé izgalmas ilyenkor az éjszakai ég csillagait állvány nélkül, mesterséges intelligenciával tökéletesen befotózó húszlencsés kamera-rendszer, vagy a töltés nélkül akár két napig bíró szuperakku.
Nincs új az OLED alatt
Térjünk ki akkor egy kicsit a fenti következtetés egyik oldalhajtására is. Másfél évtizede még az okostelefon, mint kategória is hatalmas újdonság-értékkel bírt, aztán minden egyes újabb év és újabb lépés valami világrengetőt hozott a kategóriában. Tablet méretűvé növekvő kijelzők, átlagos laptopokat kiváltó szintű hardver (és egyeseknél ezt kihasználó szoftver is, lásd Dex), VR, AR, mesterséges intelligencia, ujjlenyomat-felismerés és így tovább. Ilyenkor azért szaladt a boltba egy szabad szemmel is jól látható tömeg egy új csúcskészülék bejelentése után, mert az előző telefonján még nem létező funkció bukkant fel.
Manapság viszont egyre több kritika éri az igazán fontos fejlesztések és újítások lelassulását, vagy akár teljes elmaradását. Eddig 2 vagy 3 kamera volt a mobilon, most 4 vagy 5. Eddig volt egyetlen jó kamera, vagy legfeljebb egy fő- és egy tele-lencse, most meg van makró, ToF, bokeh, és még ki tudja, mi a fene. Az arcfelismerés és az írisz-szkennelés is csak az első bemutatón hangzik izgalmasnak, de aztán úgyis rátapadunk megszokásból az ujjlenyomat-szenzorra, meg aztán kiderül, hogy szemüvegben, sapkában (és persze manapság szájmaszkban) fel sem ismer az a "hű, de okos" kamera. Szóval kis túlzással manapság nem túl jó telefonos cégnél marketingesnek lenni, és vásárlásra buzdító motiváló kampányokat felhúzni arra, hogy az új csúcsmobilban nincs igazán nagy újdonság, csak a tavalyi modell picit még gyorsabb és szebb kivitelben, 10 megapixellel nagyobb kamerával. Juhé.
Ha pedig ezt megfejeljük azzal, hogy a vírus miatt szinte mindenki karanténban csücsül, akkor ezek az amúgy is érdektelen fejlesztések konkrétan feleslegessé válnak. Otthon ilyenkor egy átlagos középkategóriás mobil is tökéletesen elég, és ha újat kell venni, akkor nem a kihasználatlan extrák lesznek fontosak, hanem egy másik faktor, ami egyben a csúcsmobilok megtorpanásának következő okozója is - esélyesen már mindenki kitalálta, mi az.
Kell a pénz lóvéra
Sokat találgattuk mi is, miközben a hírekben és beszámolókban csak arról tudósítottunk, hogy folyamatosan rakétáznak az új csúcsmobilok árai, hogy vajon meddig tart még ez az áldatlan trend. Tíz éve egy akkor minden szempontból kiváló készülékért mondjuk 150 ezer forintot kértek, és mi meg szívtuk a fogunkat, de akinek igazán fontos volt, kigazdálkodta valahogy. Aztán valami eltört, és most ott tartunk, hogy 400 ezer környéke a prémium kategória átlaga, de egyes gyártóknál és modelleknél simán, rezgés nélkül ugorjuk át a félmilliós szintet is. És mindig, amikor azt hittük, hogy "na, ez a mobil az utolsó ilyen drága készülék, ennél drágábbat már nem lesz pofája kiadni senkinek", valamelyik gyártó közölte, hogy fogjuk meg a sörét, és még vastagabb filccel írt a címkére.
A fene tudja, meddig mehetett volna még el ez a trend, de úgy tűnik, a koronavírus által adott váratlan parasztlengő állította meg az egyre magasabbra nyújtózkodó árakat. A járvány ugyanis láthatóan gazdasági, logisztikai, pénzügyi és munkaügyi krízisek sorozatához vezetett, és most, hogy még mindenki az alap problémának számító egészségügyi túléléssel van elfoglalva, át se látjuk rendesen, mekkora gazdasági válságot okozott, és okoz a jövőben a fentiek összeadódó hatása. Az viszont már látszik, hogy mikrogazdasági oldalon mindenki érzi a bajt. A csirkemelltől a lakbérig minden drágább, miközben az emberek felét kirúgják, a többi csökkentett fizetést kap, és persze hetente pánik-raideket kell tartani lisztért, cukorért és vécépapírért.
Ilyenkor pedig az a bizonyos félmillió hirtelen egy elképzelhetetlen összeggé válik, és felértékelődnek azok a középkategóriás mobilok, amik 100 ezer környékén csupán néhány kompromisszum mellett tudják mindazt, amire valóban szükségünk van egy telefontól. És még ha optimisták vagyunk, mondván, a vírushelyzet őszre lecseng és újra minden visszaáll a normális kerékvágásba, a mostani hónapok tanulságát mindenki meg fogja jegyezni: felesleges luxusra félve költünk, mert ki tudja, mikor kellene megint másra az a sok százezer forint, amikor jön a Korona 2.0, vagy a meteorzápor.
Szegény csúcsmobilok
Sokan sokfélét jósolnak azzal kapcsolatban, mi lesz a középtávú jövője a prémium kategóriás telefonoknak. Egyelőre a koronás mizéria közepéről még senki nem tud biztosat - még az is lehet, hogy őszre visszaáll az is, hogy az emberek csakaztértis félmillióért akarnak telefont venni, bár ezt azért a legtöbben nem gondolják.
A legjobb szcenárió az lenne, ha a gyártók ráébrednének a csökkenő kereslet általánosabb okaira is, és visszavágnák a valóban túlburjánzott árakat - az azért látható, hogy a mostani gigaprofitba beleférne egy erősebb árcsökkentés is. Az már más kérdés, hogy ha valamelyik gyártó újra valami igazán megdöbbentőt és világmegváltót tud beépíteni egy következő sztármobilba, akkor lassan a többiek is átveszik az iramot, és lehet pörgetni újra felfelé az árszintet - de reménykedjünk, hogy ez csak egy hosszabb, zsebbarát időszak után következik be újra.
