Ideális lenne, ha mindenki megvehetné az aktuális csúcsmobilt, és nem kéne kompromisszumot kötni, a valóságban viszont nagyon is komoly igény van az egyszerűbb és takarékosabb megoldásokra, nem véletlenül itt produkálják a gyártók a legnagyobb eladásokat. Egyrészről sokan csak ezt engedhetik meg maguknak, másrészről van, amikor jól jön egy második, olcsó készülék. Netalán a gyereknek kell adni valamit, aminek elvesztése nem okoz szívinfarktust.
Olyan androidos készülékeket válogattunk össze, amelyek függetlenül, hűségnyilatkozat nélkül is megfizethető megoldást kínálnak. Az értékhatárt bruttó 25 és 40 ezer forint közé lőttük be, nagyjából ez az árszegmens képviseli a belépőszintű készülékek többségét. Itt a telefonokba épített hardverek is gyengébbek, és lényegesen kevesebb extra szolgáltatást kapunk a pénzünkért, de a szoftveres támogatottság sem olyan kifinomult, mint a csúcskategóriában. Ettől függetlenül érdemes alaposan szétnézni, mert találhatunk egész jó ajánlatokat. Az egységesség kedvéért csak Android-készülékek közül válogattunk, így jobban összemérhető a különböző telefonok képessége, és könnyebb döntést hozni.
A készülékválasztás legfontosabb szempontjai
Az ár után a legelső és legfontosabb szempont a minőség. Bár tisztában vagyunk vele, hogy itt kevésbé várható el az alumínium burkolat és a Gorilla Glass, azért nézzük meg alaposan, mit is veszünk. A készülékház minőségét, az anyaghasználatot érdemes ellenőrizni, illetve azt, hogy mennyire jól összeszerelt a mobil. Másik fontos kritérium a kijelző: törekedjünk a minél nagyobb felbontásra, és a maximális fényerőt is érdemes megnézni, mert sokszor kültéren, napos időben jönnek elő az olcsó készülékek hiányosságai. A ppi-értékekkel nem kell törődni, a 800×480-as felbontás tökéletesen megteszi, ennél alább viszont ne nagyon adjuk. Processzort tekintve legyen minél fürgébb és magasabb órajelű, de ami igazán fontos, az a magok száma – ha lehet, válasszunk kétmagos CPU-t. A memória mennyisége az Android számára fontos, általában 512 MB az alap, az ideális persze az 1 GB lenne, de ebben a szegmensben nehéz ilyen készüléket találni. Ellenőrizzük az operációs rendszer verzióját, és célszerű utánajárni a frissítési lehetőségeknek is. Sok esetben nem lehet később váltani, így a gyári szoftverre leszünk utalva, ami egy kevésbé jól sikerült verzió (például az Ice Cream Sandwich) esetén sok kellemetlenséget jelenthet.
A kamerát is érdemes megnézni és letesztelni, vagy tesztképeket nézegetni vásárlás előtt. Bár egyik készülék sem fogja kiváltani a fényképezőgépet, ebben a kategóriában is vannak jobb optikával és szenzorral rendelkező változatok. Az autofókuszra figyeljünk, a HD-videó viszont elég ritka, VGA-val kell rendszerint beérnünk. Végezetül a Wi-Fi-, Bluetooth- és 3G-képességek vizsgálata mellett nézzük meg az akkumulátor kapacitását. Ebben nincsenek igazán nagy különbségek (a szoftveres környezet jobban befolyásolja a fogyasztást), maximum egy-két napos üzemidőre számíthatunk, ami a felhasználó szokásaitól is nagyban függ. Ha speciális felhasználási területre kell készülék, esetleg idősebbeknek, akkor inkább válasszunk „buta készüléket”, mert azok még mindig jóval tovább bírják, cserébe persze nincs érintőkijelzőjük, és internetezésre sem alkalmasak.
