A félelem azonban tényleg szemrebbenésnyi, ugyanis már több olcsó kategóriás és androidos telefon is járt nálunk, azonban eddig még nem kellett csalódnunk: habár természetesen nem nyújtják azt vagy sebességben, vagy tudásmennyiségben, mint a „nagyok”, ámde általuk a kispénzűek is megtapasztalhatják az Android operációs rendszer előnyeit, anélkül, hogy jelentősebb dolgokról kellene lemondaniuk.
Az LG GT540 is az olcsó androidos mobilok sorát erősíti, lévén mostanra már csak kb. 35-40 000 forintba kerül kártyafüggetlenül, ráadásul szolgáltatónál akár már 2000 forinttól beszerezhetjük. Meg kell említenünk disclaimerként, hogy a mobil nem mai darab (júniusban került a boltok polcaira), ám mostani tesztünk apropóját az szolgáltatta, hogy immáron elérhető hozzá a 2.1-es Android frissítés, ami bizony nagyon sokat dobott a mobil tudásán és kezelhetőségén. Az általános áttekintéskor tehát bemutatjuk a frissítés által biztosított előnyöket is, ami által ez a kis telefon igazán meg fogja érni az árát, sőt.
A GT540 az LG Optimus nevű sorozatába tartozik, méghozzá annak első tagja. Az Optimus sorozatban a gyártó dedikáltan az okostelefonokat jelenteti meg, például ide tartozik az LG Windows 7-es mobilja is, az Optimus 7. Anno a mobil 1.6-os Android rendszerrel érkezett, ráadásul mivel rezisztív technológiájú az érintőképernyője, ezért ez már arra predesztrinálta, hogy az ára alacsony legyen (a rezisztív ugyanis a legolcsóbb érintőképernyős technológia, de képességben elmarad a kapacitív technológiától, amely a drágább készülékek sajátja – például az iPhone-okban vagy a HTC Desire mobilban kapacitív technológia leledzik). A képernyőjének hátrányai a legújabb frissítéssel nagyrészt eltűnnek: egyedül akkor figyeltem fel arra, hogy ez rezisztív lehet, amikor nem voltam képes a többujjas parancsok végrehajtására. A háromhüvelykes, 320*480 pixeles felbontású TFT-érintőkijelzőnek dicséretes a fényvisszaadása, az alkotók mindent kihoztak belőle, amit csak lehetett. A rezisztív technológiának is elmentek a végső határáig, egyenrangúnak állítanám be a mobilt ilyen szempontból a HTC Touch Pro 2-vel, amely azonban még most is bőven százezer forint fölötti összeget kóstál, és szintén rezisztív az érintőképernyője.
Sokan szidták anno a GT540-et abból a szempontból, hogy nehéz eltalálni a virtuális gombsor billentyűit, ám az Éclair, azaz a 2.1-es frissítés ebben is változást hozott: érezhetően jobb a gépelési élmény, nem volt gondom a mobillal ilyen szempontból sem.
A főképernyőn a HTC-kre jellemző Sense UI-ra hajazó hét Asztal található, amelyeken szabadon elhelyezhetünk különböző alkalmazások ikonjait. Az Asztalok között jobbra-balra simogatással lehet váltani, balra is, jobbra is három-három képernyőt találunk, amelyekre akár widgeteket is kitehetünk. Egyedi megoldás, hogy a főképernyőn három, állandóan ott lévő ikon is található a képernyők alján: a középsővel az alkalmazások sorát érhetjük el egy helyen, bal oldalt a hívásinformációk, jobb oldalt pedig az üzenetek ikonja leledzik, hogy mindig elérhessük a legfontosabb dolgokat.
A kijelző alatt két rezisztív gomb, és két szabványos billentyű található: a bal rezisztív a további lehetőségeket hozza elő, a jobb oldali pedig az eggyel való visszaléptetésre szolgál. Alattuk a három szabványos billentyűnek nagyon örültem: külön gombot kapott a hívásfelvétel és -letevés, ami abból a szempontból pozitívum, hogy nem kell a gombokkal bűvészkedni, amibe sajnos néhányszor már én is belefutottam.
Külcsíny
A telefon elsőre fémesnek tűnt a fémszálazottságra hasonlító megoldás miatt, viszont a használat során rá kellett jönnöm a telefon egyik negatívumára: műanyagból készült, és a fémszálazottság nagyon könnyen lekopik. Többheti használat után nálam már látszik a telefon hátulján a kopás és mivel a táskámban is cipeltem, védőtok nélkül, így apró karcolások is látszanak a hátoldalon (a kijelző azonban szerencsére ellenálló a karcolásokkal szemben). Ez a megoldás az LG Chocolate-telefonok legnagyobb tagját, a BL40-et juttatta eszembe, ugyanis még az a mobil karcolódott nagyon.
