Az internetezők adatvédelmi tudatossága elsősorban az egész világot megdöbbentő NSA-botránynak köszönhetően valószínűleg minden eddiginél magasabb, részben mivel a politikai krízis szele több iparágat is megcsapott. A nyilvánvaló példát az amerikai online tárhelyszolgáltatások jelentik, ám mellettük a fősodratú média két nagy leleplezés közt szusszanva rengeteget foglalkozott az internetes hirdetéskiszolgálókkal is.
A kérdéses vállalatok nem szimpla reklámcégek: a weboldalak tulajdonosai hozzájuk fordulnak a hirdetések elhelyezéséért, míg a valamit eladni kívánók a rendszerükbe töltik fel magukat a reklámokat; ezek a vállalatok kötik össze a kínálatot és keresletet. Természetesen jótékonyságról szó sincs, a bevételek maximalizálása érdekében az üzletben érdekelt összes fél számára fontos, hogy a hirdetéskiszolgálók releváns reklámokat jelenítsenek meg a látogatóknak.
Sajnos ezt mondani könnyebb, mint kivitelezni. Alapvetően kétféle módon lehet relevánsabbá tenni a hirdetéseket egy portálon: annak tartalmának elemzésével (egy informatikai portálon az akciós notebook nagy valószínűséggel többeket érdekel az olcsó pelenkánál), továbbá a felhasználók szokásainak kifürkészésével.
Utóbbi képezi a problémát: a hirdetéskiszolgálók megpróbálják követni a portálokon keresztül a felhasználók mozgását, gyakorlatilag személyre szabott profil alapján kívánják a lehető legérdekesebb ajánlatokkal bombázni a netezőket. A személyek beazonosítását követős sütikkel oldják meg: a kódjukat tartalmazó weboldalra látogatva a webböngésző eltárolja a sütit, majd böngészéskor a szintén scriptjeikkel felturbózott egyéb weblapok képesek megmondani nekik, hogy kiről is van szó.
A hirdetőcégek általában az adatok anonimitását szokták felhozni a mentségükre: gyakorlatilag ők csak annyit tudnak követéskor, hogy a begyűjtött információk az „XYZ-123” azonosítójú felhasználóhoz tartoznak. Fogalmuk sincs arról, hogy budapesti Futrinka utca 12-ben lakó Kovács Jánosról van szó, bár egyes esetekben ezt az IP-cím alapján ki tudnák deríteni.
Természetesen például a Google és Facebook esetében ha a felhasználó bejelentkezve netezik, akkor név szerint is azonosíthatják a kedves ügyfelet, sőt: a postacímük mellett akár a bankkártyájuk adatait is tudhatják. Szerencsére ezen vállalatoknak a törvényiek mellett szigorú belső szabályozásokat is be kell tartaniuk az adatok harmadik feleknek való kiadásával kapcsolatban, ráadásul őket zaklatják a legtöbbet a kormányok és aktivisták.
Ettől függetlenül a követős sütik nem nevezhetőek jó megoldásoknak: a felhasználók mostanra képessé váltak egész hatékonyan blokkolni őket, egyes hirdetők külső nyomásra rákényszerültek a Do Not Track tiszteletben tartására, plusz az egyre fontosabbá váló mobil eszközökön soha nem is működtek rendesen.
Az adatvédelmi és technikai problémák nagy gondot jelentenek a hirdetők számára, ám úgy tűnik a Google és Microsoft egyaránt dolgoznak a következő generációs rendszereiken, amelyek kiküszöbölnék a hiányosságokat. Sajnos egyelőre semelyik vállalat megoldásáról sem lehet sokat tudni, ám állítólag ezek már nem sütikkel követnék a felhasználókat, éppen ezért is rejtélyesek.
A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján a Google rendszere „AdID” névre hallgat, amelyből egyértelműnek tűnik, hogy a netezők már az első böngészés kezdetétől fogva egyéni azonosítókódot kapnának, amelyet – talán egy speciális API-n keresztül – a webböngésző adhat át hirdetéskiszolgálónak. Ugyan a Chrome esetében ezt technikailag képes lenne megoldani a keresőcég, ám az eltérő böngészőket használóknál nem nyilvánvaló, hogy miként működhetne az egész.
Friss információk alapján a Microsoft valami nagyon hasonlóban töri a fejét, a rendszer elméletileg Bing, Windows, Windows Phone és XBOX platformokon működne, így talán operációs rendszer szintű követésről lehet szó – tehát nem csak az Internet Explorer árulkodhatna a felhasználói szokásokról. Egy hasonló megoldás már a Windows 8.1-ben is jelen van, de kikapcsolható.
A felvázolt lehetőségek elsőre talán rémisztőnek tűnnek, ám valójában akár előrelépést is jelenthetnének, amennyiben a felhasználók szabályozhatnák a róluk begyűjtött információk típusát és mértékét; az életükben való sunyi vájkálás nélkül válhatna hatékonnyá a netes hirdetőipar, ez pedig mindenki számára előnyös volna.
(A kép forrása: Edith Soto / Flickr)
