A Sanghaji Szabadkereskedelmi Övezetet azért hozták létre, hogy vonzóbbá tegyék Kínát a befektetők számára, és lefektessék egy nemzetközi jüan-alapú pénzügyi szektor alapjait. Igen ám, csakhogy nehéz szabad kereskedelemről beszélni a Nagy Tűzfal országában – ezért a hatóságok úgy döntöttek, hogy a zónában újra elérhetővé teszik azoknak az online hír- és közösségi oldalaknak egy részét, amelyeket évekkel ezelőtt betiltottak.
A South China Morning Post névtelenül nyilatkozó kormányzati forrásokra hivatkozva azt írta, hogy más szolgáltatók mellett a Facebookot, a Twittert és a New York Timest is feloldják a cenzúra alól. A hírek szerint a kormány azt is komolyan fontolgatja, hogy a külföldi telekommunikációs szolgáltatókat is beengedje a zónába.
„Ha azt akarjuk, hogy külföldi vállalatok fektessenek be nálunk, lehetővé kell tennünk a külföldiek számára, hogy boldogan élhessenek és dolgozhassanak a szabadkereskedelmi övezetben, gondolnunk kell arra, hogyan tehetjük otthonosabbá a számukra a környezetet – idézte az egyik nyilatkozót a lap. – Ha nem tudnak felmenni a Facebookra, vagy elolvasni a New York Timest, magától értetődően elkezdik törni a fejüket azon, vajon miben különbözik a szabadkereskedelmi övezet Kína más részeitől.”
Szakemberek szerint a Zóna megnyitása komoly veszélyt jelenthet Hongkong üzleti dominanciájára nézve. A volt városállam különleges közigazgatási területnek számít, ezért többé-kevésbé szabadon használhatják az internetet: a közösségi és a híroldalakhoz is hozzáférhetnek.
Li Ka-shing, Ázsia leggazdagabb embere nemrég figyelmeztetett: Hongkong könnyen elvesztheti vezető szerepét a térségben, ha nem fektet kellő energiát abba, hogy még versenyképesebbé váljon.
A kínai hatóságok 2009 óta blokkolják a Facebookot és a Twittert. A New York Times 2012-ben került tiltólistára, miután a lap egyik újságírója megírta, hogyan szedték meg magukat a volt kínai miniszterelnök, Wen Jiabao családtagjai. A cenzorok a Bloomberg híroldalát és annak testvérmagazinját, a BusinessWeek-et is betiltották az országban, miután – legalábbis az állampárt vezetői szerint – a kelleténél behatóbban foglalkoztak a jelenlegi elnök, Xi Jinping pénzügyeivel.
