Ugyan az Apple sokszor volt nagy hatással a piac alakulására, sok olyan terület is van, ahol túlságosan konzervatívnak tűnik, és tényleg csak akkor veti bele magát a dologba, ha biztosan meggyőződött róla, hogy nyereséges lesz az újítás. Egyfelől ez érthető, cserébe viszont sokszor lehet hiányérzete emiatt annak, aki elkötelezett az almás termékek iránt.
Fordított vezeték nélküli töltés
Ugyan az iPhone-ok legnagyobb, tehát Pro Max verziói sem rendelkeznek túlságosan nagy akkumulátorral, a fentebb említett, finoman hangolt operációs rendszer miatt az elérhető kapacitásból bőven telne arra, hogy legalább az AirPods-unkat, esetleg a merülőben lévő Apple Watch-unkat kicsit utántöltsük, ezt azonban az Apple még a 13-as modellek esetén sem engedélyezte, sőt, még a pletykák közt sem tűnik fel, hogy esetleg tervben lenne a funkció bevezetése.
Ez azért is nagyon szomorú, hiszen egyre több apró kütyüt tartunk magunknál, és bizony néha 5-10 perc töltés is életmentő lehetne, az iPhone-osoknak azonban egyelőre marad a hordozható akksi és a remény, hogy egyszer Tim Cook meggondolja magát.
Lassú töltés
Mint hosszú évek óta elkötelezett Apple felhasználó, aki egyben minden technológiai újdonságot is figyel, elképesztő látnom, hogy az akár félmillió forintba is kerülő, legújabb iPhone készülékek sem képesek a gyorstöltésre.
Persze, értem, az akkumulátornak hosszú távon nem tesz jót, ha gyorsan van töltve, az igazság azonban az, hogy a gyári töltővel ugyanúgy le lehet amortizálni az akkumulátorokat, ha rendszertelenül és túltöltjük őket, így eléggé fájó, hogy a gyorstöltésre még csak lehetőségünk sincs Apple-ösként, miközben a kínai mobilok nem ritkán háromszor gyorsabban töltenek, mint a leghatékonyabb almás megoldás - a Realme például már a 150W-os töltést is elérhetővé tette.
Egyre nagyobb kamerasziget
Kétségtelen, hogy az Apple nagyon ért a képfeldolgozáshoz, másképp ugyanis képtelenség lenne, hogy specifikáció alapján jóval gyengébb lencsékkel is versenyben legyen minden évben a legjobb fotókat készítő mobil díjáért. Fel kell tenni azonban a kérdést; meddig mehet el az Apple azért, hogy ne kelljen drasztikus változtatást eszközölnie?
Az iPhone 11-es mobilok kameraszigetét sokan a valaha volt legrondább iPhone hátlapjaként emlegették, azóta azonban csak nőtt és nőtt ez a felület, ami mostanra már lassan egy önálló entitássá dagadt a telefon hátlapján. Remek, hogy ezért cserébe elérhető a portré mód a videóknál is, és minden eddiginél jobbak az éjszakai fotók, nem vagyunk viszont biztosak benne, hogy szabad ennél is feljebb menni, márpedig a pletykák erről szólnak, így viszont az iPhone végleg elveszítheti azt a kecses és tiszteletre méltó megjelenését, amiért régen sokan szerették. Persze státuszszimbólumnak elsőosztályú.
Az pedig megint egy érdekes kérdés, hogy mikor sikerül majd a képernyőbe belógó előlapi szigetet minimálisra csökkenteni, ha nem egyenesen eltüntetni.
Hajtogatható eszközök
Nem vagyok sznob, és egyelőre azt sem gondolom, hogy a hajtogathatós eszközöké a jövő, az viszont tisztán látszik, hogy egy izgalmas és kihívásokkal teli területről van szó, ahol az okostelefonokat gyártó cégek megmutathatják, hogy milyen menő technikai vívmányok életre hívására képesek. A Samsung egyelőre abszolút győztese a versenynek, a dél-koreai vállalat előnye már most behozhatatlannak tűnik a Fold és a Flip modellekkel.
Eközben az Apple tetszhalottként viselkedik, és ugyan pletykákat lehet hallani arról, hogy tesztelnek valamilyen hajtogatós megoldást, nagyon kellemetlen, hogy az egyik legmenőbb vállalat még mindig évekre lehet attól, hogy kiadjon egy ilyen eszközt.
Túl konzervatív hozzáállás
Tulajdonképpen, mint azt talán a kedves olvasók is észrevették, az egész írást áthatotta az, amit most néhány mondatban megfogalmazok. Az Apple egyik erényeként hoztam fel, hogy remek rendszereket készít az eszközeihez, ez azonban valahol hátrány is, mert amíg az Androidot számtalan fejlesztőcsapat finomítja és formálja, addig az iOS-ért egy relatíve szűk kör felel. Lehet, hogy ezért, vagy talán más az oka, az viszont biztos, hogy az iOS-nek komoly hiányosságai vannak, amik 2022-ben már tényleg kínossá kezdenek válni. Még mindig nincs Always On Display lehetőség, az ikonok csak rácsba rendezve lehetnek, nem lehet egyszerűen témákat alkalmazni, a widgetek elképesztően elavultak és nem is interaktívak, még mindig csak korlátozva lehet alapértelmezett appokat választani... és ez még messze nem minden.
Sajnos az iPadOS-szel sem vagyunk kisegítve, mert ugyan az elmúlt években sokat dolgozott az Apple azon, hogy tényleg elváljon az iPad rendszere az iOS-től, igazán megcombosodnia nem sikerült. Hiába vannak már M1-gyel szerelt, igazi erőműként funkcionáló iPadek, ha az iPadOS egyszerűen képtelen kihasználni az SoC paramétereit. Ez a legnagyobb gond, de sajnos nem az egyetlen, az iPadOS ugyanúgy szenved a buta hibáktól, mint az iPhone rendszere. A megosztott képernyős elrendezések például sokszor szörnyen átgondolatlanul működnek, nincs egy rendes adatfolyamot mutató eszköz, hiába a Files alkalmazás, az M1-es processzor és a professzionális felhasználókat célzó eszközök, az alkalmazások pedig erősen vissza vannak fogva a kevés memória és a foghíjasan optimalizált rendszer miatt.
Érdekes helyzetben van tehát az Apple, mert miközben számos dologban mert első lenni és kijelölte a piaci irányt, bizonyos szempontokat vizsgálva már most évekkel el van maradva a versenytársaktól. Ezen persze pillanatok alatt lehet javítani, és sosem tudhatjuk, hogy mit forralnak cupertinóban a mérnökök, amit bármelyik esemény során leleplezhetnek.
Legközelebb a júniusi WWDC-n számíthatunk bejelentésekre, mikor Tim Cook, Craig Federighi és a többiek megmutathatják, hogy miért érdemes idén is az Apple eszközeit választani. Mi már nagyon izgatottak vagyunk, egy elképesztő iPadOS és iOS 16-ot szeretnénk látni, meg persze az sem baj, ha a MacOS funkcióinak tárházát bővítik.
