A Sony Ericsson ez évben olyan lépést tett meg, amely igencsak javára vált a mobilgyártónak: elkezdtek androidos telefonokat is forgalmazni, amely tény a Motorolát is kihúzta a gödörből. Az eddig megjelent Xperia X10, X10 Mini és X10 Mini Pro mellé most X8 néven lépett a „köztes” megoldás, amelyet a cég valószínűsíthetően azoknak szánt, akiket idegesít az X10 Mini picurka képernyője, azonban nem akarnak beruházni a magas árú X10-be. Való igaz, az X10 Mini elég kicsi, ám a szebbik nem körében hihetetlen népszerű lett, amit a cserélhető hátlapnak is köszönhetett (a jó hardveres felépítés és könnyű kezelés mellett), így ezt az X8-nál is bevezették: összesen négy hátlapot kapunk a telefonnal együtt, ugyanazokban a színekben, mint az X10 Mini esetében – világoskék, fehér, rózsaszín és sötétszürke színekben pompázhat a mobilunk. Plusz tudnivaló, hogy a nálunk járt telefon esetében nem mindegyik hátlap illeszkedett tökéletesen a mobilra (bár ez betudható a hosszas tesztelési időnek is), a fehér színű verzió például nyikorgott.
A tartozéklista dicséretesen hosszú: a microUSB-s töltő mellett vannak ugye a hátlapok, illetve egy szabványos 3,5 milliméteres fejhallgató, amelynek a minősége átlagos, ne várjunk tőle sokat. A töltő nyílását kemény műanyaggal fedték, amit elég nehéz volt töltésenként lefeszegetni, körmökre vigyázni. A mobilban egy két gigabájtos microSD-kártyát is találhatunk, ám természetesen ennél nagyobbat is beletehetünk (maximum 16 GB), anélkül, hogy ki kellene venni az akkumulátort (a hátlapot sajnos mindenképp le kell vennünk).
Android és ami mögötte van
A telefonban az 1.6-os Android operációs rendszer teljesít szolgálatot, amelynek okán kissé felszaladt a szemöldökünk, hiszen a mobil elődei, az X10-esek már rendelkeznek a 2.1-es változattal, így ennek fényében furcsa döntés volt, hogy nem a legújabb verziót tették a mobilba. Ettől függetlenül az operációs rendszerrel nem voltak gondok – jóval inkább a hardveres kiépítéssel.
És itt el is érkeztünk a mobil egyetlen, igazi negatívumához: elég lassú. Sokszor két-három másodperces késéssel férhetünk hozzá az üzeneteinkhez, a beérkező hívások fogadásakor is várnunk kell, mire beszélhetünk a hívó féllel, az alkalmazások és játékok pedig ennek megfelelően néha lefagyhatnak (nálunk például az Angry Birds produkált sok fagyást).
A kezelőfelület átlátható, teljes mértékben ugyanaz, mint a Mini esetében: a főképernyőn négy ikon található a négy sarokban, amiket testre szabhatunk; egy képernyőn egy elérhető funkció található középen, amit szintúgy mi jelölhetünk ki az elérhető listából. Három gomb leledzik a képernyő alatt, a bal oldalival a plusz lehetőségeket hozhatjuk be (Menü gomb), a középső visszavisz a főképernyőre (Home), a jobb oldali pedig eggyel visszaléptet minket a menüsorban, vagy ahol épp járunk. Fontos információ, hogy többen is beleestünk abba a hibába (mivel több ismerősömnek is megmutattam a készüléket), hogy hívás letevésekor nem a képernyőn nyomtuk meg a megfelelő ikont, hanem az előbb említett jobb oldali, visszaléptető gombbal próbáltuk letenni a hívást, ami, mint azt egy nagyszerű számla is bizonyítja, nem „teszi le” a telefont – így ha a hívó/hívott fél nem fejezi be a hívást, akkor a mobilunk bizony nem fogja helyettünk megtenni.
Szórakozás magas fokon
A mobil kapacitív érintőkijelzőjét remekül megtervezték, a játékok, alkalmazások kezelése pofonegyszerű, Tower Defense-től kezdve bármit kipróbálhatunk rajta, amit csak az Android Marketről letöltünk. Jól érzi az egyes érintéseket a telefon, még a legkisebbeket is. Eddig még nem találkoztam olyasmivel egy androidos mobilban, hogy előre telepített játékokkal is játszhatunk – a Sony Ericsson most meglépte ezt is: egy pingvinlövöldözős játék mellett a (valószínűleg) mindenki által ismert Tower Bloxx NY is rendelkezésünkre áll az idő elütésében, de a gyors netkapcsolatnak köszönhetően pillanatok alatt leszedhetünk magunknak olyan játékot, amire csak kedvünk szottyan.
A mobil 3,2 megapixeles kamerája nem a legjobb: nem kapott vakut, illetve túl sok beállítási lehetőségünk sincs. Négy fényképezési motívum közül válogathatunk: automatikus, tenger/hó, alkonyat és sport, amelyek kihozzák ugyan a tőlük telhetőt a kamerából, de ne várjunk tőle Leica-minőséget.
Összességében véve az X8-ban az androidos mobilok (most már örömtelien) széles palettájának egy érdekes színfoltját köszönthetjük: a már említett lassúságon kívül nem találtunk benne nagy hibát. Emellett, legyünk őszinték, nem kell annyira megijedni még a lassúságtól sem, ugyanis az csak nagy néha jelentkezik, nem pedig az idő nagy részében. (Az időközben megjelent 2.1-es frissítéssel valószínűleg az észlelt lassulások is meg fognak szűnni - a szerk.) A mobil biztonságosan teljesíti a kívánságainkat, így mindenkinek tudom ajánlani, aki megbízható, korrekt, androidos mobilt szeretne vásárolni, emellett pedig azt is méltányolja, ha egy telefon dizájnosan néz ki.
Specifikációk:
Ár: függetlenül 49-51 000 forint
Méret: 99 x 54 x 15 milliméter
Tömeg: 104 gramm
Színvariációk: fekete, fehér, lime, piros, rózsaszín (hátlapok)
Kijelző: 3 hüvelyk, 320 x 480 pixel, kapacitív TFT-érintőkijelző
Memória: 256 MB RAM/256 MB ROM
GPRS/EDGE: van/van
UMTS/HSDPA/HSUPA: van/7,2 Mbps/2 Mbps
IrDA/Bluetooth: nincs/2.1 (A2DP)
WiFi: 802.11b/g
USB: microUSB 2.0
GPS-vevő: van
Operációs rendszer: Android 1.6 (frissíthető 2.1-re)
Extra programok: Timescape, Facebook, Google Talk, Google Mail, Android Market, NeoReader, RoadSync & Mail, TrackID
Kamera: 3,2 megapixeles, fixfókuszos
Videofelvétel: van (640x480 pixel)
Zenelejátszó szoftver: van, háttérben is fut
Hangszínszabályzó: nincs
FM-rádió: van
Üzemidő:
Alap akkumulátor: 1200 mAh kapacitású
Készenléti idő: 285 óra (2G) / 360 óra (3G)
Beszélgetési idő: 4 óra (2G) / 3 és fél óra (3G)
