Amikor ehhez az íráshoz készülődtünk, arra gondoltunk, hogy a lehető legegyszerűbb a dolgunk, hiszen tulajdonképpen a Google Nexus One-t tartjuk a kezünkben. És ha azt szupermobilnak titulálta a szakma egy része, valamint a közönség is, akkor mi is el tudjuk intézni ennyivel. Amikorra letelt a sajnos nagyon rövid, de szokványos (egy hetes) tesztidőszak, akkor beláttuk, hogy nem sokban, de azért másról van szó, mint egy sima újrázásról.
(Még több, nagyfelbontású fotó érhető el képgalériánkban.)
Mindez idő alatt több helyen, sokan jöttek az (elméletileg) eldönthetetlen kérdéssel, mely szerint iPhone, vagy HTC Desire? Mára ugyanis ez a két készülék lett a fejlett, érintőképernyős mobilok csúcsa, bár részünkről nagyon könnyen, még a cikk végigolvasása előtt tudunk iránymutatást adni a dilemmával kapcsolatban azzal a mondattal, amit a nemrégiben lezajlott iPhone vs. Android konferencián hallottunk: „iPhone is for gamers, Android is for workers."
Kellemesen jellegtelen
A fenti mondaton lehet rágódni, egy kicsit, de mi inkább menjünk tovább a Desire felépítése, anyaghasználata, méretei felé. A Nexus One esetében unalmasnak ítéltük a külsőt, a Desire-nél ez annyiban módosult, hogy valamivel jobb, de így is bőven messze van a Legend izgalmasságától. A kezelőszervek megváltoztatásával az előlap ívessége eltűnt, az előlap alsó része kicsit zsúfoltabbá vált, viszont a ház színe a Nexus One szürkéjénél mindenképpen jobb választás.
Ez utóbbi tételek persze az egyéni ízlés kérdéskörébe tartoznak, ezért térjünk át az adatokra, ami a méreteket és a tömeget illeti. A Nexus One 119 x 59,8 x 11,5 mm, a Desire pedig 119 x 60 x 11,9mm, így látszik, hogy annyira kicsi az eltérés a két készülék között, hogy az jóformán észrevehetetlen. A borítás itt is az a speciális, a gumi és a műanyag közt lévő, nem ujjlenyomatgyűjtő felület. Fogásra, tapintásra nagyon kellemes ez is, de a hátlap és a kijelző egyaránt igen nehezen takarítható, kivéve, ha speciális, alkoholos kendővel kezdünk neki a folyamatnak. A microSD kártya (egy 4 GB-os az alapcsomag része) sajnos itt is a hátlap alá és az akkumulátor mellé került, így a kikapcsolás nélküli csere (hot swap) nem megoldható. Kezdjük lassan azt hinni, hogy ez valamiféle technikai akadály miatt van, miközben akadnak olyan Nokia telefonok, amelyeknél még a SIM-kártya is kivehető a hátlap levétele nélkül.
A csatlakozókat itt sem vitték túlzásba: alul a microUSB, baloldalon a hangerőállító, felül a ki-, bekapcsoló és a 3,5 mm-es jack, jobboldalon semmi, a hátlapon pedig a kamera a vakuval. A legnagyobb változás alul érhető tetten, hiszen a trackballt felváltotta a trackpad, ami mellé két oldalra lekerültek fizikai kezelőszervek. A Nexus One esetében sokan bajlódtak az érintőgombok (túl)érzékenységével - nos, itt ez a panasz nem merülhet fel.
A kijelző teljesen ugyanaz, vagyis 3,7 colos, 480 x 800 pixel felbontású, AMOLED panelről van szó, aminek az ereje a Sense miatt sokkal inkább megmutatkozik a Desire esetében.
Egy Sense rendel
A másik fontos különbség, hogy a Desire már a HTC Androidra szabott, speciális kezelőfelületével, a Sense-szel érkezik. Létezik egy gyors és aránylag egyszerű módja annak, amivel a Nexus One is felruházható e funkcióval, de hivatalosan, a dobozból kivéve az alap androidos kezelőfelület fogadja a vásárlót. Itt is könnyű helyzetben vagyunk, hiszen a Sense a HTC Legend tesztünknél terítékre került, így csak arra tudjuk bíztatni olvasóinkat, hogy olvassák el az ott leírtakat, mivel a Desire esetében csak ismételnénk magunkat. A Sense itt is remek, annyi különbséggel, hogy az 1 GHz-es processzornak, és a Nexus One-hoz (512MB) képest több, 576 MB RAM-nak köszönhetően működése még könnyedebb, folyamatosabb, mint valaha.
A készülék elindításakor egy apró újításra is felfigyeltünk, ami a Legendnél még nem volt. A Home gomb kétszeri megnyomásával a hét, belakható képernyő átnézeti módba vált, ami itt is megvan, sőt, ha ujjunkkal egyszerűen belezoomolunk a nyitóképernyőbe, akkor ugyanezt a hatást lehet elérni.
Egyebek mellette, s ellene
További érdekesség, hogy a Desire nem kapta meg a Nexus One aktív zajcsökkentő technológiáját, aminek komolyabb jelét utólag nem lehet észlelni, és egyszerre a két készülék sajnos nem állt rendelkezésünkre. A hardveres különbségek közé tartozik még az is, hogy a Desire kétsávos 3G modult kapott (HSDPA/WCDMA 900/1200), így az Egyesült Államok területén marad az EDGE hálózat, vagy egy hotspot használata.
