Pénteken, 93 éves korában elhunyt Jancsó Miklós. A Cannes-i Filmfesztiválon is díjazott, kétszeres Kossuth-díjas magyar filmrendező-forgatókönyvíró nevéhez olyan korszakos alkotások kötődnek, mint a Szegénylegények, a Csillagosok és katonák vagy éppen a kilencvenes években forgatott Kapa-Pepe széria.
Jancsó 1921-ben született Vácon. 1944-ben jogi diplomát szerzett Kolozsváron, majd 1945 tavaszán szovjet hadifogságba került. 1946-ban költözött Budapestre, és beiratkozott a Filmművészeti Főiskola rendező szakára, ahol 1951-ben diplomát szerzett. Az ötvenes években hiradófilmek készítésével foglalkozott. Ekkoriban ismerkedett meg későbbi alkotótársával, Hernádi Gyulával, akivel életre szóló barátságot kötöttek.
Első, A harangok Rómába mentek című nagyjátékfilmjét 1958-ban, 37 évesen forgatta le. Ezután következett az 1963-ban bemutatott Oldás és kötés, amely remek kritikai visszhangot kapott. Ekkor már sejteni lehetett, hogy a rendező a rá jellemző egyedi képi világgal és történetmeséléssel új korszakot nyithat a magyar filmművészetben.
Az 1965-ben bemutatott Így jöttem már magán hordozta a későbbi Jancsó-filmekre jellemző valamennyi stílusjegyet – köztük a szokatlanul hosszú beállításokat, a jellegzetes kamerakezelést, az erős kép hatásra építkező, tudatosan megkomponált beállításokat. A film a Magyar játékfilmszemlén a társadalmi zsűri fődíját és a szakmai zsűri rendezői különdíját is megkapta.
Jancsó az 1965-ben készített Szegénylegényekkel külföldön is ismertté vált. A filmet a Cannes-i fesztiválon is bemutatták és világszerte zajos sikert aratott. Ettől kezdve olyan rendezőóriások között emlegették a nevét, mint Federico Fellini, Michelangelo Antonioni vagy Ingmar Bergman. 1966-ban a Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma-díjra jelölték.
A hetvenes évek elején Olaszországban élt, 1975-től színházi darabokat is rendezett. A rendszerváltás után kezdte forgatni a Kapa-Pepe filmeket (Anyád! A szúnyogok, Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél, Nekem lámpást adott kezembe az Úr, Pesten). A Mucsi Zoltán és Scherer Péter főszereplésével készült trilógia rendkívüli közönségsikert aratott Magyarországon. Utolsó nagyjátékfilmjét, az Oda az igazságot a 2010-es Filmszemlén mutatták be.
1988-tól címzetes tanár a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen, de a kilencvenes években a Harvardon is tanított. Tanári munkája, film- és színházi rendezései mellett közéleti szerepet is vállalt: a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke és az SZDSZ országgyűlési képviselője is volt.
Jancsót jellegzetes és egyedi „filmnyelvéért”, valamint az egyén és a hatalom, illetve a hatalom és a közösségi viszonyrendszereit boncolgató, bátor alkotásaiért több világhírű rendező is példaképének tekinti. Köztük Darren Aronofsky, a Rekviem egy álomért és a Pankrátor és az Oscar-díjas Martin Scorsese, a Nagymenők és a Tégla rendezője is.
1972-ben Még kér a nép című filmjéért a Cannes-i Filmfesztiválon megkapta a legjobb rendezőnek járó díjat; 1979-ben életműdíjjal jutalmazták. 1973-ban és 2006-ban Kossuth-díjat kapott, 1966-ban elnyerte a Balázs Béla-díjat, 1970-ben érdemes, 1980-ban kiváló művésszé választották. Cannes mellett a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon és a Spliti Filmfesztiválon is életműdíjat kapott. Budapest díszpolgára, és a Magyar mozgókép Mestere cím birtokosa. 2012-ben Jubileumi Prima Primissima Díjat kapott.
(Fotó: Peter Josvai/Flickr)
