Egy ideje már tudjuk, hogy Észak-Koreának mindössze egy internetkapcsolatra volt szüksége ahhoz, hogy hosszú időre megbénítson és szorult helyzetbe hozzon egy óriási vállalatot. A Sony Pictures Entertainment esete volt az egyik legnagyobb károkkal járó támadás, amelyet amerikai cég ellen intéztek. A problémát mint tudjuk az okozta, hogy a stúdió a The Interview című filmben azt tervezte, megöli az észak-koreai vezért.
A Béke Őrzői nevű hackercsoport azt követelte a Sonytól, hogy állítsa le a tavaly karácsonyra tervezett film kiadását, különben a mozilátogatókat 9/11-stílusban támadják meg. A Sony először ugyan engedelmeskedett a követelésnek, de miután sokan kritizálták, eltérő platformokon mégis közzétették a filmet, és nem sokkal utána a mozikban is.
Mások is csinálják
Bár a legutóbbi cybertámadások óta mindenki Észak-Koreára figyel, nem ez az ország az egyetlen, amely lassan szokássá teszi az efféle támadásokat. A világ legnagyobb hatalmú országai közül például Kína, Izrael, Franciaország, Szíria és Amerika is saját hackerhadsereggel rendelkezik, aminek hála élen jár a cyberhadviselésben. Ezeknek az országoknak köszönhető többek között, hogy leálltak Irán urándúsító berendezései, hogy megbénult Szaúd-Arábiában az olaj- és gáztermelés, illetve, hogy a világban számos műhold és infrastruktúra megbénult.
Egyes statisztikák szerint 2011 és 2013 között 15 százalékkal növekedett a cyberkémkedések száma. Egy ilyen támadás - a Sony ellen intézett előtti adatok alapján - 20,8 millió dollárba kerül a pénzügyi szektorban, 14,5 millióba a tech szektorban és 12,7-be a kommunikációs iparágban. Egy kereskedőcéget megbénítani "csak" 8,6 millió dollárba kerül, igaz, egy év alatt ez az összeg megduplázódott.
Amerika ad és kap
A Norse internetes kutatócég szerint Amerikát a belső támadások mellett leginkább Kínából és Franciaországból érik cybercsapások, a kormányzati hackelések mennyisége pedig nagy növekedésnek indult.
Amerika persze nem csak szenvedő fél. A 2010-es Stuxnet például sikeresen tett tönkre iráni eszközöket, amikor azt feltételezték, hogy az ország atomfegyvereket épít. Két évvel később a The New York Times megtudta, hogy Izrael és Amerika közösen álltak a Stuxnet mögött.
Azóta sok nemzetnek van saját hackercsoportja, amely célzott országok vagy cégek ellen dolgozik. A The Syrian Electonic Army például a helyi diktátorokhoz lojális, a kínaiak állítólag szinte minden ország kormányának és kémügynökségének feltörték már a hálózatát, és persze nem kímélték a Google-t, az Adobe-ot és a Yahoot sem. Barack Obama amerikai elnök szerint egyre gyakoribbak lesznek az ilyen támadások, és hiába kerülnek egyre többe, egyre komolyabbak is.
A jövő hadviselése
A nem túl távoli jövőben jó eséllyel visszaszorul a hagyományos fegyverek használata, és azoktól sokkal pusztítóbb eszközzel mérnek csapásokat egymásra a különböző hatalmak. A számítógépes kódokkal cégeket, infrastruktúrákat tudnak támadni, az elektromos hálózattal, az olaj-és a gázvezetékekkel együtt - egyszóval mindent, amitől a lakosság függ.
A biztonsági szakértők egyetértenek abban, hogy ez már nem olyan elképzelhetetlen jövőkép, mint korábban. Miközben a Sonyt alaposan megbénították, igazából a vállalaton kívül csak a részvényeseket, a partnercégeket és a dolgozókat, azok családjait érintették. Egy országok elleni hasonló támadás sokkal pusztítóbb lenne, ha az infrastruktúrát célozná. A legtöbb országnak a rendelkezésére állnak eszközök az ilyen jellegű csapások végrehajtásához, de mindeddig egyik sem döntött úgy, hogy ekkora károkat okoz másoknak. Természetesen semmi nem garantálja, hogy ez a jövőben nem változik, vagy, hogy a terrorcsoportok is hasonlóan kegyesek lesznek.
Szerintetek mennyire kell félni a cyberhadviseléstől?