Villámgyors összefoglaló: Makszy Dorka, 25 éves, közgazdász diplomával rendelkezik, és szeptembertől posztgraduális képzésen vesz részt a BME-en (Master of Business Administration). Dolgozott a Kirowskinál; jelenlegi munkahelye a Nav N Go Kft.
Egyik törzshelyére, a munkahelye közelében lévő kellemes kis budai kávézóba ültünk be – pontosabban ki, ha már az időjárás végre ennek kedvezett.
- Hogy jött az ötlet, hogy informatikai területen helyezkedj el? – kérdezem meg azt, ami a leginkább érdekel.
- Apunak a munkájából adódóan volt otthon számítógépe, így már kiskoromtól kezdve elérhető közelségben volt a számítástechnika. Gyakorlatilag írni-olvasni is gépen tanultam meg. Tizenhárom vagy tizennégy éves lehettem, amikor azzal álltam elő, hogy szeretnék csinálni egy honlapot. Apu akkor a kezembe nyomott egy angol nyelvű könyvet, hogy hát akkor tessék. Abból kezdtem tanulni, HTML- és CSS-kódokat írni; a PHP-nál aztán megálltam, az már sok lett volna. Ennek a tudásnak aztán a későbbiekben is sok hasznát vettem.
- Hol helyezkedsz el a Nav N Go-ban?
- UI Designer vagyok, azaz a felhasználói felülettel dolgozom. Tulajdonképpen összekötöm a kódot a grafikával – ha úgy tetszik, mintegy varázspálcával életre keltem azokat. Az esetek döntő többségében végrehajtó szerepem van – azaz elvégzem a kapott feladatokat, legjobb tudásomnak megfelelően -, de ha olykor lehetőséget és szabad kezet kapok, akár belső, akár külső projektek esetében, részt veszek a tervezéstől a kivitelezésig az egész munkafolyamatban.
- Ezek szerint konkrétan ebben a munkakörben nincs túl sok helye a kreativitásnak?
- Attól függ. A csapat többnyire meghatározott feladatot kap, pontosan rögzített feltételeknek megfelelő termékeket kell létrehoznunk az ügyfél igényeinek megfelelően. Nem a mi dolgunk a megrendelő terveinek a bírálata, bár volt már rá példa, hogy előzetesen kikérték a véleményünket. Azonban amikor saját terméket tervezünk, közösen határozzuk meg a termék kinézetét, grafikai megjelenését.
- Találkoztál már olyan tervvel, akár cégen belül, akár más cégek munkái között, amibe legszívesebben belejavítottál volna?
- Nem egyszer találkozunk olyan anyagokkal, amin látszik, hogy olyan ember tervezte, aki nagyon szépen tud rajzolni, viszont nem praktikus gondolkodású ember.
- Szóval ez nem jó?
- Többnyire nem. Az ilyen felületeket ideális esetben célorientált szakember, azaz UI-tervező alkotja meg.
- Mi a különbség?
- A grafikus művész. Művészkedik. Gyönyörű dolgokat talál ki, dizájnelemeket helyez el, csodás árnyalatokat alkalmaz. A végeredmény többnyire valóban nagyon esztétikus – sokszor viszont gyakorlati értéke nincs, vagy egyenesen hátrányos néhány szempontból. A UI-tervező a praktikumot helyezi előtérbe. Tudja, hogy milyen eszközre tervez, amire majd a szoftver kerül: mekkora lesz a kijelző, milyen felbontással, milyen színmegjelenítéssel. Tudja, hogy milyen menüpontok lesznek, milyen gomboknak, feliratoknak kell megjelenniük, és úgy alakítja azokat, hogy az adott helyen optimális legyen az olvashatóság és a felhasználhatóság – különösen fontos ez az olyan érintőképernyők esetében, amin pálcika helyet az ember leggyakrabban a saját ujjaival navigál. A millió színátmenet és ízléses árnyékolás csodás, de használat közben a „minél ragyogóbb, annál jobb” elve érvényesül, figyelni kell a kontrasztokra. Végül aztán ha már „jó” a terv, azon belül lehet elmenni az esztétikum irányába, a hasznosság engedte kereteken belül.
Dorka egyik fotója; a képen Selmeczi Nóra szerepel
- Az IT-területre általában túlzás nélkül mondhatni, hogy férfias szakma, pontosabban szakmák együttese. Feltételezem, a te munkahelyeden is ez a helyzet. Mik az arányok?
