Közhely, de az informatika robbanásszerű gyorsasággal fejlődik: példának okáért a széles körben ismert 286-os processzort 1982-ben dobta piacra az Intel, az eredeti változata 6 megahertzes órajelen működött. Ugyanez a gyártó most, 29 évvel később előrukkolt a Core i7-2600K jelzésű központi egységével, amely teljes terhelés alatt külön túlhajtás nélkül akár 3800 megahertzen is ketyeghet, ráadásul négymagos, és támogatja a Hyper-Threadinget is.
A kettő technológiai fejlettsége és teljesítménye szigorúan véve összehasonlítható, ám egész egyszerűen más dimenziókat képviselnek, amely értelmetlenné teszi az összevetésüket. Nagyságrendre körülbelül ilyen mértékű változások mennek végbe napjainkban a mobil eszközök terén, egy újabb példával élve a Sony Ericsson 2005-ben jelentette be a P990i jelzésű okostelefonját, amely már érintőkijelzős volt, és egy 208 megahertzes Philips processzor „dübörgött" benne. Vasárnap a svéd-japán gyártó bemutatta az XPERIA Pro-t, amelyben már 1 gigahertzes Snapdragon CPU dolgozik, ám ez a mellesleg még mindig gyors egység is már a tegnap megoldása.
Mobilos szemszögből jelenleg az igazi, meghatározó forradalmak korában élünk, hiszen a nem is oly rég csak telefonálásra használt, zsebben lapuló segítőink a szemünk láttára hordozható multimédiás számítógépekké alakulnak. Ki gondolta volna 5 évvel ezelőtt, hogy manapság egy kétmagos processzorral szerelt telefonnal HD1080p-s videókat tudunk majd lejátszani, mikor akkoriban egy átlagos asztali PC sem volt feltétlenül alkalmas erre a feladatra?
Tegnap jött egy újabb mérföldkő, ugyanis az LG előrukkolt az Optimus 3D nevű okostelefonjával, amely már nem csak HD1080p-s videókat képes lejátszani, de elhozta a szemüveg nélküli 3D-s videók korszakát is. Ráadásul rögzíteni is képes sztereoszkópikus felvételeket, bár „csak" HD720p-s felbontásban - elsőre legalább olyan hihetetlennek tűnik, mint az, hogy a Nokia nekiáll Windows Phone 7-es telefonokat gyártani.
Sokan nem értik, hogy mindezen fejlesztésekre miért van egyáltalán szükség, hiszen már a jó öreg Nokia 3210-ben is megtalálhatóak voltak azok a funkciók, amelyek egyértelmű ismertetőjegyei egy mobilnak - lehetett vele telefonálni, SMS-t küldeni, és persze ébresztővel is felszerelték a finnek. És itt álljunk meg egy pillanatra: amióta van ébresztő a telefonokban, azóta kit kelt hagyományos vekker?
A kulcsszó itt az evolúció, az emberiség törekvése a szebbre, a jobbra, a hasznosabbra, a lehető minél tökéletesebbre, esetünkben az integráltabbra. Persze egyes új termékek vonatkozásában lehet legyinteni, hogy „az X gyártó megint csak jó nagyot akar kaszálni, ezért előállt ezzel az új divatcikkel". Ezen feltevés egyébiránt alapvetően igaz is lehet, ám hosszú távon nem szabad a fától nem látni az erdőt: a jövőnkről beszélünk, amelyet mi alakítunk.
Senkinek sem kötelező megvásárolnia ezen holmikat, az értelmetlen dolgok pedig sosem hosszú életűek, így ha egy kütyüre nincs igény, akkor az el fog tűnni a süllyesztőben. Sosem a gyártókat kell hibáztatni egy-egy értelmetlennek titulált termék bemutatásakor, hiszen ők is csak igényeket próbálnak kiszolgálni, a befektetésük megtérülését semmi sem garantálja. Ettől függetlenül nyilván minden lehetséges módon megpróbálják belesulykolni a vásárlókba, hogy azoknak szerintük mire van szükségük, ám az efféle „agymosásnak" egy intelligens ember egyszerűen nem dől be.
A héten már számos hírünk jelent meg a Mobile World Congress újdonságairól, a nagyobb nevek közül eddig az LG, és a Samsung állt elő Tegra 2-es tablettel. Az NVIDIA üdvöskéje az utóbbi egy évben meglehetősen nagy publicitást kapott, ám sokan továbbra sincsenek tisztában azzal, hogy mi is ez az új őrület - öntsünk tiszta vizet a pohárba!
