Azok után, hogy kiderült, az amerikaiak aktívan kémkednek nem csak a saját állampolgáraik után, de a világ vezetői politikusait is figyelik, sőt, az európai emberek üzleti- és magánéletét, nehéz biztonságban érezni magunkat online. Főként azért, mert mindennek a tetejébe már azt is tudjuk, hogy gyakorlatilag minden európai ország ugyanúgy kémkedik, mint az NSA, csak kisebb mértékben.
Mindettől függetlenül nem árt odafigyelni, hogy mit adunk ki a kezeink közül, ugyanis nem csak az NSA nézheti át az adatainkat, de a szolgáltatók is. Ha igazán figyelmetlenek vagyunk, akkor viszont kis hozzáértéssel még az átlagemberek is megtalálják, mit reggeliztünk.
Bár a mai webes szolgáltatások nagy kényelmet garantálnak, a sok plusznak azért ára is van, leginkább az adatvédelmet tekintve. Hiába érjük el bárhol a leveleinket a Gmailről, a fájljainkat a Dropboxról, biztonsági aggályok mindig akadhatnak.
Ha pont a Google-lel kezdjük a sort, akkor rájövünk, hogy a webóriás mindent tud rólunk: mit kerestünk, mit böngésztünk a Chrome-ban, mit vettünk a Google Playen, mit nézünk a YouTube-on, begyűjti a helyadatainkat az Androidon, a Chrome-on és a Mapsen keresztül, illetve látja a Google Drive-on is a dokumentumainkat. Persze azért nem kell egyből a fiók törlése gombot keresni, ráadásul a szolgáltatások nagy részét eleve nehéz lenne pótolni, és a Microsoft ugyanúgy mindent látna, ha hozzá pártolnánk át.
Arra azért minden esetben tudunk figyelni, hogy a rólunk kiszivárgó adatok mennyiségét minimalizáljuk. A Google esetében szóba jöhet az inkognitó böngészőmód használata, amelynél a böngészők nem gyűjtenek adatokat, nincsenek nyomkövető sütik, igaz, ennek árán előzmények és mentett bejelentkezések sem. A keresésre remek alternatíva lehet a teljes anonimitást ígérő DuckDuckGo, de a Goolge Drive-nak is akad ellenfele bőven.
Fotó: pcworld.com
A Facebookon első körben az adatvédelmi beállításokat érdemes ellenőriznünk, hiszen miután az életünkből szinte lehetetlen kizárni a közösségi oldalt, legalább azt érdemes szabályozni, ki mit lát rólunk. Szintén fontos átnézni a fiókunkhoz kapcsolat appok listáját, és amit már nem használunk, letiltani. Ha ezeken túl vagyunk, akkor a szokásainkon lehet még érdemes alakítani, ugyanis nem mindegy, mennyit lájkolgatunk. A hamarosan magyarul is elérhető Graph Search igen hatékonyan tudja majd a beírt kifejezésekre kidobni a nevünket, ha mindent belájkoltunk, kitöltöttük a fontosabb életeseményeinket, azt, hogy milyen helyeken éltünk, hová utaztunk. Mint azt a mellékelt ábra mutatja, angolul már igencsak zavarba hozhatóak a felelőtlenül kattintgatók, de valószínűleg itthon sem szeretne senki az első találat lenni a drogos szóra. Valószínűleg kevesen tudják, de nem árt megjegyezni azt sem, hogy a Facebook a különböző honlapokra ágyazott Like gombokkal azt is tudja követni, hogy merre böngészünk - ez ellen a közösségi oldalról való kijelentkezéssel vagy inkognitó móddal védekezhetünk.
Ha továbblépünk a Google-ön és a Facebookon, a következő ami az életünk szerves része lett, az a felhő. Amikor kiválasztjuk a felhő-alapú tárhelyünket, akkor viszont nem csak a kedvenc márkánkra és az elérhető tárhely mennyiségére érdemes figyelni. Sok szolgáltatás fenntartja a jogot, hogy átkutassa, mit is tárolunk: idesorolhatóak még a nagyobbak is, mondjuk a SkyDrive. Szintén nem segít, ha feltörik valamelyik cég szervereit, amire még a Dropboxnál is volt sajnos példa. Ha viszont valaki bejelenti, hogy illegális dolgokat tárolunk és osztunk meg a felhőből, vagy épp kormányzati emberek kopogtatnak a szolgáltatónknál, akkor még nagyobb pácban vagyunk. Attól függetlenül, hogy soha nem teszünk fel megkérdőjelezhető forrásból szerzett anyagokat, érdemes lehet olyan céget választani, ami semmit nem tud a tárolt adatokról. Ilyen például a SpiderOak, a Wuala és a Bitcasa is, amelyek a feltöltéskor titkosítják minden adatunkat, a visszafejtéshez szükséges kulcsot viszont nálunk hagyják. Persze mi magunk is titkosíthatunk a feltöltés előtt mondjuk a BoxCryptorral vagy a TrueCrypttel, hogy ha valaki bele is néz a fájljainkba, az csak szemétnek tűnő adathalmazokat lásson. Ha teljesen paranoiásak vagyunk, akkor viszont vegyünk egy netre köthető hálózati adattárolót, és kreáljunk saját felhőt.
Szellemként létezni persze gyakorlatilag lehetetlen ma a weben, de azért kis odafigyeléssel garantálhatjuk, hogy az igazán érzékeny dolgaink ne kerüljenek bele a digitális lábnyomunkba.