Alcatel OT-993D
Teljesen hétköznapi élethelyzet, hogy van, akinek két száma, két kártyája van egyszerre. Az Alcatel kifejezetten jó megoldást kínál erre az igényre, hiszen az Android kellően rugalmas és szoftveresen is kiforrott a dupla SIM egyszerre történő kezelésére. Maga a készülék egyébként kívülről is hozza a manapság oly divatos formát, lekerekített élek és kellemes fogás jellemzi. Akinek nem tetszik a sötét szín, az választhat fehéret is, ebben az öltözékében talán elegánsabbnak is hat. A 35 ezer forintba kerülő OT-933D minőségét rendben találtuk, jó műanyagot használtak hozzá, a karcolásoknak viszont nehezen fog ellenállni, érdemes rögtön egy puha tokkal megajándékozni.
Fizikális méretei szerint egy közepes készülékkel van dolgunk, a 12 centis hosszhoz jó 6 cm szélesség és csak picivel több mint egycentis vastagság társul. Súlya meglepően nagy, 150 grammal húzza zsebünket. Ennek ellenére nincs benne nagy akkumulátor, az 1500 mAh kapacitású Lítiumion-akkumulátor hamar elfárad, egy napnál tovább nem bírja. Az Alcatel korrekt kijelzővel lepett meg minket: a technológia ugyan sima TFT-LCD, ellenben 16 millió színárnyalatra képes. Felbontása 480×800 pixel (234 ppi), a panel fényereje igen tisztességes. A készülék krómkeretében a hangszórón kívül gyenge minőségű előlapi kamerát, közelségszenzort és fényérzékelőt találunk, a hangerő-szabályozó és az egyéb kötelező gombok, például az USB-csatlakozó a készülék peremein kaptak helyet. Az Andorid 4.0.4 meglehetősen régi rendszer, és fénykorában sem volt a legjobb, de legalább rendben fut a készüléken. Az egymagos processzor nem túl erős, a fél GB memória átlagos ebben a kategóriában, a grafikus magtól sokat ne várjunk, de egyszerűbb játékokat szépen visz. Az 5 megapixeles kamera közepes minőségű képeket csinál, viszont legalább villanófénnyel is rendelkezik.
Sony Xperia E C1505
Az Xperia E nem a legfrissebb modell, de ez sok más olcsó és raktárról kapható készülékről elmondható. A 2012 végén megjelenő E széria igen elegánsra sikerült, kicsit visszafogott, de kategóriáján belül szépnek mondható. Anyaghasználata rendben van, az összeszerelés talán lehetne picit jobb. A készülék oldalán a kötelező gombokat találjuk, hátulján egy 3,2 megapixeles kamerát, vaku nélkül. Sajnos itt is csak VGA-videók rögzítésére van mód. Hasonló szerénység jellemzi a kijelzőt is, ami a készülék méretével arányosan kicsi. A 3,5 hüvelykes TFT mindössze 320×480 pixelt tud megjeleníteni, ezt is csak 262 ezer színárnyalatban.
Belső felépítése hasonló, mint az Alcatelé: 1 GHz-es processzor, 512 MB memória és 4 GB háttértár jellemzi. Szoftveresen találunk némi különbséget: egyrészről a Sony saját felületet tervezett a telefonhoz, másrészről ezen az Android Jelly Bean változata (4.1) fut, ami némileg jobb, mint az Ice Cream Sandwich. A sebesség itt is közepes, a menü néha meg-megakad, de ez talán nem annyira zavaró, tanácsos óvatosan bánni a widgetek számával. A Wi-Fi, Bluetooth és 3G itt is megtalálható, akinek pedig kevés a tárhely, az microSD-kártyával tovább bővítheti azt. Az apró Sony Xperia E nem rossz telefon; kicsi a kijelzője, de ez a legnagyobb hibája, ára viszont kedvező, és akkumulátoros üzemideje is tűrhető, másfél napot simán kihúzhatunk vele.
