A biztonsági mentések fontosságáról számtalan alkalommal írtunk már cikket, és ez nem véletlen: ez az a terület, ahol mindig előre kell gondolkodni. Hiszen amikor már beütött a krach, a legtöbb esetben nem sokat tehetsz, hogy visszanyerd az elveszett információkat. Egy véletlen törlésnél persze még lehet esélyed, de ha például egy merevlemez ment tönkre, akkor az adatmentés otthoni körülmények között szinte biztosan lehetetlen, egyébként pedig méregdrága. A kettétört vagy megkarcolódott CD-vel is hasonló a helyzet, a flash alapú adattárolásnál pedig a chipekből kinyerni az adatokat felér a lehetetlennel.
A biztonsági mentések készítésének, és úgy általánosságban is a hosszú távú adattárolásnak van egy másik aspektusa is: az adathordozók élettartama ugyanis nem végtelen, hanem előre tervezhető. Ezen időszak során képesek csak a rájuk bízott adatokat megbízhatóan tárolni, de csak akkor, ha az optimális körülményeket biztosítod számukra. Ha viszont ebből az időintervallumból kiesel, vagy a körülmények rosszabbak az elvártnál, akkor az információk veszélynek vannak kitéve. A kérdés tehát az, hogyan és milyen adathordozón tárold adataidat akkor, ha hosszú időtartamban gondolkodsz - legyen szó könyvelési információkról, családi videókról, fotókról vagy szimpla biztonsági másolatokról. Ebben a cikkben azokat a megoldásokat vesszük sorra, amelyek egy átlagos otthoni felhasználó esetében alternatívaként felmerülhetnek.
1. USB stick
Az egyik legkézenfekvőbb megoldás az, ha valamilyen USB sticket használsz, azonban ezeknél az adathordozóknál elég gyakran merül fel a megbízhatóság kérdése. Tegyük hozzá, hogy nem is alaptalanul - azonban erről nem maga a technológia tehet, hanem azok a gyártók, akik gyenge minőségű, olcsó termékekkel árasztották el a piacot. Fontos tehát leszögezni, hogy ha USB stickben gondolkodsz, akkor ne a hitelkártyából kihajtogatható, 2 GB-os pendrive-okkal vagy a noname, szuperolcsó termékekkel szemezz, hanem valamelyik megbízható gyártó termékét válaszd. Kingston, PNY, SanDisk - hogy tényleg csak párat említsünk közülük.
Az USB stickek élettartama véges, a bennük használt flash chip valahol 10-100 ezer közötti írás/törlés ciklus után használódik el; ezt követően az adatokat már nem lehet megbízhatóan kiolvasni. Az adattárolási elvből adódóan azonban nemcsak az írási/törlési ciklusok száma meghatározó; a biteket tároló cellák értékét a töltés mértéke határozza meg, azonban a töltés idővel elszivárog, olvashatatlanná téve ezzel az adatokat.
Vagyis egy USB-stick tartalma előbb-utóbb akkor is olvashatatlanná válik, ha a stickre csak egyetlen egyszer írtak fel információt. Optimális körülmények esetén egy kiváló minőségű stick akár 10 évig vagy még tovább képes tárolni az adatokat, a noname termékeknél azonban ez az időszak lényegesen rövidebb lehet. A két dolog ráadásul összefüggésben is van egymással: minél közelebb van az adathordozóban lévő flash chip az élettartama végéhez, annál rövidebb ideig tudja tárolni az adatokat "nyugalmi állapotban". Az olcsó termékeknél problémás lehet az általános gyártási minőség is, valamint a termék könnyebben sérülhet. Az élettartamot befolyásolja a tárolási hőmérséklet, a páratartalom és a por mennyisége is; ha bármelyik nagyobb az optimálisnál, akkor az gyorsabb elhasználódáshoz vezet.
