Smiley. Kacsintós fej. Szívecske. Biztosan mindenki használta már ezeket, hiszen egy friss kutatás alapján az emberek 92 százaléka hangulatjelekkel, úgynevezett emojikkal kommunikál. Egy másik felmérés szerint a virtuálismatrica-őrület nemcsak a legfiatalabb korosztályban hódít: a 35 évnél idősebbek több mint 62 százaléka színezi beszélgetéseit emotikonnal, a 25 évnél fiatalabbak körében pedig ez a szám majdnem eléri a teljes népesség háromnegyedét. Napi hatmilliárd hangulatjelet küldünk összesen, többek között azért, mert a nők 84, míg a férfiaknak 75 százaléka gondolja úgy, hogy a szavaknál jobban kifejezik érzelmeiket. A sok felhasználónak köszönhetően az emojik váltak a világ leggyorsabban fejlődő nyelvévé. Jelenleg 2600-nál is több standardizált emoji létezik, amelyből körülbelül 800 egy eredeti hangulatjel változata.
Mini emojitörténelem
A mai emojiőrület első előfutárának a 1960-as évektől létező, kör alakú, sárga alapon rajzolt, különféle érzelmeket kifejező fekete szemek és szájak tekinthetők, amelyek miatt ma is az emoji rokonértelmű szavának tekintjük a smiley-t. A harmadik szinonima, az érzelem és az ikon angol megfelelnek összekapcsolásából származó emotikon 1982-ben jelent meg, amikor a Carnegie Mellon Egyetem számítástechnika professzora Scott E. Fahlman kiírta az óra üzenőfalára, hogy ajánlja "a következő karaktersort a viccelők számára: :-) Oldalról kell olvasni." Fahlman vicce nyitotta meg az utat az emotikonok nyugati változata, a külön-külön még felismerhető karakterekből álló, de képként is értelmezhető karaktersorok fejlődése előtt.
A keleti változatra - a kép és az írásjel japán megfelelőiből képzett emojira - 1999-ig kellett várni, amikor Shigetaka Kurita, az NTT Docomo japán mobilvállalat akkori egyik projektvezetője próbált megoldást találni az e-mailek és az SMS-ek személyesebbé tételére. Végül a japán mangarajzokat alapul véve Kurita 176 emojival állt elő, amelyek a klasszikus sárga smiley-k mellett egyéb figurákat is tartalmaztak. Mára a folyamatosan bővülő emojikészletben nemcsak olyan, egyszerű jeleket találni, mint az egyes étel- vagy tevékenységemojik, hanem például Kim Kardashiannak vagy több vezető amerikai politikusnak is van saját képi megfelelője.
Az emojik világsiker szempontjából bőven leelőzték nyugati változataikat. Négy éve már emojivilágnapot is ünnepelhetünk, az Alice Csodaországban 25 ezer emoji formájában olvasható, a Moby Dick átírására pedig sikeres Kickstarter-kampány épült. Ausztrália külügyminisztere, Julie Bishop adott már emojikban interjút, az utca embere pedig banki jelszavait adhatja meg hangulatjelekben. 2015-ben az Oxford szótár szerint még az év szava is emoji lett: a sírva nevető smiley. Hollywoodot idén érte el az őrület, és bár a sok reklámtartalom miatt az Emoji-film megbukott a kritikusok és az internet közönsége előtt is, azt mindenki elismeri, hogy habkönnyű társadalomkritikájában van némi igazság, mivel jelez néhány dolgot az emojikultúra negatív oldalaiból is.
Nyelvi szerepek
Az emberiség jó ideje szeretne egy tolmács nélkül működő nemzetközi nyelvet. Az idealista megközelítés szerint az emoji lehetne ez az összekötő kapocs, mivel valójában visszatérést jelent az ősi képíráshoz (sokan az egyiptomi hieroglifákhoz hasonlítják). Az ember pedig alapvetően mindig is képekben kommunikált, és most is vizuálisan szerzi információnak nagy részét. Más kutatások azonban azt mondják, hogy az írott szó sokkal könnyebben alkalmazkodik a környezetéhez, és árnyaltabb, tehát kifejezőbb is, mint a képek.
Az emojik kapcsán a tudósok egyetértenek abban, hogy komplex jelentéseket nem tudnak hordozni, és ez problémát jelenthet. Továbbá az eltérő kulturális beágyazottság eltérő jelentéseket társíthat az egyes képekhez, amikor az emotikonok használatának éppen az lenne az egyik legfontosabb funkciója, hogy közvetítse az üzenő indulatát a címzett számára. Azonban mivel a különféle operációs rendszerekben eltérnek az egyes hangulatjelek, a közvetíteni kívánt jóindulat nem mindig ér célba. A Minnesota Egyetem kutatása - amelyben az Apple, a Google, a Microsoft, a Samsung és az LG által használt emotikonokat vizsgálták - kimutatta, hogy mivel bizonyos hangulatjelek más telefonokon másként vannak megrajzolva, más érzelmeket is váltanak ki. A nevető szemmel vigyorgó fejet például a vizsgálat alanyai a Google-telefonokon "üdvözülten barátságosnak", míg az iOS-ben "harcrakésznek" írták le. A sírva nevetős emoji esetében szintén az Apple-felhasználók jelezték: nem egyértelmű, hogy a smiley annyira kacag, hogy elerednek a könnyei, vagy bánatában folyik a könnye.