Huawei Ascend Y300
Az Y200 mérete ideális, tömege pedig csak 130 gramm, ami elfogadható egy négyhüvelykes okostelefontól. Formáját és dizájnját tekintve leginkább egy Samsung Galaxy S II-re hajaz, a hasonlóság szinte kísérteties. A készülék első bekapcsolásakor látszik, hogy kellemes színvilágú IPS-kijelzőt építettek bele, és nem egy olcsóbb TFT-t. Felbontása 480×800 pixel (233 ppi), ami bőven elég ebben a kategóriában. A panel betekintési szögei nagyon jók, az összeállítás egyik legjobb megjelenítőjét kétségkívül itt kapjuk.Ez a modell hardverben is erősebb az átlagnál, egy kétmagos Cortex-A5 teljesít szolgálatot a műanyag ház alatt, ami 1 GHz-es órajelet kínál. Grafikus gyorsító terén is igen fejlett, az Adreno 203-as a korábbi Ascend G510-es készülék sebességét közelíti meg. Memóriából 512 MB-os modult kapunk, míg háttértárból 4 GB áll a rendelkezésünkre, ami csak papírforma. Valójában 2,3 GB szabad tárhely áll rendelkezésünkre, ami nem sok, de microSD-kártya behelyezésével 32 GB-ig bővíthetjük a memóriát.
A technikai adatoknál izgalmasabb maga a készülék használata, mert a Huawei teljesen átgyúrta az Android 4.1.1 verzióját, és egyedi UI-t alkotott. Ez igen jól sikerült, sok szép téma, ikon és változatos effektek vannak belecsomagolva, a legszebb pedig az egészben, hogy a hardver is bírja. Nem nagyon lehet megakasztani, ami a mezőny legolcsóbb telefonjaként egyenesen csúcsteljesítménynek számít. Multimédiában nem rossz az Y300, zenehallgatásra teljesen alkalmas, még RDS-képes FM-rádió is található benne. Az 5 megapixeles, vakuval rendelkező kamera is egész jól muzsikál, itt is egyedül a videomód gyenge, a VGA-felbontású rögzítést nem tudjuk hova tenni. A kivehető, 1950 mAh kapacitású akkumulátor jól teljesít, szolid használat mellett másfél-két napot is kibír egyetlen töltéssel.
ZTE Blade III
A ZTE készüléke leginkább a korábbi HTC-kre hasonlít, formája kellemes, lekerekített csücskei miatt könnyedén belesimul egy átlagos méretű tenyérbe. A minőségre nem lehet panasz, jól össze van rakva a készülék, nem egykönnyen lehet recsegésre bírni. Itt is négyhüvelykes képátlót kapunk a közel 35 ezer forintos vételárért, ami az Alcatelhez hasonló minőséget és felbontást jelent – fényerőben talán jobb is a ZTE, a 180 fokos betekintési szögekben mindenképpen megveri versenytársát. A Huawei Y300-hoz képest picit gyengébb kamerát szereltek hátlapjára, LED-es villanófény hiányában ugyanis le kell mondanunk az esti fotózásról.
Belső tartalom terén csak ismételhetjük magunkat, 1 GHz-es processzor, 512 MB memória és 4 GB tárhely áll a készülék rendelkezésére, amivel egész gyorsan mozgatja a robotos rendszert. A közepes számításigényű játékok sem okoznak gondot, itt is egy Adreno 200 rajzolja a pixeleket. Gyárilag az Android 4.0.4-et (Ice Cream Sandwich) kapjuk, amit sajnos nem frissíthetünk tovább, de legalább nem variálták túl, és így egész jól fut. A főképernyőn kapunk egyedi és jópofa gyorsikonokat, illetve elfogadható a gyárilag telepített applikációk száma is. Fotózni jól lehet vele, az autofókusznak van érintésérzékeny módja is, a HD-videókról viszont le kell mondanunk. Cserébe van FM-rádió, ami a mellékelt fülessel kellemesen szól. Akkumulátora 1600 mAh-t tud, ami teljesen átlagos, ez körülbelül másfél-két napra elegendő energiát képes tárolni, ami itt is csak moderált felhasználás mellett érhető el.
Samsung S6802 Galaxy Ace Duos
Főként hölgyek számára lehet izgalmas a Galaxy Ace Duos, ami egy dupla SIM-kártyás apróság. Az apróság szó szerint értendő, mert főleg női kezekben áll jól, nagyobb kezű felhasználóknak kényelmetlen lesz a használata. A fiatalos színekben is beszerezhető S6802 nem néz ki rosszul, ezüst keret fut végig a készülék peremén, összességében az egész egy kicsit az iPhone-ra hajaz. A 122 grammos készüléket 3,5 hüvelykes TFT-LCD-kijelzővel szerelték, aminek felbontása elég kicsi, mindössze 320×480 képpont. Ez az átlag kétszáz fölötti ppi-értékekhez képest nagyon alacsony, így a pixelstruktúra is jobban látható.
