Az elmúlt napokban ritkán látott összefogás indult meg a pécsi pszichológus keresésére, közel 20 ezren csatlakoztak a Bándy Katához címzett Facebook oldalhoz (amelyet a holttest megtalálása óta már megszüntettek és egy megemlékező oldal vette át helyét).
Több országban már bevett szokás, hogy eltűnt emberek keresésében a rendőrség a lakosság segítségét kéri - legújabban már a Facebookon is. Olyan ez, mint régen a tejesdoboz, vagy az utcai plakátok voltak, csak hatékonyabb lehet, hiszen minden pillanatok alatt képes elterjedni.
Akadnak azonban ellenvélemények is, most éppen egy olyan blogbejegyzésbe futottunk bele, amely kifejezetten károsnak találja a közösségi oldalakon való "felhajtást", mert álláspontja szerint - idézzük - "ellenőrizetlenül terjed sok hülyeség, rengeteg félinformáció, a tömegek pedig ezek alapján alkotnak véleményt. Aztán amikor órákkal később befut a valós információ, megerősített tényekkel, már jórészt mindegy is".
A blog érvelése nem áll meg a mostani szörnyű esetnél, a West Balkán ügyet is felemlegeti, ahol a Facebook már a médiát is sikeresen félrevezette - ez valóban így volt. Ugyanakkor azt is le kell szögezni, hogy sok esetben igenis segítség lehet a közösségi média, hamarabb juthat el az információ, felhívás az emberekhez, csak a sok spam, körlevél, hisztériakeltés mellett nagyon nehéz észrevenni kiszűrni a valóban fontos dolgokat.
A kérdés tehát adott: előny vagy hátrány a közösségi média felhasználása egy bűneset, eltűnt személy keresése vagy segítségkérés kapcsán? Ti mit gondoltok?