Minden félreértés ellenére egyre inkább terjed, hogy az emojik írásjelként szolgálhatnak. A chatelőprogramok használatával megszokottá váltak a folyamatos rövidítések, illetve az írásjelek helyett az Enter használata. Amikor pedig mégis szükség volna valamilyen írásjelre, inkább az emotikonok kerülnek előtérbe, mivel elvileg több dolgot tudnak kifejezni, mint a pont, a kérdőjel vagy a felkiáltójel. Az emojik legfontosabb feladataként a nonverbális kommunikáció pótlását lehet említeni. Az írásbeliség felértékelődésével szükségessé vált valamilyen módon jelezni a szövegek érzelmi töltetét is, amelyet élőbeszédben a gesztusok fejeznek ki. Ez mára odáig fajult, hogy a brit fiatalok 72 százaléka könnyebben fejezi ki érzelmeit az emojik segítségével, mint szóban.
Veszelszki Ágnes, Corvinus Egyetem nyelvész docense is mesélt saját huszonéves és harmincas diákjainak tapasztalatairól, akik szerint az őket követő generáció rendszeresen "lefagy", ha az érzelmek kerülnek szóba egy szemtől szembeni kommunikációban, és hiányzik a szemük elől a képernyő védőburka. Prazsák Gergő, az ELTE Társadalomtudományi Karának docense pedig azt tapasztalta, hogy a hallgatók már hivatalos levelekben is elkezdtek hangulatjeleket használni. Ez kutatások szerint azt jelentheti, hogy a diákok szeretnének szeretetre méltóbbnak tűnni, illetve el akarják venni az adott e-mail túlzott hivatalosságából fakadó erőteljes hangnem élét.
Az emojik ilyenfajta használatát Arik Hanson amerikai kommunikációs szakértő egyébként az egyik legnagyobb hibának tartja, mert az üzleti nyelv mindig formális marad, így jó eséllyel szerez egy emojihasználó rossz pontokat a főnöknél, ha így akar kommunikálni (márpedig miért ne akarna, ha egyszer az egyetemen működött). Az emotikonok tehát megegyezéses alapon születtek, és kultúrafüggő, hogy mennyire terjed el a használatuk. Az agy mindenképp igyekszik alkalmazkodni: 2014-ben az ausztrál Flinder Egyetem pszichológus kutatója, Owen Churches bebizonyította, hogy az emberi agy megtanult ugyanúgy reagálni az arcokat megjelenítő billentyűsorokra, mint a való életben látott emberi arcokra.
Helytelen írás
2011-ben Maria McErlance brit újságíró a New York Timesnak nyilatkozta, hogy az emojik kifejezetten "sértik", és ha valaki a Facebookon hangulatjelekkel tűzdelt üzenetet küld neki, azt rögtön törli a barátai listájáról. Azóta számos tudós megkongatta a vészharangot, hogy az emotikonok valójában az angol nyelv halálát jelentik, Magyarországon is rendszeresen beszélnek arról a magyartanárok, hogy a mai tizenéves generáció sokkal kevésbé tud fogalmazni, és még kevésbé helyesen írni, mint a 15-20 évvel idősebbek, és ennek oka lehet a túlzott emojihasználat (is).
Veszelszki Ágnes szerint messze nem ilyen vészjósló a helyzet: "Alapvető tendencia, hogy informálisabbá válik a nyelvünk. Peter Sieber svájci kutató az elmúlt száz év német nyelvű érettségi dolgozatait összehasonlítva jött rá, hogy a nagyon objektív fogalmazás felől az egyre könnyedebb stílus felé haladnak a generációk. Ez egyrészt valóban köszönhető a digitalizációnak, de ugyanúgy a bulvármédia előretörésének is, így a folyamatot nem lehet kizárólag az internet, illetve az emojik használatához kötni.
A hangulatjelek ugyanis nagyon egyszerű tartalmak kifejezésére alkalmasak, összetett szövegek és különösen szakszavak helyett biztosan nem állják meg a helyüket. Bár igaz, hogy a rengeteg chatelés nyomán a mai tinédzserek sokkal többet rövidítenek, ami adott esetben a hivatalos szövegekbe is átkerülhet, ám minden időszaknak megvolt az maga nyelvhasználati kihívása: korábban a j-t és az ly-t volt nehéz megkülönböztetni, most a rövidítések és az ezekhez köthető képek jelenthetnek tanulással megoldandó problémát" - igyekezett megnyugtatni a nyelvet féltőket a szakértő.