A műanyag fehér hátlapot egészben pattinthatjuk le, így jutunk hozzá a két SIM-foglalathoz és a microSD-bővítőhelyhez. Használat során furcsamód nem érezni a gyengébb hardvereket, egyedül a komolyabb alkalmazások futtatásakor bukott meg a Samsung. A motorháztető alatt egy mindössze 832 MHz-es CPU lakik, amihez 512 MB memória és 3 GB belső RAM jár. Nem is kérdéses, hogy az appok telepítéséhez kell a plusz memóriakártya. Az Android sajnos elég régi, a 2.3.6-os verziót kapjuk, ami nem fejleszthető, így ezzel kell majd beérnünk. A multimédiás képességek szintén gyengék, az 5 megapixeles kamera homályos képeket készít, VGA-felbontásnál komolyabb videókat pedig ezzel a modellel sem készíthetünk. Rádió van, a video- és zenelejátszás szintén működik, egyedül a HD-anyagokat kell elkerülni, mert azokat nem bírja lejátszani.
LG E455 Optimus L5 II Dual
Az alsó-közép kategóriában indul harcba az Optimus család második generációja, aminek nem is az alap-, hanem a bővített (Dual) verzióját próbáltuk ki. A tesztben ez a harmadik készülék, ami képes két SIM-et használni, ebből is látszik, hogy az ilyen modelleket immár nem kell lepkehálóval vadászni. Az L5 II szintén mutat némi hasonlóságot a Galaxy S II-vel, de ez jól áll árt neki. Mellesleg nagyon szép IPS-kijelzővel látták el, amit néhány drágább típus is csak irigykedve bámulhat. Mindemellett könnyű is, csupán 103 gramm, ami egy 117,5×62,2×9,2 milliméteres készüléktől szokatlanul jó érték. Gyanakodtunk is, hogy az akkumulátort kispórolták belőle, de a fémhatású hátlap alatt ott bujkált az 1700 mAh-s változat. Ez nálunk egy napot bírt, kevés nyomkodással maximum másfelet, de akkor nagyon kellett igyekezni.
A rendszert jól és gyorsan mozgatja az L5 II, sőt egyáltalán nem akad, ami elég meggyőző, viszont nem nagyon bírja a 3D-s alkalmazásokat. Ennek oka, hogy a grafikáért az egymagos processzoron kívül egy nem túl erős, mondhatni lomha PowerVR SGX531 felel. Aki viszont nem akar 3D-s játékokkal játszani, annak ez is elég lesz, a Jelly Bean jól optimalizált változata fut raja, amit az LG teljesen átalakított és extrákkal látott el.
Az olcsó telefon kompromisszumokkal teli
Ahogy a tesztben is láthattuk, szinte minden készüléknek megvan a maga előnye és hátránya. Az egyiknek kicsi a kijelzője, a másiknak a processzora gyengébb, a harmadiknál minden rendben, csak a 3D-t nem szereti. 35 ezerért garantáltan nem fogunk olyan telefont találni, ami minden igényt kielégít, mindenképpen kompromisszumot kell kötnünk. Vásárlás előtt tehát határozzuk meg a legfontosabb szempontokat, és keressünk ennek megfelelő telefont. Nekünk a Huawei Ascend Y300 nyerte el a tetszésünket, ez volt a leggyorsabb; erős kétmagos processzorral, IPS-kijelzővel és egyedi rendszerével jó választás lehet, ráadásul ára is rendkívül alacsony. A PC World ajánlata díjat pedig az LG Optimus L5 II Dual kapta, mert minőségét, kijelzőjét, kameráját és Jelly Bean szoftverét figyelembe véve nagyon meggyőző, egyedül 3D-képességei szerények, de ez nem is mindenkinek fontos.
A teszthez a készülékeket a VIP-Phone bocsátotta rendelkezésünkre.