A Tegra 2 egy System-on-Chip, tükörfordításban a kifejezés „rendszer a lapkán"-t jelent. Lényegében olyasmiről van szó, mint amit a számítógépekben az alaplapi lapkakészlet, a processzor, és a videokártya együttese ad, ám ebben az esetben a felsorolt eszközök egy tokozásban kaptak helyet.
Mint a fenti ábrán is látható, az NVIDIA megoldásában a tokozáson belül számos specializált alrendszer található, például rögtön baloldalt két egység felelős a videók hardveresen gyorsított kódolásáért és dekódolásáért, ráadásul még a hangfájlokat egy részét is külön chip kezeli.
Ezen feladatok a számítógépek esetében tipikusan a CPU-ra hárulnak, amely nyilván képes megbirkózni a feladattal, ám közben a feltétlenül szükségesnél jóval többet fogyaszt, ráadásul magas terhelés esetén fennakadások lehetnek a párhuzamos programfuttatásban. Ez a probléma az okostelefonok és tabletek esetén különösen gyakori lenne, hiszen az ezekben használt ARM-processzorok jóval gyengébbek az x86-osoknál.
Fentebb, sárgával kiemelve látható az integrált GeForce grafikus vezérlő, amely elég erős ahhoz, hogy szimultán akár két kijelzőt is képes legyen kezelni, tipikusan itt a telefon/tablet belső megjelenítőjéről, és egy HDMI-kapun keresztül csatlakozó televízióról van szó.
A GPU 8 magja teljes mértékben programozható, támogatja az OpenGL ES 2.0-át, és az OpenVG 1.1-et is, utóbbi vektorgrafikus elemek hardveresen gyorsított kiszámítására használható. Teljesítményre körülbelül 10-30 százalékkal gyorsabb a PowerVR SGX540-nél (LG Optimus 3D), a jelenlegi Snapdragon SoC-kban használt Adreno 205-nél (Sony Ericsson XPERIA Arc) pedig egyes esetekben kétszer annyi műveletet is képes elvégezni azonos idő alatt.
A központi feldolgozó egység a Tegra 2 esetében kétmagos, és ARM Cortex-A9 MPCore architektúrára épül. Teljes terhelés alatt mindkét mag 1 gigahertzes órajelen ketyeg, 2× 32 kilobájt különálló elsőszintű gyorsítótárral rendelkeznek, azonban az 1 megabájtnyi L2 cache-en már megosztoznak.
A kétmagos CPU-k elviekben közel dupla számítási teljesítményt tudnak felmutatni az egymagos, azonos architektúrájú és frekvenciájú társaikhoz képest, azonban van még egy komoly előnyük: megegyező terhelés mellett általában kevesebbet fogyasztanak náluk, mert a két feldolgozóegység lehetővé teszi az órajelük drasztikus csökkentését a nyers számítási teljesítmény azonos szinten tartása mellett.
A 40 nanométeres gyártástechnológiával készülő NVIDIA Tegra 2-ben található még egy dedikált lapka a kameráknak is, legfeljebb 12 megapixeles hátlapi, és 5 megapixeles előlapi szenzorok támogatottak. A lapkakészlet maximum 1 gigabájtnyi DDR2-667, vagy LPDDR2-600 típusú memóriát képes kezelni, viszont például a mindig népszerű Snapdragontől eltérően ez az SoC nem tartalmaz hálózati vezérlőket, így az OEM partnereknek a kívánt egységeket külön kell integrálinuk a végleges termékeikbe.
Röviden összegezve: az NVIDIA Tegra 2, és hasonszőrű társai csupán a mobil eszközök természetes evolúciójának jelenlegi lépcsőfokát képzik, és teljesítményükből fakadóan lehetőséget teremtenek eddig csak számítógépeken látott funkciók kiaknázására a tableteken és okostelefonokon.
Nyilván ezen eszközök a formatervük, továbbá érintőkijelzős beviteli módszerük miatt nem feltétlenül alkalmasak mondjuk egy notebook kiváltására, azonban nem is ez a céljuk, egyszerűen csak komfortosabb és hordozhatóbb formába hivatottak önteni a mindennapi elektronikus szórakozási és kommunikációs formáinkat.