Összességében egy USB stick nem tartós tároláshoz, hanem fájlok hordozásához ajánlott inkább
2. Memóriakártya
Tekintettel arra, hogy az USB stickek és memóriakártyák ugyanazt a technológiát használják az adatok tárolásához, hasonló tanácsokat és ajánlásokat fogalmazhatunk meg. Optimális körülmények esetén egy jó minőségű memóriakártya akár 10 évig is képes tárolni az adatokat, de a magas hőmérséklet és páratartalom vagy az intenzív használat csökkenti a várható élettartamot, és szintén igaz az is, hogy a noname termékek jellemzően sokkal előbb adják fel a szolgálatot. Ebből adódóan ugyanazt mondhatjuk, mint az USB-kulcsok, pendrive-ok esetében: a memóriakártya élettartama legfeljebb 10 év, ráadásul sérülékenyebbek és a fajlagos adattárolási költség is jelentősen magasabb.
3. Optikai adathordozók
A CD, DVD és BD lemezek sokáig népszerűek voltak, hiszen remek "hideg" adattárolási alternatívát jelentettek. (Hideg adattárolásnak nevezzük, ha a hordozó adattárolási elve jellemzően offline, vagy az írásra/olvasásra alkalmas eszköztől külön történik. Ebből adódóan főleg akkor lehet jó alternatíva, ha a tárolt adatokra csak ritkán van szükség.) A kapacitásukból adódóan ma már nem igazán vonzó alternatíva egyik médium sem (CD: 650 MB, DVD 4,37 GB, BD: 25 GB), főleg ha figyelembe vesszük azt is, hogy a modern PC-kben már ma sincs optikai meghajtó - 10-20-30 év múlva tehát nem is nagyon lesz min olvasni őket.
Ha viszont van már otthon pár (vagy párszáz) optikai lemez, vagy mégis ebben a technológiában gondolkodsz, akkor érdemes tudnod, mire számíthatsz. Az optikai adathordozók élettartama 2 és 200 év közötti bárhol lehet. Igen, ez egy elég tág intervallum, de sajnos ennél pontosabbat nem lehet mondani - ugyanis az élettartamot több tényező befolyásolja. Az egyik legfontosabb a lemez minősége, amely a CD-R, DVD-R és BD-R lemezek gyártásánál használt anyag, valamint a gyártás minőségének függvénye. De legalább ennyit számít az is, hogy az adatok felírása milyen minőségben történt. Ez utóbbit az íráshoz használt meghajtó típusa, valamint az írási sebesség határozza meg elsősorban. Ha adott a kiváló minőségű nyersanyag, és az írás minősége is megfelelő, akkor még mindig ott van a tárolás kérdése; a fizikai sérülés az optikai meghajtók nagy ellensége, de nem tesz jót a túl magas vagy túl alacsony hőmérsékleten történő tárolás és a folyamatos hőmérsékletváltozás sem a lemezeknek. A hőmérséklet tekintetében az alsó határ -10 fok, ami valószínűleg nem jelent problémát otthoni körülmények között, viszont a 32 fok feletti hőmérséklet és az 50 százalék feletti relatív páratartalom jelentősen gyorsítja az elöregedést - ezekre pedig azért bőven lehet példa. A lemezeket károsítja a tartós fény, de a nem megfelelő minőségű tokban tárolt optikai lemez is könnyebben sérülhet; szélsőséges esetben a tok és a lemez anyaga kémiai reakcióba léphet egymással. A gyakran használt lemezeknél problémát okozhat a por is; használat során elkerülhetetlen, hogy szennyeződés kerüljön a lemezekre, a problémát azonban elsősorban nem maga a szennyeződés jelenti, hanem a szakszerűtlen tisztításból eredő sérülések. Fontos még megemlítenünk az M-Disc technológiát is, ami szintén optikai elven működik, de speciális lemezt és írót igényel, cserébe pedig több száz éves adattárolási időtartamot ígér. Erről a technológiáról itt írtunk bővebben.
