A múlt héten újból felforrtak az indulatok az NSA munkássága kapcsán, hiszen Edward Snowden dokumentumai alapján az ügynökség egy ideig legalább 35 vezető nemzetközi politikust hallgatott le rutinszerűen, többek közt a jelenleg emiatt meglehetősen felháborodott Angela Merkel is köztük volt.
Lassan kezd nehézzé válni az amerikai hírszerzés állítólagos európai visszaéléseinek számon tartása, momentán épp Franciaország és Spanyolország vár magyarázatot tömeges belföldi híváskövetések ügyében az USA-tól. Mindkét állítólagos akció körülbelül egy hónapig tarthatott, a franciáknál 70 millió, míg a spanyoloknál 60 millió előfizető aktivitását kísérhette figyelemmel az NSA.
A transzatlanti húrokat feszítő leleplezések elsősorban politikai problémát jelentenek az EU és USA politikusai közt, a hétköznapi emberek számára a komplett botrány inkább erkölcsi, mintsem technikai gikszer. Az efféle kémkedést nem azért ítéljük el, mert számunkra súlyos következményekkel járhat, valójában a követős sütiket használó hirdetőcégek messze több hasznos információval rendelkeznek rólunk, mint az NSA személyre szabott megfigyelés nélkül valaha fog.
Az utóbbi négy hónap fejleményeinek központjában az USA volt, ám nem szabad azt hinni, hogy a magánszféra védelméért kiálló európai nemzetek egy része nem teszi – vagy próbálja tenni – pontosan ugyanazt, mint amiért az Egyesült Államokat jelenleg szapulja. Szerencsére az Európai Parlament némi saját portán való vizsgálódás mellett döntött: az öt pellengérre állított EU tagállamból négyben van tömeges állami netes adathalászat, egy pedig jövőre indítja a saját programját. Ezen felül a jelek szerint az összes csereberél vonatkozó adatokat az amerikai hírszerzéssel.
Egyesült Királyság
Az amerikai hírszerzéssel köztudottan szoros kapcsolatot ápoló angolok Európa legnagyobb kémei: a GCHQ (Kormányzati Kommunikációs Központ) elméletileg 200 optikai gerincvezetékből képes információkat nyerni. Tavaly ezekből szimultán 46-ot tudtak figyelni, a naponta begyűjtött adatok mennyisége elérhette akár a 21 petabájtot is. Az ügynökség által feldolgozható adatok mennyisége az utóbbi 5 évben a hetvenszeresére nőhetett.
A „zaj” kiszűrése érdekében az GCHQ különféle adattípusokat (például P2P-forgalom) automatikusan kihajít, ezzel 30 százalékkal csökkenthető a feldolgozandó adatmennyiség. A maradék olyan 40 ezer megadott szűrőkifejezésen lesz átcsorgatva, a találatokat közös erővel 300 brit és 250 amerikai elemzi. A hívásokat, e-maileket és egyéb valós tartalommal rendelkező információkat 3 napig őrzi meg az ügynökség, a metaadatok esetében 30 nap a tárolási idő.
Franciaország
A DGSE (Külbiztonsági Főigazgatóság) által végzett megfigyelés meglehetősen homályos, ám nagyjából 20 külföldi és belföldi ponton csapolhatják az adatokat. 2010-ben Bernard Barbier technikai igazgató szerint az USA, Nagy-Britannia, Izrael és Kína után a világ ötödik, míg Európa második legnagyobb adathalászai voltak.
Svédország
Sajnos az FRA (a hírszerzés távközléssel foglalkozó részlege) kapacitásáról nincs információ, azonban a hírek szerint számos gerincvezetékre tapadtak rá, a Titan névre keresztelt adatbázisukban 180 napig őrizhetik meg a begyűjtött metaadatokat.
Németország
Angel Merkel kancellár hazájában a Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND) biztosan foglalkozik tömeges adathalászattal, az ügynökség tavaly 6500 főt alkalmazott és 505 millió eurós büdzséből gazdálkodott. Ezen felül úgy tűnik, hogy a Katonai Kémelhárítás (MAD) és Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) is folytat efféle tevékenységet, a három szervezet együtt a külföldre irányuló és onnan bejövő netes forgalom 20 százalékát fésülheti át célzott módon.
Hollandia
Az EU legjobb tudomása szerint Hollandia jelenleg nem folytat tömeges netes megfigyelést, ám jövőre indulhat a móka, a JSCU (Joint Sigint Cyber Unit) 350 fővel vághat neki a műveletnek. A büdzséjükről nincs információ, eddig 17 millió euróba került az új divízió felállítása.
Az Európai Parlament beszámolójának konklúziója, hogy a tömeges megfigyelésnek erős limitációi vannak, továbbá biztosan nem kulcsfontosságú a bűnmegelőzés szempontjából; a rengeteg adat begyűjtése, megtartása és elemzése csupán a képzetét kelti annak, hogy értékesek információk. A dokumentum szerint kezd elmosódni a határ a megszokott rendőrségi megfigyelés, továbbá a nagy léptékű és szinte definiálatlan célú netes kémkedés közt, így további vizsgálatot javasol az ügyben.
(Forrás: PCWorld | Fotó: Terry Robinson / Flickr)
