A francia parlament alsóháza 62 igen és egyetlen nem szavazat mellett küldte a felsőház elé, az pedig múlt hét végén iktatta törvénybe, hogy szeptembertől az összes közoktatási intézményben tilos használni a mobiltelefonokat, de a tiltás a tabletekre és még az okosórákra is vonatkozik.
A megváltozott szabályozás azt nem rögzíti, mi legyen a "büntetése" annak, akit mégis mobilozáson kapnak az iskolákban, és egyáltalán azt sem, hogy milyen módszerekkel ellenőrzik az ilyesmit, ezt teljesen az egyes intézményekre bízzák. Annyi kiskaput hagytak csupán, hogy a fogyatékossággal élők számára életminőségük javítása érdekében továbbra is lehetséges a mások számára tiltott eszközök használata. Az ország iskoláiban most egy hónapon belül hárommillió zárható "mobilmegőrzőt" kell telepíteni, ahová a diákok reggel betehetik a kütyüket, amiket csak hazamenetel előtt vehetnek ki onnan.
Egyébként a mostani törvény is már csak egy szigorú szabályozás továbbszigorítása, hiszen az órákon már 2010 óta tilos a mobilhasználat, ahogy az iskola folyosóin és közhasznú egyéb termeiben is az, csupán az udvaron vehették elő a készülékeket. A nyolc évvel ezelőtti szabály a káros elektromágneses sugárzásokkal magyarázta a tiltást, most azonban már egyértelműen a túlzott használat és a figyelemelvonás áll magyarázatként a törvény mellett. A döntés máris diákok, tanárok, szakértők és laikusok véleményháborúját robbantotta ki. Nézzük, milyen érveket sorakoztatnak fel a mobil-tiltó szabályok mellett és ellen!
A telefon az ördögtől való?
A törvényt keresztülverő politikusok a francia kommunikációs és médiahatóság elemzését lobogtatták, mely szerint a 12 és 17 év közötti gyerekek 93 százalékának van mobiltelefonja (egy 2016-os adat szerint, szóval mára van az már több is), és ez érezhető az oktatásban is, méghozzá nem pozitív értelemben. Szerintük a mobil eszközök és internetes kütyük több ponton is zavarják a tanítást és negatívan befolyásolják az iskolai környezetet. A szabályozás tervezetét összeállítók úgy vélik, a korlátozás következtében a gyerekek jobban koncentrálnak majd a tanulásra, és a közösségi életben, társas kapcsolatokban is fejlődhetnek. Emellett az elmúlt években egyre nagyobb gonddá váló online zaklatási ügyek visszaesését is várják szeptembertől.
Franciaország mellett egyébként máshol is "ügy" az iskolai mobilhasználat, Görögországban szintén a napokban tiltották be az iskolati kütyüzést (bár ott a szünetekre nem vonatkozik a korlátozás). Magyarországon jelenleg nincs konkrét tiltás, de az egyértelműen szerepel a szabályozásban, hogy a tanóra menetét nem zavarhatja semmilyen eszköz.
A fenti érvelés részben igaz, hiszen sokfelől érkeznek folyamatosan panaszok arra, hogy a folyamatos mobilozás elvonja a tanulók figyelmét az órákról, és az sem épp üdítő látvány, ha a szünetekben a közös játék, beszélgetés vagy más közösségi tevékenység helyett mindenki a telefont bámulva zombul. De ettől még biztos, hogy a teljes tiltás az igazi megoldás? Nézzük a másik oldalt!
A telefon barát, ha tudod, hogyan használd
Franciaországon belül is sokan támadják a szigorítást, de a hasonló "ki a mobilt az iskolából" vitákban rendre hangosabb az a szakmai vélemény, amely szerint a mobilokat pont nem tiltani kéne, hanem bevonni az oktatásba.
Az, hogy a gyerekek sokat mobiloznak és kütyüznek, tény. Viszont azt tudjuk jól, hogy bármit tiltunk egy kiskorúnak, azt csakazértis, megkettőzött energiával teszi meg részben a kíváncsiság ("vajon mit és miért tiltanak előlem?"), részben pedig a tiltott gyümölcs effektus ("ha tiltják, az csak valami izgalmas vagy nagyszerű dolog lehet") miatt. Másrészt, akár szeretjük, akár nem, a mobilok és egyéb okoseszközök használata ma már a mindennapok teljesen alapvető része. A felnőttek munkájához és mindennapjaihoz már elengedhetetlenek ezek az eszközök a kommunikációtól az információszerzésen át a különféle speciális feladatokig, navigációig és munkavégzésig.
A haladó oktatási szakértők szerint, ha az iskolának az életre kell felkészítenie a diákokat, akkor bizony arra az életre kell felkészítenie, amely most, a kétezres években várja őket. Bár mindenfelé, így Magyarországon is próbálnak haladni a korral (hol több, hol kevesebb sikerrel) és beszereznek modern számítógépeket, digitális táblákat és efféléket, a gyerekek legkésőbb 18 éves korukban nem digitális táblákkal és mutatópálcás tanári számítógépekkel fognak találkozni és dolgozni, hanem igenis mobilokkal, tabletekkel, laptopokkal és okoskütyükkel.
A progresszív szakértők ezért azt mondják, a telefonokat, tableteket, laptopokat épp bevonni kéne a tanórákba. Például olyan feladatokat adni, amelyeket a felnőttkorban is használandó technológiák segítségével kell megoldani: magolás és teljesen könyv alapú tanítás helyett projektekben gondolkozni, megtanítani a diákoknak az internetes keresők, wikik, szótárak helyes és hatékony kezelését, a tartalom-előállító appok használatát.
Ezáltal egyrészt tényleg úgy repülnek majd ki az életbe és a modern munkaerőpiacra, hogy képesek a jelenleg szükséges eszközöket és technológiákat jól használni (és nem csak madarakkal lövöldözni disznókra, vagy épp borzalmas nyelvtannal szercsy lávcsy üzeneteket küldözgetni egymásnak). Másrészt, ha az okoseszközöket aktívan használják az órákon, akkor például pont nem lesz idejük arra, hogy valamilyen szórakoztató appal vagy kötetlen csevegéssel vonják ki magukat a tanulásból. A mobilhasználatot már sokféle konkrét eszközzel és tanítási technikával lehet szabályozni - már csak az kellene ehhez, hogy nem a középkor felé visszahúzó felsőbb döntésekkel gátat szabni ennek, hanem egy valóban jól működő rendszert létrehozni a mobilok és egyéb kütyük hasznos iskolai alkalmazására.
