Oké, az internet mindent tud, sőt mindent is - kénytelenek vagyunk előcitálni azt a ma már megmosolyogtató megnevezést, amellyel a webet elterjedése hajnalán illették: információs szupersztráda. Most már persze van rajta minden játéktól felnőtt tartalmakon át mindenféle szórakoztató és felesleges dologig, de azért az emberek nagy része még mindig úgy tekint rá, hogy ez bizony egy információkat szolgáltató hálózat, és amit oda leírtak, az bizony úgy is van. Tehát mégis minek emeljük fel hátsó felünket a székről, ha a gépen, vagy a mobilon megnézhetjük azt is, milyen betegségre utalnak a tüneteink?
Ennek a gyakorlatnak már köznevesedő ragadványneve is van, ilyenkor szokás azt mondani, hogy "megkérdezzük Dr. Google-t". Mert ugye ott a kereső, amibe mondjuk beírjuk, hogy "fejfájás, kipirult szemek, hőemelkedés". Kattintunk, és elénk tárul egy tonnányi találat a megfázástól az alvási problémákon át egészen az eboláig - mi pedig innentől azt hisszük el, amelyikhez épp kedvünk van. De persze ennél kereshetünk kifinomultabban is, hiszen van már egy csomó olyan weboldal, amely kifejezetten betegségekre, tünetekre, kezelések leírására szakosodott, és elindultak erre szolgáló mobilappok is, amelyek persze főként szintén internetes adatbázisok alapján igyekeznek a beírt szimptómákra valamilyen magyarázatot találni. Na, ezek aztán már nem tévedhetnek, hiszen ez a fő funkciójuk - mondjuk magabiztosan, aztán a fenti keresőszavak beírása után pánikolva látjuk, hogy még itt is egy csomó válaszlehetőség fogad a napszúrástól az agytumorig.
Félrevezető kétharmad
Az ausztrál Edith Cowan Egyetem kutatói által nemrég közzé tett kutatás szerint hiába tény az, hogy internet-szerte nagyon sok a pontos, szakmailag is helytálló egészségügyi információ, ettől viszont még a tünetek alapján indított keresések végén talált diagnózisok kétharmada téves.
A felmérést végző szakemberek összesen 36 témába vágó weboldalt és mobilappot néztek át a hatékonyság szempontjából, és elég kellemetlen eredményt kaptak: mindössze 36 százalék volt azon keresések aránya, amikor az adott oldal vagy app elsőre jó betegséget vagy állapotot diagnosztizált. Annak aránya, amikor a lehetséges okok listájában az első 10 helyen szerepelt a valódi kiváltó ok, még mindig csak az esetek 58 százaléka, tehát épp csak kicsit több, mint a fele. Az sem túl megnyugtató, hogy a vizsgált szolgáltatások mindössze 49 százalékos pontossággal javasolták helyesen, mikor kell valóban orvosi segítséget kérni az adott tünetek alapján.
No, ez bizony tényleg elég riasztó, már csak azért is, mert az egyetem kutatása szerint az ausztráloknak majdnem 40 százaléka szívesebben használja első körben az internetet saját állapotának felmérésére és akár az öndiagnózist követő gyógyulási tippek felkutatására. Ugyan ebből nem lehet egyértelműen következtetni arra, mekkora a "Google-dokit preferálók" aránya világszinten, de valószínűleg az Ausztráliához hasonló fejlett országokban is ehhez közeli százalékokat találnánk.
Tehát adott az emberiség valamivel több mint harmada, akik bármilyen egészségügyi bajukkal kapcsolatban először elkezdenek interneten és appokban bogarászni, és csak akkor mennek igazi rendelőbe, ha ezt olvassák - márpedig sokszor nem hoz jó következtetéseket az internetes infó-forrás.
Miért hiszünk Google dokinak?
Alapvetően leginkább azokkal van baj, akik tényleg mindent, vagy legalábbis az állítások legtöbbjét elhiszik azok közül, amiket az interneten olvasnak. Mondanánk, hogy ez leginkább az idősebb, hírfogyasztás terén még az internet megjelenése előtt szocializálódó korosztály, akik a webet is egyfajta "sajtóként" kezelik, és azt mondják, "megírta az internet, tehát úgy van". De a személyes tapasztalat azt mutatja, hogy bizony már az online korba beleszületettek között is bőven akad olyan, aki elhiszi a közkedvelt álhíreket és konteókat, készpénznek veszi a chemtrailt és a laposföldet, és teljes nyugalommal fogad el készpénzként olyan információkat is, amelyek a legalapvetőbb utánanézéssel is cáfolhatóak vagy pontosíthatóak lennének.
De mi ezzel a gond? Az, hogy amíg egy általános álhír azonnali elfogadása nem jár feltétlenül valós veszéllyel (legfeljebb majd az eddiginél is jobban elhiszi az illető, hogy a Fehér Házban a Szriuszról érkező reptiliánok árnyékkormánya működik), az már komoly kockázatot jelent, hogy valaki elfogadja egy egészségügyi oldal által a keresésére adott legelső választ.
Nézzünk egy random esetet. Emberünk arra keres, hogy fáj a feje és szédül. Ez azért egy elég általános tünetsor, tehát az app vagy weboldal is egy tonna különféle találatot dob ki neki, amiből az első a napszúrás. Igyon sok folyadékot, ne egyen nehezet, pihenjen. Oké, akkor nincs miért orvoshoz menni, gyógyszer sem kell, kialusszuk, jó lesz. Közben pedig nem vesz észre egy csomó egyéb szimptómát, amit a két fenti keresési feltétel mellé biggyesztve már sokkal komolyabb diagnózist kapna, és az app orvoshoz is küldené, aki már simán felfedezné az állapot forrását.
Vagy legyen mindez fordítva: emberünk ismét néhány tünet alapján egy olyan találatot kap az első helyen, ami egy vényköteles gyógyszerrel kezelhető betegségre utal. Nagyszerű, ezt akkor azonnal el is fogadja, de nem megy orvoshoz, mert emlékszik, hogy két éve valami másra kapott ilyen gyógyszert, és még van belőle. El is kezdi bekapkodni, miközben esetleg valós állapotában az adott szer pont többet árt, mint használ.
Akkor az "online doki" appok és weboldalak rosszak?
Nem, csak egyszerűen nem arra valók, amire használjuk őket. Az ausztrál kutatást vezető Michaela Hill szerint ne ezek legyenek az elsődleges információforrások, és máris helyben vagyunk. Az alap továbbra is az orvos, aki szakértelme segítségével egy csomó egyéb körülményt is felderít - például olyan tüneteket, amikre a páciens nem is gondolt, vagy korábbi betegségeket, érzékenységeket, hajlamokat, amik már jócskán árnyalnák a keresőbe beírt néhány tünet eredményeit.
Ha már konkrétan tudjuk, mi bajunk van, akkor jöhetnek az ilyen egészségügyi oldalak, amelyek arra már sokkal használhatóbbak, hogy az orvos diagnózisának utánanézzünk, köznyelvre fordítva értsük meg a betegségünk lényegét, többet tudjunk meg a várható lefolyásáról. Tehát nagyon egyszerűre véve ne arra keressünk rá, hogy "fáj a fejem, mi bajom?", hanem arra, hogy "ez és ez a bajom, mit lehet tudni róla?" - és máris egy fokkal biztonságosabb találatok érkeznek majd.
