Az már nagyon régen volt, hogy az internetet az igazi, nagy szabadság új világának kiáltották ki. Értelemszerűen, ahogy egyre többen kezdtek weboldalakat létrehozni, majd fórumokba és később közösségi oldalakra írogatni, előjött az összes olyan téma, ami a "való életben" is gondot okozhat. Szexualitás, perverziók, vallási és világnézetbeli túlkapások jelentek meg midenfelé, és a helyzet csak bonyolódott, amikor népszerűvé vált a Facebook.
Az egyszerű ismerős-kereső weboldalt mára több mint kétmilliárdan használják. Még egyszer. Kétmilliárd. A Föld hét és félmilliós népességéből, amiből ha levonjuk a még internetezésre, írás-olvasásra képtelen gyerekeket és az internettől még elzárt helyeken élőket, mondhatjuk, hogy a modern világ fele rajta lóg. Ráadásul az oldal már rég több, mint... nos, egy oldal. Mobilra is beköltözött, a személyes postok mellett vállalatoknak, véleményvezéreknek, politikusoknak, pártoknak ad helyet, és egyben médiafelületté is vált, a legnagyobb és legolvasottabb napilappá.
Az internetezők egyre nagyobb hányada ma már nem is annyira a hivatalos sajtótermékeket, hanem a Facebookot tartja első számú hírforrásnak - és lássuk be, egy csomóan nem is képesek látni egy szerkesztett sajtótermék és a Facebook közötti különbséget, amikor azt mondják: "ez van, mert megírta a Facebook". Épp ezért jó ideje nem lehet szabadjára eresztett gyeplővel magára hagyni, hogy írjon csak mindenki, amit akar, szólásszabadság van, meg peace, love és happiness.
A világ legdurvább állása
Nem titok, hogy a Facebook évek óta alkalmaz olyan módszereket, amikkel igyekeznek kiszűrni a problémás tartalmakat. Ezek egy része automatizált, de épp a feladat bonyolultsága miatt csak kifejezetten kevés olyan terület létezik a közösségi szolgáltatásban, amit egy szoftveres algoritmus képes kontrollálni.
Nemrég a brit Guardian írt egy húsbavágót a birtokukba került belsős Facebook-doksik alapján arról, hogyan is trenírozzák a közösségi vállalatnál a moderátorokat. És ebből bizony az látszik, hogy irtózatos nagy a káosz már a problémás szavak, témák és esetek meghatározása körül is.
Nézzük például azt az esetet, amikor valaki feltesz egy meztelen nőt ábrázoló képet. Ezt elvileg a pornográf tartalmak megosztására vonatkozó szabály miatt törölni kell, de mi van akkor, ha mindez egy klasszikus festmény része? Vagy épp egy orvosi szemléltető anyag? Aztán ott vannak azok az esetek, amikor önkárosításról készült képek, videók jelennek meg valakinél: ezek is szigorúan tilosak (értelemszerűen), de mégsem lehet agyatlanul törölni minden ilyet, mert lehet, hogy épp a közösség figyelmét hívják fel ilyen módon egy újfajta, káros "divatra".
Lássuk be, ma már semmilyen téma, fogalom, szó vagy multimédiás tartalom nem fekete-fehér. Mindegyiket valamilyen kontextusban kell vizsgálni, és ezután dönteni arról, hogy engedélyezik-e a megjelenését, vagy sem. Épp ezért nem lehet a legtöbb ilyen feladatot gépekre bízni, mert ki lehet ugyan szűrni a "bosszúpornó" szót a hírfolyamból, de akkor ezzel eltűnnek azok a cikkek és tippek, amelyek épp a bosszúpornó elleni védekezésről szólnak. Szóval sokak szerint Facebook-moderátornak lenni az egyik leghálátlanabb állás, és ez még mind csak a jéghegy csúcsa.
10 másodperc
A Guardian szerint ugyanis olyan hihetetlen ütemben növekszik a Facebookon keletkező tartalmak mennyisége, hogy egyszerűen képtelenség követni a dolgot új moderátorok felvételével. És amikor befut egy-egy problémásnak vélt anyag, egy adott moderátornak nagyjából 10 másodperce jut arra, hogy döntsön a tartalom megtartásáról vagy törléséről, mert már csilingel a következő megoldandó probléma. Ilyen szintű stresszben talán a légiirányítók dolgozhatnak - folyamatos figyelem, koncentráció, összpontosítás, hihetetlen fegyelem és villámgyors döntési képességek kellenek hozzá, ráadásul napi nyolc órán át.
