Már 2008-ban is elismerésre méltónak számított egymillió dollár alatti költségvetésből összerakni egy igényes, minőségi játékot, nem csak napjainkban, ezért is kaphatta fel a fejét a korabeli sajtó a Sins of a Solar Empire sikerére. A kritikusokat és - ami még fontosabb - a játékosokat is meggyőző módon tudta az újonc Ironclad Games a 4X-es játékok legfőbb jellemzőit összeházasítani a valósidejű stratégiai játékok jellegzetes mechanikáival, és eközben azzal a kihívással is boldogult, amelybe a mai napig számos rutinos csapat bicskája beletörik: úgy tervezte a játékot, és olyan körültekintően optimalizálta, hogy a maga idejében már elavult konfigurációkon is elfogadhatóan fusson.
A Stardock kiadó támogatásával három nagyobb kiegészítő is készült hozzá, a harmadik végül oly nagyra nőtt, hogy az alapjátékra már nem is volt szükség az elindításához, sőt mivel tulajdonképpen minden tartalmat magában foglalt, ami azt megelőzően napvilágot látott, a Rebellion inkább értelmezhető egy küllemében is megújult, bővített kiadásként. És mi most ezt adjuk ajándékba.
Oszd meg, és uralkodj!
Miután a narratíva szerint az első verzióban megismert TEC (militáns kereskedelmi szövetség), Advent (pszionikus képességekkel bíró vallási fanatikusok) és Asari (az egyetlen nem emberi civilizáció) frakciók vezetőinek már nemcsak egymással, hanem saját belső ellenzékükkel is meggyűlik a bajuk, a választható hadviselő felek száma hirtelen a duplájára nőtt, így már hat csoport közül választhatjuk ki azt, amelyikkel leigáznánk az ismert világegyetemet. Persze kezdetben mindössze egyetlen planétára és néhány, roncstelepre való űrhajóból álló flottára terjed ki a fennhatóságunk, ezért amilyen gyorsan csak lehet, terjeszkedni kezdünk, fokozatosan kijjebb tolva birodalmunk határait. Eközben erőforrásaink tetemes hányadát kutatásra, fejlesztésre és gyártásra fordítjuk, hogy amikor ellenséggel találjuk szemben magunkat, létszám és tűzerő tekintetében is felül tudjuk múlni. Már amennyiben úgy gondoljuk, hogy jobb, ha a kedves szavak és a barátságos gesztusok (gyk: diplomácia) helyett a fegyverek beszélnek.
Nincs megállás
Szemben más 4X-es alkotásokkal, nem körről körre haladunk végcélunk felé, hanem valós időben. Ez azzal jár, hogy riválisaink egy percig sem tétlenkednek, mindegy, hogy az MI vagy más játékosok irányítják őket. Ez egyrészt a műfajra kevéssé jellemző módon feszült légkört teremt, másfelől pedig amikor két vagy akár több flotta megütközik, az elég látványos űrcsatát eredményez pulzáló lézerekkel, sorozatban kilőtt rakétákkal, cikázó vadászokkal és masszív csatahajókkal. Ráadásul a Rebellionban már mindegyik frakció megépítheti a maga teljes flottákat és katonai űrállomásokat elsöpörni képes titánját, de csak egyet, különben borulna a kényes játékegyensúly.
Bámulatos, hogy a játékot már egy 3 GHz-es Pentium 4-gyel, 2 GB RAM-mal és egy 256 MB-os videokártyával szerelt, Windows 7-et futtató gépen is könnyűszerrel működésre lehet bírni. És még akkor sem dobja be a törülközőt régi PC-nk, amikor egy különösen heves ütközet kellős közepén, galaktikus nézetből, több lépésben ráközelítünk egy tetszőlegesen kiválasztott űrhajó aprólékosan kidolgozott 3D-s modelljére.
A Sins of a Solar Empire legfájóbb pontja a sztorifókuszú kampány hiánya, amit sajnálatosan a Rebellion sem orvosolt, ehelyett térképek sokaságából választhatunk kedvünkre valókat, amelyeken minimális narratív körítés keretében foglalhatjuk el a bolygókat. Érdemes úgy készülni, hogy még a legkisebb teljesítése is órákat vesz majd igénybe. Ezt főként akkor ajánlott észben tartani, amikor lebeszélünk barátainkkal egy multis meccset.
A Sins of a Solar Empire ajándékba jár a szeptember 3-án megjelenő 2021/09-es PC World magazin mellé, amit előfizetőként már két nappal korábban kézbe vehetsz, ha a posta is úgy akarja. A játék mellett más értékes szoftvereket is bezsebelhetsz új lapszámunkkal, szóval megéri lecsapni rá.