- Úgy 95-5%, ha az én csoportomat nézzük - mosolyodik el.
- Az igen!
- Hát igen. Ha a cég egészét nézzük mindenkivel együtt, akkor talán 10-15 százalékig is felmehet a nők aránya.
- Nem érzed elnyomva magad, nem vagy hátrányban ennyi férfi közt?
- Egyáltalán nem. Talán szerencsés vagyok, de itt kizárólag a szakmai hozzáértést nézik és veszik alapul – ráadásul a cégnek is kifejezetten család- és gyermekbarát a filozófiája: nem érne hátrányos megkülönböztetés akkor sem, ha egyszer csak azzal állnék elő, hogy gyermeket várok. Nem volt arra sem példa, hogy amolyan „Tegye hasznossá magát, főzzön egy kávét”-jellegű inzultusnak tegyenek ki. Ámbár a kávéhoz különleges viszony fűz... – ábrándozik el. Erre már én is elmosolyodom, édes emlékek valóban – amikor egyik alkalommal nála jártam, ebéd után valami isteni finomsággal lepett meg, fahéjas-mézes-tejszínes csodával – de ne engedjétek, hogy elkalandozzam.
- Vagyis jól kijössz a kollégáiddal, főnökeiddel is, igaz?
- Imádom a kollégáimat, és nagyon szeretek velük dolgozni. Kiváló szakemberek, és nagyon jó emberek. Ha valaha saját céget alapítanék, a nagy többségüket hívnám magammal.
- Ezek szerint dédelgetsz ilyen álmokat?
- Szeretem a szakmámat, és szeretek itt dolgozni. De ha nem ezt tenném, akkor igen, valószínűleg olyasmit választanék, ahol lehetőségem lenne olyan termékeket kitalálni, amelyeknek valós gyakorlati haszna van az emberek számára a mindennapokban, és ezeket szeretném szépre tervezni. Igyekeznék, hogy a munka minden szakasza egyénre szabottan színes és érdekes legyen, és mindenkinek olyan folyamat jusson, amiben ő a legjobb, hogy teljes erőbedobással tudjon dolgozni, ne érezze büntetésnek a feladatot, ne kínlódjon senki. Más szavakkal, ideális helyzetben inkább végrehajtató lennék, semmint végrehajtó, koordinálnám a csapatot, inspirálva és motiválva a kollégákat, de olykor magába a folyamatba is szívesen beszállnék. Ugyanakkor a cégalapítást, mint álmot, nem dédelgetem.
- Mit gondolsz, akiket hívnál, szívesen menne veled? Úgy értem, veled, személy szerint - szeretnek veled dolgozni az emberek?
- Úgy gondolom, igen. Szerintem jól lehet velem együttműködni, precíz vagyok, és képes vagyok mások keze alá is dolgozni, ahogy – ha kikérik a véleményemet – akár tanácsokkal is szívesen beszállok a munkafolyamatba. Az egyetlen gondom, ez viszont sokszor előkerül, hogy ha valamiért nagyon lelkesedem, nem megy jól az időzítés: nem mindig találom el, hogy mit mikor kellene tenni az ügyem érdekében, mikor jobb kivárni. Hajlamos vagyok emiatt néha sürgetni a dolgokat, és ez nem mindig célravezető. Nem szeretnék törtetőnek látszani, de ért már ilyen vád. Viszont volt már arra is példa, hogy más cégektől kerestek meg, hogy egy-egy projekthez felkérjenek, dolgozzak velük.
- Ha lehetőséged nyílna saját céget alapítani, inkább szoftverrel, vagy inkább hardverrel foglalkoznál?
- Valószínűleg inkább szoftverrel, bár az Apple számára szívesen terveznék hardvereket is. Nem mintha baj lenne a dizájnjukkal, sőt... jobban belegondolva, lehet, hogy inkább a Microsoftra férne rá egy kis vérfrissítés... – kacsint.
- Említetted a grafikus szakmát. Ha jól tudom, te magad is foglalkozol például digitális képmanipulációval, sőt, fotózol is.
- Igen, ez egyfajta hobbi. De ha ebből élnék, akkor meg a UI-tervezés lenne a hobbim...
- Szerencsés helyzet, hogy ilyen kedvelt dolgok vesznek körül, és egyformán szereted a munkádat és a hobbidat. Nem visz ez olykor kísértésbe, hogy otthon is dolgozz?
- Semmiképp. Az otthon a családé, ezt igyekszem maximális mértékben betartani. Nem viszek haza munkát – ha már túlórázni kell, inkább az irodában legyek.
