Úgy alakult a hétvége, hogy megnyújtottam két nappal és csütörtökön hajnalban egy Land Rover Defenderrel, valamint a mögé kötött szállítókocsival nekiindultunk Németországnak, hogy négy nappal később egy vitorlázórepülővel érkezzünk haza (mármint ő lenne a vontatmány). De ha az ember ilyen messzire megy és mellé nem szoros az időbeosztása, akkor úgy alakítja a dolgokat, hogy ne csak a monoton autózás legyen a műsor, hanem valami igazán érdekeset is láthasson. Mert akármennyire a technika bűvöletében élünk, azért a kijelzőkön és a monitorokon túl is van élet, amikor a formatervezés még nem akart biztosra menni és minden jármű őszinte volt a maga módján.
Mivel érkezésünk célpontja Greiz-Obergrochlitz reptere volt, ezért a környékben kerestünk látnivalót, így adta magát Zwickau, ahol az August Horch Múzeum és benne több tucatnyi, történelmi jelentőséggel bíró autó található, beleértve a Trabantot is.
Azzal most ne vesződjünk, hogy egy Defenderrel milyen utazni, illetve a GPS szerinti 90 km/h-s sebességhez milyen motor- és futóműzaj tartozik, mert nem érdekes. Az sem, hogy sikerült kifognunk a 2013/14-es tél leghidegebb napjait, így nem csak az Alpok hegycsúcsain láthattunk havat, hanem magunk körül is, de ez csak fokozta a látványt, ami egyébként is csodálatos volt az Alföld végtelen síkságához szokott szemnek, bár az alábbi képen még nem havazott.
A lényeg, hogy péntek délután begördültünk a múzeum parkolójába, ahol a környezettudatosság és az egyre inkább uralkodóvá váló irányvonalak jegyében elektromos autók és plug-in hibridek számára is alkalmas töltőhelyek kerültek kialakításra. A pénztárnál befizettük a fejenként 5,50 eurós beugrót, valamint magamnak a fotósjegyet is megvettem, ami plusz 2,50 euró, ám cserébe a látnivalóért és az élményért, egyáltalán nem tartom drágának, sőt, kontinensünk szerencsésebbik felén az átlagkeresetekhez mérten kimondottan kedvező árazás.
Miután belépünkk az 1900-as évek elején használt járművek közé, az idő megszűnik létezni és úgy érezhetjük magunkat, mintha valóra vált volna az időutazás. Nem kell sokat topognunk, hogy egy 1911-es gyártású Audi Type B-be fussunk, ami rikító színével hívja fel magára a figyelmet és mindenképpen megéri körbejárni, illetve belenézni a 28 lóerős autóba.
Természetesen nem fogunk minden ott látható típust egyesével kivesézni, mert akkor napokig ülhetnék itt cikket írva, így inkább a képekre koncentrálunk, miközben melegen ajánljuk, hogy aki arra jár, mindenképpen szakítson időt a több autómárka történetét is bemutató múzeumra.
A névadó August Horch 1868-ban született és 1896-tól Karl Benznek dolgozott, majd 1899. novemberében megalapította az A.Horch & Co-t, ám különböző okokból 1909-ben elhagyta a céget és Horch Automobil -Werke GmbH néven újat alapított, de ironikus módon a bíróság egy jogi vitát követően úgy döntött, hogy a bejegyzett Horch nevet nem használhatja, mivel az korábbi partnereit illeti, így kénytelen volt az Audi Automobilwerke GmbH megnevezésre változtatni. Auto Unionná akkor váltak, amikor 1931-32-ben a gazdasági válság miatt az Audi, a DKW, a Horch és a Wanderer egyesült, amit a múzeumban igen egyszerűen és szépen érzékeltetnek, valahogy így.
Az NDK-s időben aztán Zwickau adott helyt a Trabantnak is, míg napjainkban a Golf és a Passat gyártósorait találjuk a város külső területein. A múzeum az előbb említett történéseknek állít méltó emléket, így értelemszerűen nem csak az Auto Unionhoz tartozó gyártók modelljeit csodálhatjuk meg, hanem az egykori NDK-s autóipar legendás verdáit, azaz a Trabantot és a hozzá kapcsolódó többi típust is. Következzék néhány kép, de csak a teljesség igénye nélkül, hiszen ami ott van, azt testközelből illik látni.
A múzeum végeztével egy egész éjszaka választott el minket attól, hogy az addig üresen cibált szállítókocsi végre megteljen repülővel, de amikor ismét feljött a nap és német partnereinktől is elbúcsúztunk, utunkat Salzburg felé vettük, hogy megnézzük a Red Bull hangárt, és benne Tito elvtárs DC-6-osát, valamint az alatta elhelyezkedő Alpha Jeteket, meg valami versenyautókat.
Nem nehéz megtalálni a hetes hangárt, hiszen ott van a reptér mellett és kijelenthető, hogy szinte már-már giccsesen szép természeti környezet veszi körül, de innentől kezdve nem kell több beszéd, hanem jöjjenek a képek.
