A Google Glass eléggé megosztja a felhasználók táborát. Vannak, akik alig bírják ki, míg rátehetik a kezüket az okosszemüvegre, mások egyszerűen nem érzik szükségét. Egy újabb csoport elkötelezett harcba kezdett, hogy mindenhol betiltsák a még meg sem jelent eszközt, vannak, akik szerint pedig még nem jött el az ideje.
De vajon mennyire válnak majd be a mostanában érkező újdonságok, a viselhető kütyük? Kell ránk az okosszemüveg és az okosóra? Egyáltalán, eljött az ideje? A történelemből számos olyan terméket húzhatunk elő, amelyik korszakalkotó lett volna, ha nem borzalmas a kivitelezése vagy egyszerűen csak sok évvel később dobják piacra.
Sokan a Google Glass tekintetében is pesszimisták. Elvégre az biztos, hogy korszakalkotó eszköz lehet, ha pedig nem, akkor csak megelőzte ez is a korát. Ebben az esetben úgy 10 év múlva biztosan kitalálja valaki, hogyan lehet élhetőbb formában hasznos társsá tenni egy ilyen készüléket. Gondoljunk csak a PDA-k és az Apple Newton törekvéseire, amiknek a célját végül jóval később az okostelefonok teljesítették be. Persze rengeteg más példát is lehetne említeni, hiszen többek között az UMPC sem vitte semmire, a tablet viszont hatalmas siker lett.
Vajon jobb a Google Glass egy okostelefonnál? A borsos vételárát (jelenleg 1500 dollár, de ennek a fele is magas) csak akkor indokolhatja meg, ha valami jelentős pluszt nyújt. A dolgát tovább nehezíti, hogy közelednek a további viselhető eszközök, mint például az okosóra. Mire használhatjuk akkor az okosszemüveget, amiben remélhetőleg jobb lenne az eddigi készülékeknél?
A Glass egyik promóciós anyaga arról árulkodik, hogy a hétköznapokban milyen feladatokat oldhatunk meg vele. Ha nem a hatalmas nyüzsgést és a tájakat figyeljük, akkor kiderül, hogy mire is alkalmas jelenleg: megnézni az időt, felvenni egy videót, hangüzenetet küldeni, videobeszélgetést tartani, megnézni az időjárást, fotózni, képeket keresni, térképet nézegetni, szöveget fordítani, képeket megosztani. Az alkalmazási területek száma az appok fejlesztésével persze egyre bővül, és egy szemüvegtől kétség kívül mindez amúgy is nagy eredmény, de tegyük fel a kérdést: mindezt valóban egy szemüveggel akarjuk megtenni? Ne felejtsük el, hogy a szükséges chipek hiányában egy GPS-képes okostelefon is kell hozzá, állandó netkapcsolattal.
Az biztosra vehető, hogy a nézőpontot tükröző fotók készítése és a navigáció a két legnagyobb erőssége lesz a szemüvegnek. Az viszont már kérdéses, hogy ki akar ezen minden mást is elvégezni, főként, ha figyelembe vesszük, hogy az egyetlen beviteli forma a hangunk. A jelenlegi hangasszisztensek az Apple és a Google erőfeszítései ellenére még korántsem kiforrottak. Ha eltekintünk a támogatott nyelvek viszonylag kis számától, akkor is oda lyukadunk ki, hogy sem Androidon, sem iOS-en nem lehet gördülékenyen haladni a hangalapú asszisztensekkel jelenleg. Aki nem hiszi, próbálja csak meg érintés nélkül használni egy darabig a telefonját, vagy esetleg lediktálni egy hosszabb üzenetet zajos környezetben. Arra most ne gondoljunk, minek néznek minket, ha egymás után ötször mondjuk el magunkban ugyanazt hangosan.
A Google Glass szenzációértékén túllépve fontos rávilágítani, hogy a legnagyobb feladat az lesz a Google számára, hogy valódi felhasználási területeket adjon a szemüveg alá. Eközben valamilyen formában túl kell majd teljesítenie egy okostelefon vagy egy okosóra képességeit, és az sem ártana, ha valamilyen varázslatos hangfelismerő rendszert is kapnánk hozzá. Mindezek olyan területek, amelyek meghatározzák majd, hogy az őrülethullámot követően a Google Glass siker vagy bukás lesz-e.
