A szentimentális mondás szerint az Egyesült Államok a szabadság országa, ezen több évszázados bölcsesség látszólag egyre cinikusabb hangnemben is megállja a helyét. Tegnap az utóbbi évek talán legnagyobb adatvédelmi botránya rázta meg az országot, amely alapjaiban kérdőjelezi meg az USA jelenlegi vezetésének hitelességét, annak alkotmányba vetett hitének erősségét.
A hatalmas botrányt két információszivárgás okozta, érdemes időrendi sorrendben haladnunk. Elsőként csütörtök reggel a The Guardian nyilvánosságra hozott egy dokumentumot, amely alapján az amerikai Verizon Wireless mobilszolgáltatót egy szigorúan bizalmas bírósági végzés április 25-től kezdve június 19-ig arra kötelezte, hogy tegye elérhetővé a hírszerzés (NSA) számára a rendszerén átmenő összes telefonhívás adatait. Sejthetően nem hagyományos bíróságról van szó, hanem a hírszerzés érdekeit szolgáló, emiatt pedig a nyilvánosságot alapvetően kizáró Foreign Intelligence Surveillance Courtról.
Az 1978-ban létrehozott „titkos” bíróság a pletykák szerint rendszeresen szokott eljárni efféle ügyekben, ám a kiszivárgott végzés alapvetően alkotmányellenesnek tűnik, hiszen a Verizonnak bármiféle indoklás nélkül kell minden egyes ügyfeléről adatot szolgáltatnia. Ettől függetlenül fontos megemlíteni, hogy magukat a beszélgetéseket nem kell rögzítenie a szolgáltatónak, csupán a beszélgetések metaadatait (hívó, hívott fél, cellainformációk, hívás hossza, stb.) kell kiadnia a hatóságnak.
Rövid tanácskozás után a Fehér Ház nyilvánosan kiállt a határozat mellett, indoklásuk szerint ugyanis az NSA nemzetbiztonsági ügyben jár el. A tájékoztató során természetesen elhangzott néhányszor a terrorista kifejezés is, hogy minél hatékonyabban lehűtsék a kedélyeket, plusz a kormány szerint teljesen legálisa komplett eljárás.
Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa, az igazi bombát pár órával később The Washington Post dobta. Az újság szerint egy hírszerzésnél dolgozótól kapott PowerPoint diavetítés alapján az NSA körülbelül 7 éve létrehozta a PRISM névre hallgató programját, amely keretében közvetlen hozzáféréssel rendelkeznek a legtöbb nagy amerikai informatikai vállalat – mint például a Google, Yahoo, Microsoft, Facebook és Apple – komplett adatbázisaihoz. A jelek szerint ez annyit tesz, hogy a hírszerzés több éve transzparens kontroll nélkül bármikor elérheti ezen cégek rendszereit, kereshet a felhasználói adatok – példádul levelek, képek, videók, dokumentumok – közt.
A legtöbb botrányban érintett vállalat mostanra kategorikusan tagadta egy efféle rendszer működését, sőt: az Apple közleménye szerint ők soha nem is hallottak a PRISM-ről. Mindez nem jelent túl sokat, hiszen a Verizon Wireless-hez kicsit visszakanyarodva a bíróság konkrétan még arra is kötelezte a szolgáltatót, hogy adott esetben tagadja le a végzés létezését.
Egyelőre nem tudni pontosan, hogy miként működhet az állítólagos rendszer: a diavetítés alapján az NSA kényelmes webes felületeken közvetlenül a szolgáltatásokból tud valós időben adatokat lekérni, a hírszerzés saját adattárolókra állítólag nem másolja le magukat az információkat. Elméletileg egyébként megoldható lenne, hogy az NSA beékelődjön a felhasználók és szerverek közé, ám ez az adatok mennyisége, továbbá a kommunikáció titkosítása miatt rendkívül valószínűtlennek tűnik.
Egyelőre mindenképp komoly fenntartásokkal szükséges kezelni a kiszivárgott dokumentumot, ám érdemes felkészülni arra az esetre is, hogy valóban hitelesnek bizonyulna a tartalma.
