A megújuló energiára való átállásban komoly szerep jut a napelemeknek, a technológiának azonban megvannak a maga hátrányai, mint például a napsütéses órák számától való függőség, vagy a panelek körülményes tisztán tartása.
A világűrben azonban semmiképp sem okozna problémát az időjárás, és az atmoszféra sem szűrné meg a Nap sugarait, így több országot is foglalkoztat, hogy miként lehetne a Föld körüli pályán kiépíteni egy ilyen rendszert, majd eljuttatni az energiát a bolygó felszínére. Kína komolyan ráfeküdt a témára, és néhány éven belül megvalósíthatja a projektet.
A South China Morning Post jelentése szerint már 2028-ban tesztelhetik az első, 10 kilowattos kapacitású űrbéli naperőművet, amely nagyjából 400 kilométeres magasságban fog keringeni. Az energiát mikrohullámok és lézerek segítségével sugározzák a Földre, és összességében 6-szor hatékonyabb lehet ez a technológia, mint a hagyományos napelemparkok.
A Kínai Űrtechnológiai Akadémia mikrohullámú energiaátvitelre szolgáló kísérlete Hszianban. Fotó: Dong Shiwei
Ha minden jól megy, 2035-re már 10 megawattnyi energia érkezhet Kínába az űrből, 2050-re pedig már 2 gigawattal számolnak, ami kb. két atomerőmű teljesítményének felel meg. Addig azonban még számos problémát meg kell oldaniuk a mérnökökönek, köztük az építkezés jelentette kihívásokkal, a létfontosságú alkatrészek hűtésével vagy az atmoszféra áttörésével az energiatranszfer során.
Ami pedig a többi országot illeti, az orbitális naperűművek kérdését az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Japán, India és Oroszország is vizsgálja. A NASA néhány hete közölte, hogy egy hasonló projektben működik együtt az USA légierőjével, a brit kormány pedig tavasszal tárgyalásokat folytatott egy 16 milliárd fontos támogatási programról, amely egy világűrben kiépítendő napelem létrehozását célozza.