Ez még akkor is durva lenne, ha minden moderátor előtt ott figyelne egy pontos kézikönyv azzal, hogy mi mehet és mi törlendő. De még a Facebook jogászai is csak annyit tudnak tenni a kontextusok alapján más és más jelentésű tartalmak tengerében, hogy ingatag irányelveket írnak le és frissítgetnek folyamatosan. Például ilyeneket:
- Ha egy tartalom gyerekek (nem szexuális jellegű) bántalmazásáról szól, nem kell minden esetben eltávolítani, csak akkor, ha nem arról szól, hogy ezt valaki élvezetből teszi, vagy erre buzdít másokat. Tehát meg kell vizsgálni, hogy atyai pofonokról, vagy kéjes örömmel kiosztott verésről van-e szó.
- Állatkínzásról, állatok bántalmazásáról készült tartalmakat sem kell feltétlenül törölni, mert ezek lehetnek figyelmeztető jellegűek is, ilyenkor csak a "felkavaró" jelzőt kell rájuk biggyeszteni.
- Ha valaki arról beszél, hogy "remélem, valaki kinyír egyszer", vagy "a kislány csak fogja be, mielőtt apuci betöri a pofáját", az állítólag engedélyezhető, mert nem buzdít egyértelműen káros cselekedetre, de ha valaki azt írja, hogy "ezt a Trumpot le kéne már lőni", az azonnal törlendő, mert védett személyről van szó.
- A meztelenséget csak olyan formában lehet ábrázolni, ha az nem valós személyről készült fotó vagy videó, valamint nem digitális technikával készült (tehát csápos japán hentai, vagy 3D-pornó). Tehát egy rajzolt akt elvileg átmehet a szűrőn, ahogy egy klasszikus görög szobor is.
- A magánszemélyek elvben védelmet élveznek, tehát senki nem írhatja le, hogy "Kovács Gizike a Trappenspappelsberger utca 7-ből egy büdös ribanc". Viszont mindenki, aki 100 ezernél több követővel rendelkezik, a Facebook értelmezésében közszereplővé válik, és ez a védelem megszűnik. Mert ugyebár egy híres énekesnőt simán le lehet k*rvázni, vagy egy politikust g*cizni, ez csak amolyan "nép hangja" véleménynek számít, de maradhat.
A Guardian által megszellőztetett dokumentumok úgy fogalmaznak, hogy a Facebookra kiírt üzenetek nem mindig véresen komolyak, az emberek sokszor általánosítanak, nagyítanak, komolytalanul használnak komoly, akár durva kifejezéseket, a feszültségüket vezetik le így. És ha ilyesmit azonnal moderál valaki, akkor a felhasználó csak még idegesebb lesz, és már tényleg valami nagyon durvát ír majd le, amit aztán úgy is gondol.
Szóval akkor lehet tudni, mit lehet és mit nem lehet?
Nem, de sejteni azért mégis. Az irányelvek alapjait egész jól lefektették: pornó, erőszak, politikai túlkapások alapesetben tiltottak továbbra is, ahogy a személyes sértések szintén. A kivételeket pedig elvileg józan ésszel viszonylag előre lehet látni és ki lehet sakkozni, de innentől azért számítsunk rá, hogy mégsem jól taktikáztunk, és a terjengő szabályrendszer alapján dolgozó, 10 másodperc alatt döntő moderátor mégis törli a megosztásunkat.
A Facebook szakemberei közül már többen reagáltak a cikkre. A válaszokból és a magyarázatokból is az látható, hogy egy ekkora hatalmas szolgáltatásnál már lehetetlen egységes irányelveket, betonba vésett szabályokat használni. Monika Bickert, a közösségi vállalat irányelvekkel foglalkozó vezetője szerint egy ilyen óriási közösségben nem lehet határokat húzni például komoly és humoros, megalapozott vagy szatírikusan eltúlzott vélemények között, ezért mindig is maradnak ad-hoc eldöntendő kérdések és szürke zónák.
A Guardiannek nyilatkozó egyik forrás viszont azt állítja, a Facebook túl gyorsan nőt túl nagyra, és mára már képtelen kordában tartani a felületén megjelenő tartalmakat.
Mindenesetre az biztos, hogy a cikk és a benne bemutatott dokumentumok csak még jobban felkorbácsolják az indulatokat, és még több esetben kiabálnak majd arról emberek világszerte, hogy mi a cenzúra és a moderáció közötti különbség, hogyan kéne működnie a Facebooknak, lehessen-e mindent a korlátlan szólásszabadság jegyében, vagy épp ellenkezőleg, még szigorúbb és egyértelműbb szabályokra van-e szükség.