Az optikai lemezeknél javasolt 5 évente olvasáspróbát végezni. Nem szükséges minden lemezt egyenként ellenőrizni, de érdemes lemezmárkánként és az íráshoz használt hardverenként egy-egy lemezt mindenképpen kiválasztani. Ha a tárolási körülmények nem optimálisak, tesztelj gyakrabban!
4. SSD/HDD - és persze NAS
Ha a feladat az, hogy az adatokat hosszú ideig tároljuk, de emellett fontos az is, hogy az információk gyorsan és kényelmesen legyenek elérhetők, akkor a HDD vagy az SSD lehet jó alternatíva. Főleg, ha nem közvetlenül a PC-be, hanem NAS-ba kerül az adathordozó. Ez persze egyúttal azt is jelenti, hogy ez a verzió a költségek tekintetében messze a legmegterhelőbb választás
A HDD esetében relatíve gyors, fajlagos költségek alapján nem túl drága adattárolóról van szó, amely azonban érzékeny a környezeti behatásokra és a magas hőmérsékletre. A HDD-k élettartama jellemzően öt év, függetlenül attól, hogy NAS-ban vagy PC-ben használod-e őket. Ez a költségeket nagyon jól tervezhetővé teszi. A meghibásodás ráadásul az esetek többségében a S.M.A.R.T. rendszernek hála előre jelezhető. A legjobb módszer az, ha a HDD-t NAS-ban használod, és RAID-1 vagy RAID 5 módot aktiválsz: ilyenkor az adatok a fizikai meghibásodás ellen védettek.
Az SSD-k élettartama normál használat esetén hasonló, ha viszont NAS-ba építed be őket, jóval hosszabb is lehet, mert jellemzően az írási/törlési ciklusok száma NAS-ban, otthoni körülmények között jóval alacsonyabb, mint rendszermeghajtóként. A modern SSD-k kevésbé érzékenyek a hőmérsékletre is, így otthoni körülmények között, 20-35 fokos környezetben gyakorlatilag kizárt, hogy problémába ütközzünk. Amire érdemes figyelni, az az, hogy ha az SSD esetleg fiókban van, akkor évente egyszer érdemes a tartalmát teljesen újraírni. Ajánlott SSD-knél is figyelemmel kísérni a SMART-értékeket, amik jelzik az elhasználódás mértékét.
5. Felhő
Megfontolandó alternatíva a felhőalapú adattárolás is, hiszen ebben az esetben nem kell arra gondolnod, konkrétan milyen adathordozóra kerülnek az adataid. Nem szükséges az adathordozók élettartama miatt sem aggódnod, ráadásul a szolgáltatók az adatbiztonságról is gondoskodnak, így szinte teljesen kizárt, hogy olyan hardverhiba következzen be, amelynek nyomán az összes tárolt adat megsemmisül. Ettől függetlenül a fontos adatokat ne tárold kizárólag a felhőben, hiszen az a "szinte" azért ott van, és persze általad végzett véletlen törlés, felülírás is bármikor előfordulhat.
A felhőalapú adattárolásnak is vannak ugyanakkor hátrányai. Noha az adatok bárhol, ahol van internet, elérhetők, az rögtön hátrányként jelentkezik, hogy az írási és olvasási sebesség az internetkapcsolat sebességének függvényében lassú. Az írás például a feltöltési sebesség függvényében jellemzően 500-1000-szer lassabb, ami nagy fájlok esetében okozhat problémát. Továbbá sokaknak van aggálya amiatt, hogy az adatokat egy cég gondjaira kell bízni.
Végül figyelembe kell venni azt is, hogy felhőalapú adattárolás esetén a kapacitás függvényében fizetni kell, ráadásul nem is keveset: a Google-nél például a 2 TB-os csomag havidíja 3590 forint havonta, igaz, ehhez az árhoz a tárhelyen kívül más extra szolgáltatások is tartoznak.