A GT540 dizájnja viszont remek, az alul-felül kissé „behorpadó” mobil kicsit a Sony Ericsson Satióra emlékeztetett, ám azzal szemben ez a mobil vékony és kézbevaló, kecses jószág.
(Plusz infó, hogy a mobil több színben is kapható, ettől függően az egyes színezésű telefonok hátlapja másmilyen: a fekete és fehér fémszálas, a rózsaszínt pedig apró rombuszokból rakták össze.)
Elvileg az Éclair a hívás- és kontaktlista terén is változást hozott – jómagam azonban nem vettem észre különbséget az 1.6-os Androiddal rendelkező mobilok kontaktlistájához képest.
A mobilban beépített Wi-Fi is található (ez már lassan alapkövetelmény), a netezés pedig elég gyors, alkalmazásokat is igazán sebesen szed le a telefon az Android Marketről, én például egyszer egy időben három appot telepítettem a mobilra, mégsem éreztem lassulást a rendszerben. Valószínűleg ez is az Éclair számlájára írható, ugyanis olyan 1.6-os Androidú mobilnál tapasztaltam már lassulást, amelynek megegyezik a hardveres felépítése a GT540-ével.
Apropó, hardver
A mobilban 600 megahertzes Qualcomm MSM 7227 processzor dolgozik, amely ugyanolyan, mint ami például a méltán híres Sony Ericsson X10 miniben és a HTC Legendben is található, a RAM és ROM persze kisebb, mint a HTC Legendé: a GT540-ben 256 megabájt RAM-ból és ROM-ból gazdálkodhatunk, a HTC Legend ezzel szemben 512 megabájt ROM-mal és 384 megabájt RAM-mal dolgozik. Éppen ebből a szempontból érdekes megoldás, hogy nem kapacitív lett az LG készülékének kijelzője, hiszen a hardver bírta volna – valószínűleg a költségcsökkentés és olcsósítás az ok.
Ugyanez lehetett annak az oka is, hogy a mobilhoz nem csomagoltak túl sok mindent: hálózati töltőn, USB-kábelen és fülhallgatón kívül nem találtunk mást a kis dobozban, pedig egy microSD-kártya elkelt volna (ez bizony alapkövetelmény az androidos mobiloknál). A fülhallgató sem épp túl jó minőségű, viszont mivel szabvány csatlakozóval rendelkezik, ezért könnyedén lecserélhetjük egy általunk jobban kedvelt modellre. Itt jegyezném meg, hogy nagy pozitívum, hogy legfelülre helyezték el a fejlesztők a fülhallgató-csatlakozót, ugyanis így sokkal jobban kezelhető a mobil zsebbe dugva.
Összességében véve nehéz dolga van most a tesztelőnek, hiszen be kell vallanom: beleszerettem a mobilba. Hiába rezisztív, hiába csak 3 hüvelykes a képernyője, hiába nincs hozzá microSD kártya; a könnyű kezelhetőség, a gyorsaság, a 2.1-es Android és az, hogy DivX videókat is le tud játszani (sorozatot néztem a mobilon – ilyen sincs minden nap), levett a lábamról.
Specifikációk
Méret: 109*54,5*12,7 milliméter
Tömeg: 115,5 gramm
Színvariációk: fekete, fehér, pink
Kijelző: 3 hüvelyk, 320*480 pixel, rezisztív TFT-érintőkijelző
Színárnyalatok száma: 262 000
Memória: 256 MB RAM/256 MB ROM
Memória bővíthetősége: microSDHC
GPS-vevő: van
Platform: Android 2.1
Extra szoftverek: Foursquare, Layar, QuickOffice, Shazam, Wapédia, YouTube
Fő kamera: 3 megapixeles, autofókuszos
Másodlagos kamera nincs
Videofelvétel: van (640*480 pixel)
Zenelejátszó szoftver: van, háttérben is fut
Hangszínszabályzó: nincs
FM-rádió: van
Alap akkumulátor: 1500 mAh-s lítiumion
Készenléti idő: 500 óra (2G)/500 óra (3G)
Beszélgetési idő: 5 óra 30 perc (2G)/7 óra 20 perc (3G)
