E-mail kontra levélpapír

Idén velem is ez történt. Nemhogy nem időben, de az új évben küldtem el a megmaradt lapokat a postán! Mi lett a többivel? Nos azokat az utolsó pillanatban feladtam - online.
Számbavettem azokat az ismerősöket, akiknek tudom az e-mail címét és leültem az otthoni gépem elé elküldeni elektronikus jókívánságaimat. Sorra megkapta mindenki és valószínüleg örültek is, csak bennem volt valami megfoghatatlan rossz érzés. Miért nem tudtam időben elkezdeni a leveleket megírni, akkor, amikor még nem csapdostak a fejem felett a karácsonyi készülődés hullámai? Persze könnyű takarózni azzal, hogy nincs időm és ráfogni mindent a rohanásra, holott igazából kényelmességről van szó. Arról a kényelemről, amit a számítógép nyújt.
Bekapcsol, ráklikkel, ellenőriz, elküld. Ennyi az egész. Nem kell nagy ceremónia, felkészülés. Nem kell megvenni a borítékot és a levélpapírt, tartani a sorközt, figyelni a helyesírásra. Nagyon arra sem figyelünk már, hogy szépet írjunk. Minden instant megy. Gyorsan, egyszerűen. "Kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánok." Mellé valami kis képecske - ami ha mozog és zenél, annál jobb.
Minden nap e-mail-ek tucatjait írom és nem csak "hivatalból", de barátoknak, ismerősöknek is. Eddig a napig.
Tudom, naivság lenne azt hinnem, hogy teljesen ki lehet zárni az elektronikus leveleket az életünkből, de barátoknak, ismerősöknek ezentúl csak és kizárólag papírlevélen, papírborítékban, tollal írva küldök levelet, jókívánságot.
Joggal felmerülhet Önben kedves olvasó, hogy egyáltalán kit érdekel, hogy kinek mivel és hogyan írok levelet. Megcsömörlöttem, talán ennyi az egész. Unom, hogy csak a számlalevelek esnek ki a postaládámból, amikor kinyitom. Hiányzik kézírást látni és hiányzik felkészülni a levélírásra.
Végezetül, had ajánljam figyelmükbe január huszonnyolcadikát, amit internet mentes napnak szánnak a szervezők. Nos, ha Önök is csatlakoznak a mozgalomhoz, akkor például egy kiadós kirándulás után üljenek le otthon az asztal mellé és írjanak kézzel levelet!