Ezeket egy speciális kábellel összekötve rá lehetett bírni az együttműködésre, lényegesen gyorsítva a megjelenítést. A technológia az SLI (Scan Line Interleave) nevet kapta, ami arra utal, hogy az egyik kártya a megjelenítendő kép páros, míg a másik a páratlan sorait számította ki.
A 3dfx eltűnésével jóformán a technológia is feledésbe merült. Az AGP-korszakban nyilván lehetetlen is lett volna ennek kivitelezése, hiszen az alaplapi lapkakészletek kizárólag egy AGP-eszközt támogattak. A PCI Express megjelenésével azonban ez a helyzet megváltozik, ismét lehetővé válik akár két videokártya beépítése is. Az NVIDIA máris lecsapott a kínálkozó lehetőségre, és Scalable Link Interface néven éleszti újjá az SLI-t. Ez annyiban hasonlít az eredetire, hogy a két videokártya itt is megosztozik a feladatokon. Míg azonban a két Voodoo2 a képet páros és páratlan sorokra választotta szét, az NVIDIA új megoldása vízszintesen kétfelé vágja a képet, és így osztja meg a kártyák között a megjelenítési feladatokat. A bejelentés szerint a technológia magában foglal egyfajta terhelésmegosztási eljárást is, azaz az alsó és felső „félkép” mérete - komplexitása függvényében - változhat: vagyis elképzelhető, hogy az egyik kártya kisebb méretű, ámde bonyolultabb képrészt számít ki, míg a másik nagyobbat, de egyszerűbbet.
A teljes cikk a 2004. augusztusi számunkban olvasható.