Ha egy technológia vagy egy szabvány sorsáról csupán képességei, specifikációi alapján dönteni lehetne, akkor nem sokat vacillálnánk, hogy melyik csatlakozó mellett tegyük le a voksunkat. Ha pedig a döntés témakörnél járunk, érdemes azon is elgondolkozni, hogy el kell-e egyáltalán már döntenünk, hogy melyik eszközt válasszuk vagy szimplán hagyjuk, hogy a számunkra szimpatikus gyártók hozzák meg ezeket helyettünk. A döntések attól függetlenül, hogy milyen jellegűek (kisebbek vagy nagyobbak) rövid vagy hosszú távra szólnak, átszövik az életünket.
Legtöbben előre tervezünk, de ha mégsem, és az utolsó pillanatban hasít belénk a tény, hogy valahogy megint elszaladt az idő a fejünk fölött, akkor sem ússzuk meg a választást. Mi alapján döntsünk? Elég a puszta sebességet nézni egy gépnél vagy a fogyasztás is számít? Fontos-e, hogy az elkövetkező évben is találjunk hozzájuk kompatibilis komponenseket, vagy a carpe diem életérzés tesz pontot az ügy végére?
A fenti esetekben a legtöbb változó számunkra valamilyen szinten ismert vagy legalábbis szerezhetünk róla információt, azonban mi a helyzet akkor, ha két viszonylag fiatal technológia közül kell választanunk egyet? Ha mindnyájunk büdzséje megengedné, talán nem lenne ez olyan nagy kérdés, de a gazdasági körülményeknek hála nem ilyen egyszerű és egysíkú a világ.
USB 3.0 vagy Thunderbolt?
A fenti kérdés manapság már nem csak a gyártók fejében üthet szeget. A technológia fejlődésének követésére fogékony felhasználók már egy ideje az USB 3.0-s külső perifériákat vásárolják, de olykor azon is elgondolkozhatnak, hogy nem-e járnának jobban egy thunderboltos eszközzel. A dolog pikantériája, hogy elméleti síkon ez valóban így lehet, de a gyakorlatban csak egy bizonyos felhasználói réteg fejében cikázhatnak hasonló kérdések. Nézzük is meg, hogy miért.
Az Intel a nagy sebességű csatlakozó technológiájára nem tekint úgy, mint egy szabványra, ami a közel s távol, széltében és hosszában elterjedt USB egyeduralmára veszélyt jelentene. Ennek ellenére a cég azt várja, hogy 2012 elején már Windows-alapú rendszereken is viszontláthassa üdvöskéjét, a Thunderboltot. Ez az idő pedig nincs is olyan messze, mivel a Windows 8 már rendelkezik a technológia támogatásához szükséges komponensekkel és a korábban Light Peak névre hallgató csatlakozót is egyre többen kezdik beépíteni eszközeikbe. A kezdetekben a Thunderbolt hallatán gyakran egy villám jelölte alma képe jelent meg a fejünkben és ez nem is volt véletlen, ugyanis nem Roxfortba kellett ahhoz utaznunk, hogy az adataink bámulatos tempóval röpködhessenek az egyik eszközről a másikra. Az Apple meglátta a jövőt a csatlakozóban, és 2011 februárjának végén megjelent új MacBook vonalában rögtön alkalmazta is azt.
A szikra, ami valószínűleg felhívta a folyamatosan a jövőt fürkésző cég figyelmét a megoldásra, az a körülményekhez képest kissé elszigetelt, különleges tulajdonság lehetett, amely értelmében a Thunderbolt kétszer akkora sebességre képes, mint az USB 3.0. Papíron a szabvány átviteli sebessége 10 gigabit per szekundum és ezzel 12-szer olyan gyors, mint a FireWire 800 és hússzor gyorsabb, mint az USB 2.0. Ennél a sebességnél fogva a Thunderbolt egy 25 GB-os HD-filmet kevesebb, mint 30 másodperc alatt továbbít. Ugyanez a feladat az USB 3.0-nak 70 másodpercébe kerül. Mindez persze egy olyan ideális körülmény között lehet csak igaz, ahol a háttértár is képes lépést tartani a beáramló adatok sebességével.
Az eredetileg optikai technológiának készülő Thunderbolt elektromos kapcsolóinak hála más téren is domborít. A szabvány 10 wattot képes továbbítani az eszközök felé, ezzel szemben az USB 3.0 csak 4,5 wattot. Emellett a maximum háromméteres, rézszálas, soros átvitelre képes kábel Thunderbolt csatlakozója két protokollt is ötvöz. A PCI Express kontroll mellett a DisplayPort is a fedélzetre került. Ráadásul a kábel két csatornájának teljes sávszélességét oda-vissza ki lehet használni. A kétirányú kommunikáció során tehát a csatornáink külön-külön 10 Gbps adatátvitelre képesek. A DisplayPort amellett, hogy 1080p-től jobb felbontású HD-kijelzőket is támogat, akár egyszerre 8 HD audiocsatornát is képes kezelni. Ennek fényében már egyáltalán nem kérdéses, hogy pár hónapja miért választotta ezt a technológiát az Apple. Ráadásul a jelenlegi bámulatos tempója és egyéb tulajdonságai az azzal szerelt termékek presztízsét is emelik, illetve vica versa.