- Hol ér több kihívás, a munkahelyeden vagy a fotózásnál?
- Régen a munkám is csupa kihívás volt, ez mára már megcsappant kissé, örülnék is valami újnak. A fényképezésnél azonban mindig akad valami. Legutóbb például egy várandós kismama kért meg pénteken, hogy fotózzam le - viszont jövő hét kedden utazik el fél évre. Összesen tehát kevesebb, mint egy hetünk volt elkészíteni a fényképeket. Nem volt könnyű, de megoldottuk. Egy óra alatt úgy 60-70 kép készült, neki ebből 8-10-re volt szüksége retusálva. Az utómunkálatokkal kapcsolatban aztán már tudtunk e-mailben egyeztetni, és végül 18 képet válogatott ki.
- Sokat dolgozol egy-egy képen?
- Úgy érted, retusálás közben? Ez attól függ. Nem szeretem az irreálissá manipulált képeket, ha ez a kérdés. Hiszem, hogy minden emberben van valami szép, és a fotós dolga, hogy ezt meglássa, kihozza belőle, visszaadja a képek segítségével. A képek módosítása közben is ezt tartom szem előtt: kihangsúlyozni az előnyöket, háttérbe szorítani a hátrányokat. Ha megnézel egy fényképet valakiről, az jusson eszedbe, hogy „hű de jól néz ki XY, milyen jól sikerült ez a kép!”. Ne az, hogy „hát ez meg kicsoda, hasonlít kicsit XY-ra”. Ismerd fel, legyen egyértelmű, hogy kit ábrázol, de legyen olyan a kép, mintha az adott illetőt a létező legjobb formájában látnánk.
- Láthatnánk pár példát?
- Persze, a honlapomra is tettem ki néhány előtte-utána képet, bemutatásképp, illetve írtam egy cikket a témáról a spottr.hu számára is az év elején – ez egy fotózás-orientált oldal -, ha valakit érdekel, itt elolvashatjátok.
- Újságírói ambíciók, csak nem?
- Nem kifejezetten, de ez kimondottan az a téma, ami megér nem egy és nem két írást. Nagyon sok olyan ember van, aki szeretne fejlődni retusálásban, ha már vett magának digitális gépet. Ők azonban nem mindig tudják, merre, hogyan induljanak el. Érdemes hát egymást segíteni.
- Az említetteken felül hol tekinthetők meg még a képeid?
- Elsősorban a saját oldalamon, a caramelcafe.hu-n. Ezenfelül jelent meg képem a 2010-es januári Playboyban, és itt, a Coyote kávézóban volt látható egy kiállításom, amelyet a huszonötödik születésnapom alkalmából segített összehozni egy kedves barátnőm (szerk: Selmeczi Nóráról van szó, aki fentebb is látható).
- Közösségi oldalak?
- Amit a honlapomon találsz. Tumblr, Flickr, Deviantart és Twitter.
- Ha választanod kéne: notebook vagy iPad? iPhone vagy Android?
- Notebook és iPhone. Notebook alkalmanként kéne csak, viszont az iPad még a macskáimnak sem kellett, hiába néztük meg a tesztkészüléken a koipontyos alkalmazást velük. Az egyetlen dolog, amire jó volt, hogy rajzoltam rajta képregényt. Androiddal ugyan dolgozom, de a telefonom iPhone, és most, hogy kijött az iPhone 4, maradok ennél a terméknél. Nagyon szeretem ezt a telefont, minden igényemnek megfelel, és a fél életem benne van. Mondjuk, van egy Nokia 7370-esem is, hogy amikor megyek úszni, ne folyton azon izguljak, hogy mi van az iPhone-ommal – nevet.
- És a notebook milyen? Úgy értem, piros vagy kék?
- Sosem érdekelt, milyen színe van a használati tárgyaimnak. Működjenek, ennyi az összes elvárásom. Persze, egy olyan kütyü esetében, mint az iPhone vagy a Nokiám, kimondottan jó belegondolni, hogy az előbbi elegáns, bárhol megjelenhetek vele, az utóbbi meg annyira nőies, hogy az már fokozhatatlan.
- Végül, mielőtt elbúcsúznánk: jövőbeli tervek?
- Magánéletben? Otthonteremtés, gyermekvállalás, amint a helyzet megérett rá. Munkában? Van egy álmom, de az egyelőre még nem publikus. Ha azzá válik, szólok, ígérem – bólogat komolyan.