Apróbb, de megemlítendő különbség, hogy a Desire Bluetooth egysége 2.1-es a Nexus One 2.0-ásához képest. Ennek komoly, a használatban is megmutatkozó következménye nincs. A Nexus One tulajdonosok keserűen vették tudomásul, hogy kedvencükben nincs FM rádió, és még ennél is jobban elkámpicsorodtak, amikor kiderült, hogy a rádió modul ott van ugyan a készülékházban, de azt szoftveresen letiltották. A Desire esetében már ez a probléma nem áll fent, és minden gond nélkül használható a rádió.
A két készülék akkumulátora ugyanaz a kapacitású (1400 mAh) energiaforrás, de ezt nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik ad több készenléti, vagy beszélgetési időt. A Desire egy munkanapot könnyedén kibír, de ahogy a többi készüléknél, itt is sok minden függ a felhasználói szokásoktól. Aki állandóan a neten lóg és közösségi életet él, az számítson arra, hogy minden este töltenie kell a Desire-t, így plusz egy hálózati töltő beszerzés erősen ajánlott.
Remeken, sebesen
A Desire összhatása sebesség tekintetében körülbelül a HD2-höz hasonlítható. Sokan, így mi is összevetettük a Legend tempójával és úgy éreztük, hogy a Desire érezhetően gyorsabb ugyan, de a fémházas Legendnek nem kell szégyenkeznie. A kapacitív képernyő továbbra is azonnal, pontosan, gyorsan reagál, minden érintésünknek nyoma van. A virtuális gombsorok, ha lehet, még jobbak, hatékonyabbak, ami persze egy ekkora képernyőfelületen érthető.
A böngésző is ereje teljében van, a renderelés, az oldalak tördelése itt is azonnal megtörténik. Ha valamit közelebbről akarunk megnézni, akkor a kiválasztott részt dupla koppintással, vagy két ujjas zoomolással (pinch zoom) oldhatjuk meg - mindkét módszer gyorsan, könnyen működik. Az új weboldal címek megadása, a több, egyszerre megnyitott weboldalak kezelése a menü gomb által előhozott plusz funkcióknak köszönhetően szintén gyerekjáték.
Flash támogatás van, de sajnos azt nem jelenthetjük ki, hogy mindenhol, minden Flash tartalmat le tudunk játszani, meg tudunk jeleníteni. Vannak oldalak, ahol a beágyazott videók mennek, vannak, ahol nem; azt sajnos nem lehet megmondani, mitől függenek ezek a dolgok.
Ez kell?
Visszatérve kicsit az elején tárgyalt gondolatra, miszerint iPhone vagy Desire? Azt vásárlás előtt mindenkinek kell látnia és tudnia, hogy az androidos készülékek, (tesztünk alanya is) sokkal bonyolultabb, mélyebb menürendszerrel bíró, komplexebb okostelefonok az iPhone-ál. Az Android rendszer ismertsége, felkapottsága eljutott olyan szintre, hogy sokan csak ezek alapján vásárolnak, aminek az a következménye, hogy rövid időn belül megjelennek az alig használt Desire-ök, Nexus One-ok és Legendek a hirdetési oldalakon. Sok esetben persze az áll a háttérben, hogy bizonyos, más platformokon megszokott funkciók nem, vagy nem úgy működnek Android alatt, de az esetek még több részében egyszerűen nincsenek felkészülve a vásárlók, hogy egy ilyen készülék pontosan milyen hozzáértést, de sok esetben csak türelmet igényel.
A HTC Desire szép, rengeteget tud, és még annál is sokkal több kihozható belőle, ha valakinek van kitartása, türelme. Érdemes várni tehát arra, hogy az Android megmutassa magát, amihez a Sense és egy fogékony tulajdonos igazán jó partner lehet.
Értékelés:
HTC Desire
Ár: 149 900 Ft
Forgalmazó: Motoker Kft.
Web: www.motoker.hu
Előny: HTC Sense; gyönyörű kijelző; 1 GHz CPU; Android 2.1;
Hátrány: eldugott microSD; a Flash támogatás bizonytalansága; még mindig épphogy átlagos kamera
Teljesítmény: 5/5
Felszereltség: 4,5/5
Ár/érték arány:4,5/5
Termékjellemzők:
Méretek: 119 x 60 x 11,9 mm, 135 g
AMOLED, kapacitív érintőképernyő: 480 x 800 pixel, 3,7 col
Gyorsulás- és távolságérzékelő
Belső memória: 576 MB RAM; 512 MB ROM
microSD-vel bővíthető (max. 32GB-ig) 4GB a csomagban
EDGE, HSDPA, (7,2 Mbps; HSUPA, 2 Mbps)
Wi-Fi 802.11 b/g
Bluetooth 2.1 (A2DP)
microUSB 2.0
Kamera: 5 MP, 2592 x 1944 pixel, autofókusz, LED vaku
Mosolyérzékelő, geo tagging, Videó (800x480 pixel@ 15fps)
Operációs rendszer: Adroid 2.1 (Eclair)
Qualcomm Snapdragon QSD8250 1 GHz processzor
Sztereó FM radio (RDS)
GPS (A-GPS támogatás)
Google Search, Maps, Gmail, YouTube, Google Talk, Picasa
Facebook, Flickr, Twitter alkalmazások
Li-Ion 1400 mAh akumulátor