Azért ne felejtkezzünk meg az érme másik oldaláról sem: az USB-szabvány a számítástechnika történetének egyik legsikeresebb megoldása. Jelenleg több mint 10 milliárd PC és periféria csatlakoztatható USB-n keresztül és ez a szám évente további 3 milliárddal nő. Ebből a szempontból nehéz olyan terméket vagy technológiát elképzelni, ami versenyre kelhetne a népszerű és elterjedt USB-vel. De hiba lenne azt képzelni, hogy szimplán az ismertség és a megszokás kettőse elég a piac megtartásához. Ezzel tisztában van az USB Kivitelezők Fórumának elnöke is, és tolmácsolta a sajtó felé, amikor az új USB 3.0-s szabványról nyilatkozott. A SuperSpeed USB, vagy ismertebben az USB 3.0 megalkotásánál a legfontosabb szempont az energiahatékonyság volt.
Olyan eszközt szerettek volna létrehozni, amely elődjéhez képest lényegesen kevesebb energiát használ. A megszületett termék az eszközök töltésénél mindössze 1,5 ampert igényel, így az őséhez képest háromszor takarékosabb, amelynek körülbelül 4,5 amperre volt/van szüksége. A töltési idő is jelentősen változik, ugyanis míg az USB 2.0 töltéskor csak 500 milliampert képes leadni, addig az USB 3.0 egészen 900 milliamperig feltornázhatja a mennyiséget, ami így 4,5 wattnak felel meg. Amennyiben a használt port az USB Akkumulátortöltési Specifikációknak is megfelel, a korábban említett mennyiség 7,5 W-ig nő (5 volt feszültségen 1,5 amper áram halad át). A visszafelé kompatibilis USB 3.0 eközben marketingrészről is jelentős lökést kap: az USB 3.0 Promóciós csoportja korábban azzal a bejelentéssel állt elő, hogy 2012 elejére olyan USB-s tápmegoldásokat terveznek, amelyek a jelenlegi kábeleket is képessé teszi arra, hogy magasabb feszültségen több áramot szállíthassanak. Ezenfelül nem titkolt céljuk, hogy az újonnan gyártott kábelek 7,5 W-tól többet bírjanak majd el.
Most, hogy látjuk, mire képes a két eszköz, felmerülhet több másik kérdés is. Mire lehet alkalmazni a Thunderbolt és az USB 3.0 nagy sebességét? Ki lehet-e jelenleg őket használni? A válasz itt sem egyszerű. A papíron látott képességek a valós környezetben teljesen másként festenek. A háttértár lehetőségei, valamint az azon alkalmazott technológia is számottevő hatást gyakorol a végeredményre. A manapság kapható leggyorsabb megoldásokat SATA 3-mal szerelték fel, amelyek így körülbelül 750 megabájt másodpercenkénti sebességre képesek, ami 6 Gbit/s adatátviteli sebességnek felel meg. Az USB 3.0 beígért 625 MBps vagyis 5 Gbps sebessége nem éri el a háttértárét. Ez annyit tesz, hogy az USB 3.0 nem engedi szabadjára a háttértárban rejlő lehetőségeket. Ezzel szemben a Thunderbolt papíron 4 Gbps-el gyorsabb, mint a jelenlegi leggyorsabb eszközök, ezért azt gondolhatnánk, hogy ez csak jó, mivel a technika szépen lassan felzárkózik hozzá, és jobb korábban előre tervezni, mint utóbb a bővítésen agyalni. Elméletben tehát a Thunderbolt a legtöbb szempontból jobb választásnak tűnik.
Mit választ a gyártó?
Az Apple döntésére pár bekezdéssel feljebb már kitértünk, de akkor nem vizsgáltuk meg a cég versenykörnyezetét. A számítástechnikai iparban egyelőre vegyes érzelmekkel állnak hozzá az újnak számító technológiához. Az Acer és az ASUS már bejelentette, hogy 2012-es termékeik bizonyos része rendelkezni fog Thunderbolt-csatlakozóval, a Sony közben a Vaio Z sorozatában már bevetette a Light Peak megoldását. Eközben a többi nagy PC-gyártó, mint a Dell, a Lenovo vagy a HP továbbra is hezitál. Véleményük szerint a technológiának érnie kell, és nem árt alapos tesztnek kitenni, mielőtt széles körűben bevezetnék.
