A NASA egyik legizgalmasabb folyamatban lévő küldetése a tavaly novemberben elindított DART-misszió (Double Asteroid Redirection Test, Dupla Aszteroida-eltérítő Teszt), melynek keretében egy 250 millió dolláros műholdat vezettek bele egy 163 méteres átmérőjű aszteroidába, a Földtől 11 millió kilométerre található Dimorphosba.
A Johns Hopkins Egyetemmel közösen előkészített, 10 évnyi munkát megkoronázó becsapódásra ma hajnalban, 1 óra 14 perckor került sor, a világ pedig élőben követhette az űrbéli karambolt.
A kísérlet védelmi célokat szolgál, vagyis azt vizsgálja, hogy módosítható-e egy ilyen akcióval a Föld felé tartó aszteroidák pályája. A Dimorphos egy kettős rendszer tagja, vagyis egy nagyobb égitest, a 780 átmérőjű Didymos körül kering, amelyet közel 12 órán át tart megkerülnie.
A NASA azt fogja vizsgálni, hogy az 570 kg-os műhold okozta erőhatás elég volt-e ahhoz, hogy kimutathatóan befolyásolja a gízai piramisokhoz hasonló méretű Dimporhos keringési pályáját.
Az aszteroidához közelítő DART fedélzeti kamerája másodpercenként egy fotót küldött az elé táruló látványról, így az alábbi videóban 1 óra 16 perctől kiváló minőségben láthatók a kamikaze-szatellit utolsó pillanatai, a képeket pedig egy külön weboldalon is közzétette a NASA.
A következő napokban további fotókat is kapunk majd, a DART-ot ugyanis egy olasz műhold, a LICIACube (Light Italian CubeSat for Imaging Asteroids) is elkísérte, amelynek az volt a feladata, hogy dokumentálja az ütközés utóéletét. Arra pedig, hogy sikerült-e a pályamódosítás, a Dimorphos további megfigyelésével fog fény derülni, de a tudósok már azt is diadalként értékelnék, ha 73 másodperccel lerövidülne a hatalmas szikla keringési ideje.
Ez ugyanis a számítások alapján már elegendő lenne ahhoz, hogy ha az aszteroida most a bolygónk felé tartana, végül mégis elkerüljük a becsapódást. Az irányított ütközés csak az egyik módszer, amivel a NASA bolygóvédelmi részlege dolgozik, az űrhivatal emellett annak a lehetőségeit is vizsgálja, hogy miként lehet koncentrált ionsugarakkal, vagy vontatással eltéríteni a Földre veszélyt jelentő aszteroidák pályáját. A jó hír, hogy a mérnököknek nincs okuk a sietségre, a következő 100 évben ugyanis előreláthatólag nem téved felénk olyan kavics, ami armageddoni értelemben vett beavatkozást igényelne.
