Néhány napja, július 12-én hunyt el Fernando José "Corby" Corbató, amerikai tudós és kutató: a 93 évet élt szakembert a modern számítástechnika egyik legfontosabb alakjának tartják, aki több olyan technológia kifejlesztésében vett részt, amelyeket ma is alapvető fontosságúként használunk.
Az 1926-ban, Kaliforniában született Corbató először a haditengerészetnél szolgált, majd két egyetemi diplomát szerzett és az MIT számítástechnikai központjába került. 1965-től, a professzori címének megszerzésétől nyugdíjazásáig itt dolgozott, munkásságát többek között az informatika Nobel-díjának nevezett Turing-díjjal jutalmazták. Ezt két olyan munkájával érte el, amelyek egyenként is kiemelkedően fontosak, de összefüggés is van köztük.
Egyrészt ő vezette azt a csapatot, amely 1961-ben kidolgozta a CTSS, avagy Compatible Time Sharing módszert, amely a számítógépek erőforrásainak megosztására irányult: ebből a koncepcióból később egy önálló operációs rendszer, a Multics is kifejlődött, amely aztán a nagygépes Unix rendszerek megszületését is inspirálta, majd később a Linux alapjául is szolgált.
Ezzel függött össze a második találmány: mivel a megosztott erőforrások miatt egy számítógépet már többen, többféle feladatra is használhattak, az addig szimplán bizalmi elven működő gyakorlat lassan kényelmetlenné vált. Ha egy gépet többen is használtak, elvben bármelyikük beleláthatott a többiek által generált adatokba, ezért Corbató kitalálta, hogy jelszavak használatával az egyes felhasználók levédhetik saját kis fiókjukat és a benne tárolt adatokat, így mindenki csak annyit láthat a gépből, amennyit saját jelszava alapján a rendszer engedélyez.
A védett felhasználói fiókokat azóta is mindenki használja a levelezéstől az operációs rendszereken át a netbankokig - tessék csak elképzelni, milyen is lenne az élet enélkül.
Érdekesség, hogy Corbató haláláig úgy fogalmazott, hogy a jelszavas védelem nem az ő ötlete volt, csupán egy olyan megoldást emelt át a számítástechnikába, amelyet az IBM már 1960-ban használt egy mechanikus alapú, repülőgépes helyfoglalásra szolgáló rendszerben. Maga az IBM viszont semmilyen jelét nem találja a dolognak, szóval örömmel adta vissza Corbatónak az elsőséget. Egyébként az első hackert is ez a találmány "termelte ki", 1962-ben ugyanis egy Allan Scherr nevű PhD-s egyetemi hallgató kipróbálta, mennyire nehéz megszerezni az eltárolt jelszavakat, ezek viszont akkoriban még sima szöveges formátumban csücsültek a gépeken, így könnyen megszerezte az általa vizsgált számítógépen található összes fiók hozzáférését - ezt egyébként arra használta, hogy a számára engedélyezett napi négy óránál tovább maradhasson a számítógép előtt.