A HP idén májusban hosszas vívódás után az USB 3.0 mellett döntött és ezt röviden azzal indokolta, hogy még nem fedezte fel a Thunderboltban rejlő értékeket. Döntésüket számos kisebb cég is megerősítette és hasonló megfontolások, vagy a kivitelezési költségek alapján szintén az USB 3.0 favorizálták. Felhasználói szempontból nézve mi is érzékelhetjük a két technológia ár/értékbeli különbségét. Míg egy USB 2.0-s kábel ára körülbelül 500 forint körül mozog (az USB 3.0-s kábelek ára akár ennek 3-4-szerese is lehet), addig egy, az Apple kínálatában szereplő Thunderbolt kábel jóval drágábban, 14 490 forintért kapható – és ekkor csak a „madzagról” volt szó. Míg az USB-hez szükséges chipkészlet kivitelezése pár száz forint ráfordítással megvalósítható, addig a Thunderbolt esetében ez az összeg jelentősen magasabb, és amíg hivatalos adatok nem érkeznek, addig érdemben nem is lehet összehasonlítani a kettőt.
De hogy az alcímben megfogalmazott kérdésre is válaszoljunk, azt biztosra vehetjük, hogy a gyártók a profitot fogják választani. Körülbelül 45 USB-kábel eladásának bevétele fedezi egy darab Thunderbolt-kábel árát, így miért ne lenne érdemes ezt használni, főleg annak fényében, hogy a két kábel felépítése eléggé hasonló és az előállítási költségük sem tér el jelentősen. Már többször is megtapasztalhattuk, hogy az új technika/szabvány sorsát tisztán a profit dönti el. Gondoljunk csak bele, hogy miért egy QWERTY billentyűzetet püfölünk, mikor a gyorsírók előnyösebb és hatékonyabb kiosztást is ismernek? Vagy miért a Blu-ray élte túl annak idején a harcot a HD DVD-vel szemben?
Az USB széles körű elterjedtsége hatalmas belépési korlátot teremt a Thunderbolt számára, persze ez csak akkor igaz, ha egy színtéren igyekszenek megküzdeni a felhasználókért. Más téren a Thunderbolttal a cégek erőteljesebb szegmentációba kezdhetnek: megszólíthatják azokat a felhasználókat, akiket teljesen lenyűgöznek a vékonyabbnál vékonyabb megoldások. Ebben az esetben nem kérdés, hogy vajon a tervek felett görnyedő mérnök a vaskosabb USB-szabványt vagy a vékonyabb Thunderboltot fogja-e használni. A jövő noteszgépjeiben, netbookjaiban, táblagépeiben és minden olyan eszközében, amelyeknél fontos a méret, várhatóan megjelenik a villámos csatlakozó. Az Intel úgy véli, hogy bármilyen olyan eszköz nagy hasznát veheti a szabványának, amelynek nagy mennyiségű adatot kell továbbítania rövid idő alatt. A cég főleg a Raid kötetek, a HD-kijelzők és a PCI Express-es laptopbővítők irányában látja csatlakozójának jövőjét, de azért várhatóan a nemsokára nagy számban piacra kerülő ultrabookok között is lesz egy-két darab, amelyen ott fog csücsülni a büszkeségük. Emellett persze nem kívánnak lemondani az USB-ről sem, amit mi sem bizonyítja jobban, hogy az Ivy Bridge chipkészletébe integrálják az USB 3.0 támogatását.
Közben az USB 3.0 körül is felpörögtek az események. Azt várnánk, hogy egyelőre csak külső meghajtók vagy perifériák kapják meg az aljzatot, ehhez képest az ASUS 2011 első negyedévében 2 millió alaplapot küldött ki a rendszer összeállító cégeinek, a félvezetőket gyártó Renesas Electronics eközben 30 millió host kontrollert szállított le májusig, a Giga-Byte Technology pedig az év végéig közel 7.5 millió USB 3.0-s alaplapot készül gyártani.
Mit válasszon a felhasználó?
A legtöbb vásárló a pénztárcájához mérten hozza meg a döntéseket. Igaz, hogy a Thunderbolt sokkal gyorsabb és ennél fogva elméletileg a nagyobb szabadságot biztosító technológia, de árfekvéséből kifolyólag pont ez az a szabvány (egyelőre), amely jobban korlátozza a fogyasztókat. Nem érhető el olyan bő választék belőle, mint az USB-s eszközök terén. Adattárolók szempontjából például még csak most kezdenek megjelenni a thunderboltos megoldások. A Promise Pegasus Raid és a LaCie Little Big Disk után lassacskán érkezik a Hitachi 4 TB-os külső merevlemeze, amelyből kapásból kettő alkot majd egy 8 TB-os raid kötetet. A Seagate GoFlex asztali meghajtó családba tartozó termékek külön dokkolóval kerülnek a polcokra, amelyeket később lecserélhetünk. A 4 TB-os lemezük várhatóan a FireWire 800 vagy az USB 3.0 után Thunderbolt-csatlakozós dokkot is kaphat. Egyelőre tehát az USB 3.0-s eszközök olcsóbban beszerezhetők és nagyobb választékkal bírnak. Később kiderül, miként változik a helyzet.
